𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

32.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

A nappaliban ültem vagy fel - alá járkáltam egész este. A Stefan miatti aggodalmam elnyomta a rosszul létet, csak azon agyaltam, hogy mégis merre lehet.
Mikor már elszántam magam, hogy elindulok és valahogy megkeresem őt, megérkezett.

- Hova indulsz? - lépett be a házba és bezárta maga mögött az ajtót.

- Nem is tudom, mondjuk megkeresni téged? Hol voltál, már betegre aggódtam magam Stefan?! - tettem vissza a kabátom a helyére, majd leültem a pult melletti székre.

- Apa meghívta vacsorára pár üzlet társát és megkért, hogy maradjak én is. Lemerült az akksim és ezért nem tudtam szólni, ne haragudj, hogy aggódnod kellett. - lépett elém és az arcom kezdte simogatni.

- Rendben megértem, az a lényeg, hogy most itt vagy. - bújtam hozzá a karjaim pedig összekulcsoltam derekánál.

- Rosszul érzed magad? Nagyon sápadt vagy Betty. - távolodott el tőlem, hogy az arcom a tenyereibe vehesse.

- Hát, igen. Egész nap hányingerem volt, ki hagytam pár órát is.

- A hasad nem fáj? - nézett egyre aggódóbban.

- De igen.

- Csak nem.. - rázta a fejét.

- Csak nem mi? - néztem rá értetlenül.

- Nem lehetsz várandós. - bökte ki végül.

- Miért lennék Stefan? - vettem komolyra a hangom.

- Hát ezt mondom, nem lehetnél az, viszont ezek nagyon annak a jelei.

- És mi van, ha az vagyok? - kérdeztem mire láttam, hogy mélyen elgondolkodott.

Igaz én még kissé fiatal vagyok az anyasághoz, és nem is szeretnék váratlanul teherbe esni, de valóban erre nem is gondoltam. Minden esetre bízok benne, hogy nem így van túl korai, és stresszes lenne egy kicsi.

- Az igazat megvallva, nem tudom Elisabeth. Viszont abban biztos vagyok, hogy én lennék a legboldogabb ember ezen a földön. - mosolygott rám, majd megcsókolt.

- Én is ugyanígy érzek, de túl korai lenne mindkettőnknek. - szomorodtam el.

- Igazad van. Holnap reggel elmegyünk orvoshoz, hogy minden tisztázodjon minél előbb, most viszont feküdjünk le, neked is nehéz napod volt, engem meg lefárasztottak apám sznob társai. - mondta a szemét forgatva, mire felnevettem. - Mi olyan vicces? Tudod milyen idegesítőek? - förmedt rám.

- Nem, de nem is akarom megtudni. - indultam az emeletre nevetve.

- Majd, ha a feleségem leszel és saját cégem lesz úgyis megtudod. - mosolygott gúnyosan mögöttem.

- Ahogy mondod, MAJD. - fordultam felé az utolsó szót kihangsúlyozva.

Másnap reggel

A rendelőben ültünk úgy másfél óra hosszát mielőtt bekerültünk volna. Nagyon tartottam tőle, hogy mit fog közölni az orvos velünk, de az egyetlen dolog ami megnyugtatott, hogy Stefan mellettem volt és ugyanúgy törődött ezzel mint én.

- Elisabeth White. - nyitodott a rendelő ajtaja és a nővér állt az ajtóban.

- Végre. - indult Stefan a szobába én pedig követtem őt.

- Szép napot fiatalok, miben segítethetek? - mosolygott ránk egy közép korú férfi.

- Jó napot doktor úr. - nyújtotta felé Stefan a kezét.

- Hívjatok csak Eric-nek. - fogtak kezet, majd rám mosolygott. - Most vannak itt először igaz?

- Igen, vizsgálatra jöttünk. - válaszoltam.

- Mit szeretnének megtudni?

- A barátnőm tegnap rosszul érezte magát, többször is hányt a nap során..

- Á, értem. Kiváncsiak vagytok várandós- e a kishölgy. - lépett ki az asztala mögül. - Kérem vegye le a felsőjét. - lépett a vizsgáló ágy mellé és a kezébe vett valami műszert.

Fel feküdtem ő pedig a hasamra helyezte és a mellette lévő monitort böngészte.

- Itt bizony nincs semmi. - nézett ránk felváltva.

- Szóval nem vagyok terhes?

- Nem, nem az. Viszont valami vírus nagyon behálozta magát, nem szabad hagyni, hogy terjedjen. - mosolygott kedvesen.

- Köszönjük doktor úr, Eric. - mondta Stefan boldogan.

- Igazán nincs mit fiatalok.

- Viszont látásra. - léptünk ki az ajtón.

Nagyon megkönnyebbültem, viszont kicsit bántam is. Iszonyatosan örültem volna a kicsinek és tudom, hogy Stefan-nal a kapcsolatunkra nézve az egyik legszebb dolog lett volna amit együtt megélhetünk, de így a legjobb.

Nincs baba :( MÉG🤫