𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

77.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Amikor a meghívásokat intéztük, nem tudtam, hogy most jót vagy a lehetõ legrosszabbat tettem azzal, hogy meghívtam a nõvérem is. Azt szerettem volna, hogy a gyermekem legalább ismerhesse a nagynénikéjét, mivel én is megfelelõ kapcsolatot tartok az unokaöcsémmel és elképesztõen szeretem. Jessica tettei a család felé megbocsáthatatlanok, ezt alá írom, de az a szerencsétlen kis fiú semmi rosszat nem tett, anya és apa mégsem akarnak tudomást venni róla, ahogy az apja sem. Azt szeretném, ha a mi részünkrõl legalább változhatna ez, de ha a szüleim nem is, Stefan és én mindig mellette leszünk.

Ahogy már említettem abban a pillanatban jöttem rá, hogy Liam nem tudja, amit mindenki más. Jessica a nõvérem. Amint meglátta az ajtóban állva õt, tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz egy hatalmas veszekedés és lássatok csodát, így is lett.

- Betty mit keres nálatok, ez a... - dühöngve nézett rám és mind tudjuk, mivel akarta illetni Jess -t a kérdés végén, de meglátva Jessica kezében az öccsét, nem fejezte be a mondatot.

- Ezt én is szeretném kérdezni. - szólalt fel az anyám is ingerülten.

- Õ a nõvérem, Liam. - mondtam, a fiú pedig teljesen lesokkolt.

- Te tudtad? - nézett Daniel - re, aki szótlanul a földre nézett.

- Elisabeth, mi ez az egész? - kérdezte apa, miután már mindenki roppant kíváncsi lett.

- Hagyd csak Betty, majd én elmondom. Ez az érzéstelen kurva, tönkre tette a családom, miatta sír az anyám szinte minden éjjel, õ meg csak élvezi, hogy bosszút állhat rajtam meg a szemét apámon, nem így van Jessica? - ordítozott Liam, a hallottaktól pedig mindenki elszörnyülködött.

- Kérlek Liam, megijeszted a kicsit. - próbáltam nyugtatni.

- Nem érdekel, se õ se senki más ebben a rohadt házban, mégis, hogy tudtatok ilyen dolgot eltitkolni elõlem, fõleg te Dannie? -nézett felváltva közöttünk, majd az emeletre viharzott.

- Szerintem jobb lesz, ha mi most elmegyünk, de ennek még közel sincs vége kis lányom. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ezt most miért tetted. - mondta anya és láttam rajta, hogy eléggé haragszik rám.

Ahogy mondta úgy is tettek, egyedül Jessica és a kis Derek maradt.
Jess csak állt az ajtóban és kétségbeesetten nézett rám, a karjaiban ülő kis fiú pedig csak nézelődött ártatlanul, a hatalmas barna szemeivel.

- Úgy érzem, ez nem volt jó ötlet. - szólalt fel Jessica, megszakítva a néma csendet.

- Egyetértek. - helyeselte Daniel dühösen.

- Te még mindig itt vagy? - tért vissza Liam egy bőrönddel a kezében.

- Mit csinálsz? - kérdezte Stefan a bőröndre tekintve.

- Elmegyek, te jössz vagy maradsz? - nézett Dannie -re.

- Liam beszéljük meg, kérlek. - néztem a fiúra aggódóan, aki viszont rám se hederített.

- Ezt egy nemnek veszem. Egyikőtök se keressen, soha többet. - jelentette ki, majd egy utolsó gyilkos tekintetet vetve Jess-re, kilépett a házból.

Liam a távozásával hatalmas űrt hagyott. Senki egy szót sem szólt, csak próbáltuk fel fogni az imént történteket. Jessica-t és Derek-et mégsem küldhettük az utcára, ezért felajánlottuk a vendég szobát az éjszakára.
A legfájdalmasabb Daniel-re volt néznem, csak ült a nappaliban és látszólag ezernyi gondolat súlytotta egyszerre, borzasztóan féltem, hogy mi lesz vele.

- Dannie. - álltam a fiú elé, amikor már csak ketten maradtunk.

- Kérlek, csinálj valamit. - nézett fel, a szemei pedig már könnyesek voltak.

- Mindent megteszek, hogy Liam visszajöjjön, de egyenlõre adjunk neki egy kis idõt. - ültem le mellé és magamhoz húztam.

Mikor sikerült megnyugtatnom Daniel - t, mindenki elment lefeküdni, ami mindenkire ráfért. Egy ideig forgolódtam, mivel nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt. Az egész az én hibám volt, egyáltalán nem így kellett volna rendeznem a dolgokat, sõt már az elejétõl nem kellett volna Liam - nek hazudnom. Mielõtt elaludtam volna, írtam egy üzenetet a fiúnak és tudom, hogy elolvasta csak éppen nem érdekelte.

Két héttel később

Két hét telt el a káoszt követõen, de Liam - rõl még mindig semmi hír nem volt. Daniel és én is nagyon aggódtunk, de már nem tudtuk mi módon kéne tovább keressük a fiút. Egyik nap valaki az ajtón kopogott és mind meglepõdtünk, mivel nem vártunk senkit. Én nyitottam ki és nagyon megörültem, amikor megláttam velem szemben Liam - et. Boldogan átöleltem, de a fiú egy cseppet sem volt olyan lelkes felém, mint én felé.

- Liam az Isten szerelmére, halálra aggódtuk magunkat. Hol voltál? - lépett oda Daniel is, köszönteni a bátyját.

- Anyánál. Nála lakom. - válaszolt a fiú, érzéstelen arccal.

- Beszéltem anyával és azt mondta, nem tudja hol vagy. - mondta Dannie.

- Mivel megkértem, hogy ne mondja el, nagy okos. - felelt bunkón.

- Liam ezt meg kéne beszélnünk. - próbáltam csatlakozni a két fiú szóváltásához.

- Elhiheted, nem beszélgetni jöttem Elisabeth. Az öcsémnek adok egy utolsó lehetőséget, hogy meggondolja a hollétét. Jössz vagy maradsz? - tette fel Dannie felé ugyanazt a kérdést, mint amikor elment.

- Liam ez nem így működik. - a fiú próbált kibújni a válaszadás alól.

- Szerintem eléggé egyszerűen fogalmaztam, de ha nem, hát nem. További szép életét nektek. - lépett ki az ajtón.

- Állj meg! - léptem utána és megragadtam a karját.

- Betty tényleg nincs ehhez kedvem. - nézett rám kínok között.

- Ez nem kedv kérdése Liam. Pontosan tudod, hogy mennyit jelentesz nekem, képtelen vagyok csak így elengedni téged. - próbáltam mélyen a szemeibe nézni, hogy érezze nem viccelek, de kerülte a tekintetem.

- Ha annyit jelentenék, ahogy most mondod, nem hazudoztál volna ennyi időn keresztül. Próbáltam rád támaszkodni, a szavaidra, hogy tényleg jobb ember lehetek, de mégis, hogy fogadjak el bármilyen tanácsot egy olyan embertől, aki ezt teszi velem? Fogadd el Betty, többet nem vagyok hajlandó szóba állni veled. Az, hogy az öcsémet, ilyen könnyedén behálóztad csak is az ő hülyesége, én ebből nem kérek.

Választ nem várva, amint befejezte az utolsó mondatát, hátat fordított és elsétált. Egyszerre tudtam volna mindent, és semmit mondani, de tudom, hogy számára egyik sem számított volna, ezért hallgattam. Minden szava fájt, de mit tudtam volna tenni? El kellett engednem.

Vajon Liam szerepe a történetben eddig tartott? 🤔
Örülnétek vagy eltudnátok képzelni, hogy részt vesz a befejezésben is?