𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

20.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Szóval beültem a "rossz fiúk" mellé, hogy válaszokat kaphassak. Igen baromira féltem, hogy miket fogok megtudni Stefanról, de igaza volt a nővéremnek ebben az egyben. Nem lehetek egy olyan emberrel akit alig ismerek.

- Szóval? - néztem végig a három srácon.

- Stefan régen rengeteg baromságot csinált. Minden hétre jutott legalább két rendőrségi ügye, plusz azok amelyek nem fajultak odáig. A szülei szartak rá, hogy mit csinál, aztán amikor az egész házat drogteleppé alakította, kidobták otthonról. Gondolhatod nem igazán volt hova mennie. Ott volt Jessica, ő segített neki letenni a cuccot. Ezután már csak árult Jessica oldalán, aztán elfajultak a dolgok és lebuktak. Hónapokig börtönbe került, a nővéred meg lelépett és egyedül hagyta. Iszonyatosan utálta Jessicát amiért ezt tette vele. Mikor az öccse eltűnt valahogy sokkal másabb lett, egy kicsit magába szállt. Nem mondanám, hogy nagyon megváltozott ugyanúgy csinált hülyeségeket, de nem olyan intenzíven, mint az elején. A szülei visszafogadták mert rosszul érezték magukat és nem akarták az utolsó gyermeküket is elveszíteni. De ugyanúgy szartak rá továbbra is. Aztán ugye jöttél te, veled nem így gondolta elinte a dolgokat, de valami megfogta benned. Belédszeretett, és szerintünk érted képes lenne megváltozni teljesen. - mondta Billy hosszadalmasan.

- Igen, ezt már tudtam Stefan maga mondta el nekem. Szerintem kihagytál pár dolgot. - húztam fel az egyik szemöldököm és keresztbe tettem a kezeim.

- A Jessicás történetet kihagytad. - szólalt fel Elias.

- Jessicás történet? - néztem lepődötten Billyre.

- Igen. Jessica miután lelépett, Adam eltünésekor felhívta Stefant azzal, hogy teherbe esett. Adamtől. Stefan még nem volt teljesen stabil és emelett teljesen eluralkodott rajta a düh. Megkereste Jessicát, és egy rohadt nagy vitába bonyolódtak. Stefan pedig csinált egy baromságot. Megszúrta Jessicat és ott hagyta. Azóta nem hallott róla, azt hitte megölte. - mondta Elias, Billy helyett.

El sem hittem amit hallok. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy egy gyilkosba szerettem bele. Utálom a nővérem, de ha meghalt volna akkor, nem bírnám ki. És Stefan, képes volt otthagyni őt. Hiába nem volt teljesen magánál, képes volt elszánni magát arra, hogy megölje. Mégis, hogy csöppenhettem bele ebbe az egészbe. Mi oka volt annak, hogy kiszúrtam a rohadt szekrényem mellett? Miért érdekelt, hogy ki ő?
Fogalmam se volt, hogy mit kéne tegyek.
Minden esetre nem voltam rá képes, hogy akármelyikük szemébe nézzek.

- Köszönöm. - felálltam az asztaltól, letöröltem az épp kifolyt könnycseppem és elindultam a kijárat felé.

Mikor kiléptem az ajtón nem hallottam, hogy becsukodott volna aztán éreztem, hogy valaki megfogja a karom. Elias jött utánam. Nem igazán akartam társalogni vele, de ahogy rám nézett, mintha azt sugallta volna, hogy márpedig fogok.

- Haza kísérlek, közben mondok pár dolgot. - mosolygott rám, de most nem azzal a nagyképű mosollyal mint az imént, ez őszintének tűnt.

- Amit most hallottam épp elég volt. - ráztam a fejem, aztán indultam tovább, de Elias nem igazán akarta annyiba hagyni a dolgot.

- Akkor csak haza kisérlek, okés? - beszívta felső ajkát.

- Okés. - mondtam egy percre rá.

- Átgondoltad, hogy koptass le aztán nem akartál bunkó lenni igaz? - nevetett fel. Mellesleg nagyon édesen nevet.

- Ja, valami ilyesmi. - nevettem én is, aztán elindultunk.

Tényleg nem szólt egy szót sem egész úton, már zavart ez a csöndesség, de nem tudtam mégis miről kezdjek beszélgetni. Semmi olyasmiről nem akartam ami Stefannal kapcsolatos, róla pedig kissé félre érthető lett volna kérdezgetni.
Mire ezen gondolkodtam az utcánkoz is értünk. Furcsa volt, hogy honnan tudja ennyire az utat kérdezés nélkül, aztán leesett, hogy tulajdonképpen Stefan a szembe szomszédom.
Lelassítottam a házunk előtt aztán jeleztem, hogy megérkeztünk.

- Köszönöm, hogy elkísértél. - mosolyogtam rá, közben kinyitottam a kapunkat.

- Várj! - lépett közelebb.

- Igen? - néztem rá kiváncsian.

- Lehetne róla szó, amikor már tudod, nagyjából túl leszel ezen az egészen, hogy találkozzunk és elmondhassam, amit szerettem volna? - kérdezte komoly tekintettel.

- Persze. - mosolyogtam majd indultam újra befelé.

- Várj! - fogta meg a karom, és egy kicsit visszahúzott.

- Igen? - nevettem.

- Csak, hogy minél előbb találkozni akarj. - mosolyodott el.

Nem értettem, hogy mégis mit akar ezzel mondani, aztán hirtelen nagyon, nagyon közel lépett és megcsókolt. Teljesen váratlanul ért az egész, és helytelennek is tartottam, de basszus rettentő jól csókolt!
Észbe kaptam és erőteljesen ellöktem magamtól, majd berohantam. Mikor beértem lerogytam az ajtó előtt és csak néztem előre.
Mi ez az egész?