𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

10.

Stefan

- Nem, nem tehetem ezt veled. - húztam el a fejem az övétől.

Miért tettem ezt egyáltalán? Megcsókoltam a rohadt életbe! Valami megfog ebben a lányban, ami egyszerűen nem hagyja, hogy semmibe vegyem az iránta elő törekvő érzelmeim. Hatalmas hibát követtem el, közel engedtem magamhoz és tudom, hogy ő máshogy fogja fel a történteket.
Gyáva módon ott hagytam őt, és a bárba "menekültem" minden érzés elől.

Csúnyán berúgtam és a gondolataimmal küzdöttem órákon át. Billy jött el értem, mivel olyan állapotban nem lett volna biztonságos egyedül furikázzak.
Haza nem akartam menni, ezért náluk maradtam estére.
Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Az egész este homály volt, de persze ami Bettyvel történt húsz feles se tudná kiverni a fejemből.
Miért van az, hogy érezni próbálok és akkor is csak ártok másoknak és főképp magamnak? Mivan, ha szeretem őt? Máshogy vagyok, ha velem van, jobb minden körülöttem. Nem lehetek vele önző, nem gondolhatok csak magamra. Én nem tudok az a srác lenni, akit érdemel.

Mivel rohadt ramatyul éreztem magam és örültem, hogy haza jutottam nem szándékoztam iskolába menni. A fél napot csak végig feküdtem, néha videojátékoztam, mint anno négy éve. Talán nyolc óra lehetett amikor valaki csöngetett az ajtónál. Szerencse, hogy előbb odajutottam mint akármelyik ősöm, mivel Betty állt az ajtó túl oldalán. Szavak nélkül kirántott és majdnem az utca végéig vezetett.

- Azt mondtad elmondasz mindent, hallani akarom, most. - szólalt meg, komoly tekintettel.

- Ne haragudj, hogy csak úgy ott hagytalak, de—

- Nem ez érdekel. - vágott közbe.

- Hosszadalmas lenne ezt itt megbeszélni.

- Nem számít én ráérek, és ahogy elnézem te is.

Túlságosan ragaszkodott ehhez az egészhez és láttam rajta, hogy ami köztünk történt nem igazán foglalkoztatja. Viszont igaza van, biztosan megbántottam és ez a legkevesebb amit tehetek.

Eddig sem kellett volna rejtegetnem az igazságot a nővéréről, az öcsémről, és arról, hogy ki is vagyok valójában. Úgyhogy elmondtam neki mindent.