𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

73.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Egy kicsit zavart ez az egész, mivel Kristen volt az utolsó ember akivel találkozni akartam és végképp nem gondoltam volna, hogy itt találkozok vele ismét.
Nem értem miért tartok tőle, mikor eddig csak kedves és közvetlen volt hozzám, persze azért mert azt hiszi Adrian rokona vagyok, ha tudná az igazságot egyből nem ilyen lenne.

Amint beléptem az ajtón próbáltam félre tenni ezt az egész helyzetet és arra koncentrálni ami miatt itt vagyok. A kis babám miatt, hogy miatta új és fontos dolgokat tanuljak a többiektől, mivel nekem ő a legfontosabb.
Az ajtó másik oldalán Cecilia állt, egy tálca süteménnyel a kezében és mosolyogva, de meglepve nézett ránk.

- Szia anya. - lépett oda hozzá Kristen és két puszit adott neki.

- Sziasztok, te biztosan Elisabeth vagy ugye? - nyújtotta felém a kezét én pedig helyeselve a kérdését kezet fogtam vele.

- Nem hiszed el kinek a rokona! - kezdte el Kristen nagy boldogsággal.

- Adrian? - vonta fel az egyik szemöldökét. Mintha a kedve azonnal megváltozott volna.

- Igen, szóval mi is rokonok leszünk! - folytatta tovább Kristen, mintha nem lett volna eléggé kellemetlen így is a helyzet.

- Micsoda véletlen. - forgatta Cecilia a szemeit. - A családi dolgokat máskorra halasztjuk drágám, most hadd mutassam be Elisabeth-et a többieknek.

- Rendben, amúgyis csak köszönni ugrottam be. Jó gyűlést nektek. - puszilta meg Ceciliat búcsúzóul, aztán döbbenetes módon engem is.

Ezt az egész jelenetet nem tudtam mire vélni. Nem, nem azt, hogy Kristen megpuszilt mint egy családtagot, hanem Cecilia viselkedését amikor Adrian jött szóba. Tisztán levettem, hogy nem kedveli sőt azt se kérdőjelezném meg, hogy egyenesen utálja. Féltem, hogy ez a kamu rokonság rossz hatással lesz a hozzám való viszonyulására, de nem így lett. Továbbra is felettébb kedves és figyelmes volt, mindent megkérdezett a terhességemmel kapcsolatban és bemutatott a többi résztvevő hölgynek is. Szerencsémre nem egyedül voltam fiatal kis mama, az egyik lány talán még nálam is fiatalabb lehetett.

Élveztem ezt a gyűlést mindenki nagyon kedves volt a másikhoz és nem kövezték meg a tudatlanságot, pedig én elég sok dologról nem tudtam még. Észre vettem, hogy Cecilia nagyobb figyelmet fordított rám mint a többi jelenlévőre, talán azért amit az imént megtudott, de azt is mondanám, hogy nem, csak szimplán szimpatikus vagyok neki ahogy nekem is ő.
A gyűlés végén beszéltem pár szót külön néhányukkal, a fiatal lány, Nicole, aki kiderült, hogy tizenhét éves, megadta a számát és felvetette, hogy holnap elmehetnénk a kávézóba. Kiderült, hogy ugyanarra az egyetemre járunk, csak ő másik karon tanul.

Mikor mindenki elment és én is indulni készültem Cecilia megkért, hogy maradjak. Mivel nem volt nagy idő, gondoltam, hogy miért ne.

- Tetszett a gyűlés? Láttam Nicole nagyon közvetlen volt feléd. - kezdett beszédhez közben egy pohár teát töltött és felém nyújtotta.

- Igen nagyon jól éreztem magam. Nicole és én egy egyetemen tanulunk, holnap el megyünk a kávézóba, ha gondolod eljöhetnél velünk. - vettem el a poharat és szürcsölgetni kezdtem.

- Nagyon kedves vagy, de sajnos nem tudok, dolgoznom kell délután pedig én megyek az oviba, a férjem mindig utazik, szinte soha nincs itthon. - mondta lehangoltan. De éreztem, hogy jól esett neki a meghívásom.

- Szomorúan hallom. Stefan, a barátom is sokat dolgozik, szóval ismerős a helyzet.

- Mióta vagytok együtt? - kérdezte.

- Ez bonyolult, de hamarosan két éve. Nem rég költöztünk össze.

- Akkor gondolom a baba érkezését is komolyan veszi.

- Igen, nagyon oda figyel mindenre, felkészült.

- És te? - kérdezte, de mintha tudta volna a válaszom.

- Én is. Egy kicsit félek. - válaszoltam.

- Ez természetes, hisz az első szülésed előtt állsz és mellette nagyon fiatal vagy. Magamra emlékeztetsz, amikor Kristen-nel voltam terhes.

- Mennyi idős voltál?

- Csak tizenöt éves. - sóhajtott.

- Ugye nem...? - néztem rá sokkoltan.

- Nem, nem erőszakoltak meg. Tudod abban az időben halálosan szerelmes voltam egy srácba, de tudtam, hogy sosem lehet nála esélyem. Aztán a barátnőm elrángatott egy házi buliba ahol ő is ott volt, hogy is ne lett volna, a suli legnépszerűbb fiúja. Észre vettem, hogy figyel, de túlságosan zavarban voltam, hogy bármit is tegyek. Nem is kellett, nagy magabiztossággal odajött hozzám, beszélgettünk eleinte nagyon kedves volt, aztán elfajultak a dolgok. Felmentünk egy szobába és ott megtörtént aminek nem kellett volna. Persze utána, semmi sem változott ugyanolyan senkiként kezelt mint azelőtt, le se szarta, hogy lett egy lánya. Számomra ő halott, és ezért Kristen számára is. - mesélte fájdalommal a szemeiben.

- Ez szörnyű Cecilia. - fogtam meg a kezét. - Egy iszonyatosan erős nő vagy. Az a szemét pedig nem tudja mit vesztett, Kristen gyönyörű, ahogy te is, meg sem érdemel titeket. - bíztattam és egy apró mosollyal éreztette, hogy hatásos.

- Nem tudom, hogy leszek képes szembe nézni vele az esküvőn. - mondta és ismét letört lett.

- Mit keresne az esküvőn? - kérdeztem furcsálva.

- Adrian apja. - mondta ki határozottan. Én meg csak néztem rá, és próbáltam felfogni amit mondott. Ez érdekes lesz.

Vélemény Cecilia-ról?
Hogy bírjátok a karantént?🥺