𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

46.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Mikor megláttam Daniel nevét, azonnal eluralkodott rajtam a düh. Gondolkodás nélkül válaszoltam az üzenetére egy rövidke, de annál többet mondó üzenettel : "nem"
Nem tudom, de nem is érdekel, hogy mit akar mondani, számomra egy nem létező emberré vált az után amit tett.
Nem sokkal az üzenetem után jött az ő válasza is.

Daniel Scott
" Meg kell hallgass, muszáj elmondanom mi történt valójában. „

Elisabeth White
" Nem érdekel mit mondasz. „

Daniel Scott
" Csak 10 percet adj mindent megmagyarázok, és utána, ha még mindig úgy akarod örökre békén hagylak. „

látta 17:24

Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem. Mi van, ha Daniel tényleg valami fontosat akar és mi van, ha nem hallgatom meg. Újra hazugságban élhetek, ki tudja meddig. És, ha Dannie hazudik én pedig mégis elhiszem amit mond, ki mondja meg, hogy mi az igazság.
Már nem tudom kiben bízhatok meg egyáltalán.
Túl szeretnék lenni ezen a sok kavarodáson, pontot kell tennem a történtek végére.
Úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt Daniel-nek, meghallgatom és utána lesz ami lesz.

Elisabeth White
Rendben, 10 perc.
17:30

Daniel Scott
Ígérem nem hiábavaló. Akkor holnap, gyere ki a házad elé. Mindenképp egyedül.
17:40

Remélem valóban nem hiábavalóan adtam egy utolsó estélyt neki.
Valamilyen szinten éreztem, hogy tényleg lényeges mondani valója van, ezért egyre türelmetlenebbül vártam, hogy megtudhassam mi lenne az.

Mély gondolatmenetemből, Stefan zörrentett ki.
Belépett a szobába és azonnal az ágyra vetődött, majd a plafont vizsgálgatta.

- Minden rendben? - törtem meg a zavaró csendet.

- Sosincs rendben semmi. - válaszolt furcsán, még mindig a plafont nézve.

- Stefan, beszélj velem. - másztam az egyik oldalára, és mellé feküdtem.

- Nem tudok, Betty. Erről most nem.

- Értem. Jó éjt. - mondtam majd elfordultam tőle.

Vártam, hogy mondjon valamit, vagy fordítson vissza maga felé, de egyiket sem tette meg. Fogalmam sincs miről beszélhettek Liam-el, de Stefan viselkedését elnézve komoly dologról lehet szó.

Másnap reggel egyedül keltem, Stefan annak ellenére, hogy nem szabadna dolgozni ment.
Gondoltam, hogy nem rám haragszik, mivel reggelit készített nekem és egy aranyos üzenetet hagyott a konyhapulton. Kissé megkönnyebbülten mentem így az egyetemre, viszont a tudat, hogy nagy valószínűséggel összefutok Daniel-el a nap folyamán, ugyanúgy aggasztott.

Mivel ma volt az első napom itt, nem igazán tudtam mit, merre találok, de szerencsére Dylan az osztálytársam maradt itt is, és nagyjából sikerült útba igazítania.

A nap gyorsan elment, a legfurcsább pedig az volt, hogy Dannie-val egyszer sem találkoztam, mégcsak nem is láttam. Mikor megkérdeztem Marcus-t és a többieket, hogy jött-e ma, többnyire mind azt mondták, hogy már napok óta nem hallottak felőle.

Egyre jobban féltem a találkozástól, nem tudtam mire számíthatók, mit várják tőle. De akkor sem hátráltam meg, már nem.

Mikor kiléptem az iskola kapuján az autómhoz indultam, de egy másik kocsiból dudálást hallottam. Mivel többen jöttek ki rajtam kívül, nem gondoltam, hogy nekem szól, ezért nem álltam meg. Be ülni készültem, amikor a másik autó sorozatosan dudálni kezdett. Nem láttam, hogy ki ül bent és ismerős sem volt az az autó.
A kocsi felé irányítottam a figyelmem és láttam, hogy kinyitodik az ajtaja.
Ahogy megláttam, hogy ki száll ki, a szívem iszonyat hevesen kezdett verni.
Daniel volt az.