𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

51.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Véget ért az utolsó órám, de még nem voltam felkészülve a Liam-el lévő "randira".

Mikor kiléptem az iskola ajtaján a gyomrom görcsbe rándult, majd megláttam őt egy nagy, káprázatosan fényes, tűz piros motoron.
Már értem miért ér neki ennyit ez a moci. Maga a tökéletesség a szemnek.

Lassan oda sétáltam hozzá, a fiú pedig láthatóan büszke volt az alatta lévő járműre.

- Gyönyörű igaz? - simitotta végig kezét a motoron.

- Nem is akármennyire. - vizsgáltam jobban a járműt.

- Mire vársz? Pattanj fel! - legyintett mosolyogva.

- Itt mindenki előtt? - néztem körbe kínos tekintettel.

- Kit érdekelnek? - mondta lazán.

- Hát téged biztos nem. - forgattam a szemeim, ő pedig jót szórakozott a kijelentésemen.

- Na gyerünk. - nyújtott felém egy bukót.

- Ha száguldozni mersz.. - néztem rá fenyegetően, közben elvettem a bukót és mögé ültem.

- Inkább kapaszkodj. - helyezte gondosan kezem a derekára.

- Nem kell. - húztam el a kezem.

- Oké. - mondta majd be indította a motort és nagy erővel megindult, mire kénytelen voltam belé kapaszkodni.

Hallottam, hogy kinevet, de mégis vissza vett a lendületből.
Figyelmes volt, nem ment háromszázzal, nem is próbált trükközni vagy ilyesmik, nem gondoltam volna róla, hogy nem csak a felvágás mindenben a célja.

Az idő elteltével majdnem az egész várost bejártuk, majd egy kávézónál meg álltunk.

Azt vettem észre rajta, hogy igyekszik minél udvariasabb lenni, de látszott, hogy ez nem mindig sikerült.

- Miért Stefan? - kérdezte hirtelen, a kávéját szűrcsölve.

- Tessék? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Mi fogott meg benne? - tette fel újra a kérdést kissé át fogalmazva.

- Ezt nehéz elmondani.

- Próbáld meg. - mondta kitartóan.

- Először a közvetlensége, és, hogy játszotta az elérhetetlent. Később a figyelmessége, utoljára pedig az őszintesége. Ezek után nem is kellett több, teljesen belé szerettem. 

- Nem is gondoltam ezt róla. - mondta meglepve.

- Hát eleinte én sem.

- Nem is érdekel, hogy miért pont téged hívtalak el? - tért el a témától.

- Most hogy mondod, de.

- Te más vagy mint a többi. Teljesen hidegen hagylak, és ez megtetszett, tudod már bele untam, hogy bárkit megkapok egy szóra. - mondta lehangoltan, mégis látszólag jól szórakozott.

- És azt hiszed megszerezhetsz? - néztem rá kérdőn, majd egy nagy mosoly terült el az arcomon.

- Nem csak hiszem. - kacsintott.

- Hűha, valaki nagyon magabiztos. - kapott el a nevetés.

- Lehetek szerény is a kedvedért. - mosolygott.

- Fejezd be, ezzel nem mész semmire. - nevettem egyre erőteljesebben.

- Mivel mennék? - váltott komoly stílusba.

- Semmivel. - szűrcsöltem a kávémba.

- Jaj, Elisabeth ne légy lehetetlen. Ha így lenne, nem volnál most itt. - mosolygott.

- Igazad van, hiba volt. - álltam fel.

- Na, csak viccelek. - fogta meg a kezem.

- Én viszont nem, Szia Liam. - húztam el, majd indulni próbáltam, de vissza rántott.

- Ülj le. - mondta, de nem az eddigi normál hangnemében, utasítani akart.

- Légyszíves haza vinnél? - próbáltam kedves lenni, pedig a legszívesebben már pofán vágtam volna.

- Jó. - letett pénzt az asztalra, felállt majd kiviharzott.

- Miért vagy egyből ilyen? - kérdeztem háborodottan, mikor kiléptem az épületből.

- Milyen? - kérdezett vissza, már bukóval a fején.

- Visszataszító.

- Nem szeretem, ha irányítani próbálnak.

- Egy percig sem próbáltalak.

- Rosszul fejeztem ki magam. Nem szeretem, ha irányítanak, és nem szeretem, ha nem az van amit eltervezek.

- Képzeld ezeket én sem szeretem, és te mégis irányítani akarsz. - mondtam flegmán.

- Hozzá szoktam. - vont vállat.

- Meg is értem. - forgattam a szemeim.

- Szoktass le róla. - lépett iszonyat közel, annyira, hogy hallottam a levegő vételét.

- Miről kéne? Segíthetek benne. - szólalt fel egy férfi hang mellettünk.

- Stefan. - forgatta a szemeit Liam félre nézés nélkül.

- Lépj hátrébb, vagy a szép kis mocid köré csavarlak.

- Hajrá. - nevetett fel Liam, majd hirtelen megcsókolt.

Persze eltoltam magamtól, de Stefan-nak ez nem igazán számított, a fiúnak rontott és komoly verekedésbe kezdtek.
Ezt nem így képzeltem el, nagyon nem.