𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

40.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

A buli még mindig tartott, mellesleg többen voltak, mint mikor mi eljöttünk.
Nagyjából tájékozott voltam már, hogy mit merre találok ezért nem volt nehéz megkeresni Dannie-t.

Ahogy furakodtam át a tömegen egy ismerős arcba ütköztem. Az egyik fiú volt akinek Daniel az imént bemutatott.

- Hé, Marcus. - szólítottam meg a fiút, hogy észre vegyen.

- Jaj, szia Betty, azt hittem már elmentél, kerestünk a többiekkel. - mondta kedvesen, közben arrébb húzott, egy folyosóra, hogy tisztábban halljuk egymást.

- Kerestetek? Daniel nem is említette, hogy már rég elmentem? - kérdeztem döbbenten.

- Az a helyzet, hogy amióta elmentetek Dannie-val őt sem találjuk. - válaszolt.

- Ez furcsa. Én most őt keresem beszélni valóm lenne vele. - mondtam bunkó stílusban.

- Váó, ilyen hamar maga ellen fordított. - nézett rám nevetve.

- Valami olyasmi. - vágtam rá, viszont én nem voltam olyan szórakoztatott, mint ő.

- Látom komoly a dolog - húzta el a száját - Keressük meg gyere. - mondta majd a fejével az emelet felé biccentett.

Felmentünk tehát, de Daniel-t nem találtuk ott. Tehetetlenül leindulni készültem mikor Marcus megakadályozott. Nem használt szavakat, mutogatni próbált, amiből azt szűrtem ki, hogy hangokat hall egy szobából és lehet Daniel az.

Mindketten közelebb léptünk az ajtóhoz, hallgatózni, de elcsendesültek. Váratlanul kinyitódott az ajtó és Liam nézett ki ránk döbbenten a szobából. Nem volt egyedül, egy lány viharzott ki dühösen, minket figyelmbe sem véve.

- Mi a szart csináltok? - förmedt ránk.

- Daniel-t keressük. - válaszoltam.

- Nincs itt, keresgetsd tovább. - mondta flegmán, mellé még a kezével is legyintgetett.

- Neked muszáj ekkora parasztnak lenned? - szegeztem rá a tekintetem, lenéző pofával.

- Igen, elengeded a dolgot végre, kedves Elisabeth? - folytatta a kötekedést.

Sosem éreztem magam ennyire feldúltan. Ez a srác azt hiszi bármit megengedhet magának, azért mert jól néz ki. Nem is értem, miért vannak oda érte ezek a lányok, csak rá kell nézni és látszik is, hogy egy eredeti seggfej.

- Menjünk Betty, nincs itt Daniel. - Marcus hangja zökkentett ki, gondolatmenetemből.

Bologattam helyeslés képp, mivel nem volt kedvem minkét testvérrel vitázni egy este alatt.

- Ott van! - jelentette ki Marcus és azonnal utat tört Daniel felé. Amikor észre vett minket hatalmas mosoly terült el az arcán.

- Betty, visszajöttél? - kérdezte boldogan.

- Igen, beszélhetnénk? - kérdeztem vissza komolyan.

- Valami baj van? - nézett rám aggódóan.

- Attól függ. - válaszoltam titokzatosan.

Bementünk a házba, és egy üres szobába vezetett. Illetve nem volt üres volt egy szőnyeg.

- Mi van ezzel a szobával? - néztem körbe csodálkozva.

- Ez a nővérünk szobája, már elköltözött és azóta nincs használva. - válaszolta.

- Értem.

- Na, de miről szerettél volna beszélni? - tért a lényegre kíváncsian.

- Ismerted Adam-et igaz? - kérdeztem, mire teljesen elszomorodott.

- Igen, a legjobb barátom volt.

- És mellette voltál amikor meghalt? Vagy inkább bedrogozva tomboltál itthon? - tettem fel a kérdéseket.

- Ezt honnan tudod? - nézett rám hitetlenkedve.

- Az nem lényeg. Így volt vagy sem?

- Igen, így, vagyis nem egészen. - bólogatott.

- Mesélj. - mosolyogtam drámaian.

- Most te válaszolj. Miért érdekel téged mindez? - húzta össze a szemöldökét.

- Adam a barátom volt. - haraptam be az alsó ajkam.

- Nem tudtam, ne haragudj. - nézett meghökkenve.

- Mindegy. Szóval, folytatnád? - tértem vissza az engem érdekelt részre.

- Aznap este amikor Stefan itt járt, előtte Adam is velünk volt. Ivott, és drogozott ő is. Már rég otthon kellett volna lennie, de a világát sem tudta. Mikor már kissé tiszta volt azt mondta haza megy, nem lesz baj. Aztán Stefan jött és felháborodottan kereste én pedig bunkó módon kezeltem őt. Mellesleg ezerszer megbántam azt az estét és azóta nem nyultam szerekhez.
Ha tehetném mindent máshogy csináltam volna, de sajnos már nem lehet.

Daniel szavai megzavartak. Nem tudtam, hogy higyjek neki vagy sem. Olyan szomorúan beszélt erről az esetről és a szemében valóban láttam a megbánást. Az igazat megvallva, kissé meg is sajnáltam, és a hirtelen fellángolásom elillant.

- Sajnálom. - mondtam zavartan.

- Már én is. - sóhajtott. - Mai napig nem tudom mi lett vele, és ez bánt a legjobban. Lehet, ha nem engedem el aznap ma még itt lenne. - folytatta.

- Hé, hé figyelj. - léptem elé, majd az arcát a tenyereimbe vettem. - Ne hibáztasd magad, rendben?

- Rendben. - nézett bele mélyen a szemembe. - Köszönöm. - húzott magához és szorosan átölelt.

- Viszont most megyek. Stefan amúgy sem tudja, hogy visszajöttem.

- Együtt laktok? - kérdezte.

- Igen. - válaszoltam boldogan.

- Szuper. - mondta mosolyogva. - Ki kísérlek, ismét. - nevetett.

Kifelé menet elköszöntem Marcus-éktól, és volt szerencsém összefutni, drága Liam-ünkkel is.
Végül Dannie haza vitt, mivel elég későre járt már és nem akarta, hogy egyedül sétáljak haza.

Mikor az ajtóhoz értem láttam, hogy bent ég a villany. Bíztam benne, hogy csak én hagytam égve amikor eljöttem.
Hát igen, kissé benéztem.