𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

26.

Stefan

Talán egy és fél órámba telt, hogy megtaláljam Micet, mikor már azt hittem nem bukkanok rá sehol, a bár előtt megláttam egy ismerős autót, ami az övé volt. Talán erre a helyre gondoltam volna utoljára, nem is sejtettem, hogy tudomása van a bár létezéséről.
Mikor beléptem csak Micet láttam ahogy a bárpultnál üldögél egyedül a fejét fogva, a könyökére támaszkodva egy félig üres pohár felett.

- Stefan, de rég láttalak! Mit adhatok? - bújt elő a bár mögül Freddie, a pultos.

- Nem kérek semmit Fred, nem inni jöttem. - lépkedtem a pult felé.

- Ó, de hát nem szoktál csak úgy jönni, mi járatban vagy akkor? - kiváncsiskodott.

- Velem van a srác, valami erőset tölts neki. - szólalt meg komor hangon Mic. - Ülj le, fiam. - intett maga felé.

- Azért jöttem— ültem le mellé.

- Hogy Elisabeth kedvességeit add át, tudom, tudom ne kímélj. - vágott félbe, közben legurította az utolsó kortyokat. - Adj még egyet Fred, hosszú éjszakám lesz. - lökte meg a poharát.

- Nem, saját szándékból jöttem. Elisabeth csak helyeselt, mivel aggódik az édesapjáért. Nagyon összezavarodott és kétségbe esett, hogy valamelyiküket elveszítheti. - magyaráztam.

- Amit a feleségemmel tettem nagy hiba volt. Jessica kiszínezte a dolgokat. Nem jártam lányokkal semmilyen éttermekbe, sem hotelokba. - rázta a fejét.

- Akkor mit tettél? - néztem rá kíváncsian.

- Megismerkedtem itt egy lánnyal, igaz, hogy hozzám képest fiatal, de egyébként 28 éves volt. Találkozgattunk, beszélgettünk és én tisztáztam vele, hogy feleségem és családom van. Megértette. Aztán egyszer félre sikerültek a dolgok és hülyeséget tettem. Lefeküdtünk, de szimplán egy alkalommal és a lány teherbe esett. Megakarta tartani a gyermeket és elakart szakítani a családomtól, hogy az ő gyermeke apja legyek. Én nem akartam ő pedig fenyegetni kezdett. Egy baleset miatt elveszítette a babát, akkor rengeteg szarságot vágott a fejemhez, de nem sokkal később teljesen eltűnt, nem tudtam róla semmit. És most nem tudom hogyan Jessica megismerkedett vele ott ahol élt. Amiket mondott mind hazugság, de hiába tagadnám akkor is megcsaltam a feleségem és ezen semmi sem változtat már. - mesélte hosszadalmasan majd láttam, hogy a szemei könnybe lábadtak.

- Sokban különbözik, de abban az egyben nem, hogy megcsaltad a feleséged ez igaz, de akkor is beszélned kell vele Mic, nem megoldás, amit most teszel. - utaltam a kezében lévő pohárra. - Én is jártam ezen az úton és a lányod Elisabeth ébresztett rá, hogy mit is kell tennem. Ha most hallgatsz rám, a lányodra hallgatsz Mic. Tegyél meg mindent érte, értük. - tettem a kezem a vállára.

- Igazad van, fiam. Ugyanolyan okos vagy, mint az apád. - mosolyodott el.

- Az apám? - vontam fel a szemöldököm.

- Igen, Domenic Evans. Ismerem az apád óvodás korom óta. Együtt jártunk erre a helyre fiatal korunkban, és most szembe szomszédok vagyunk. Talán örökre egymáshoz tartozunk. - nevetett fel.

- Ezt miért nem említetted mikor találkoztunk?

- A családomnak nem feltétlen kell tudnia a múltam minden részéről, elég, ha te tudod fiam. - ütött ő is a vállamra. - Koccintsunk arra, hogy volt szerencsém megismerni az ifjabbik Evanst és a lányom szerencsés barátját. - emelte poharát az enyémhez.

- Egészségünkre! - koccintottam össze a poharaink.