𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

55. I.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Mire haza értem teljesen elfáradtam, és ki ment a fejemből, hogy Stefan-nak azt mondtam 'Majd délután elmegyünk valahova'.
Beléptem a házba, ő pedig már tűkön ülve várta, hogy megérkezzek. Boldognak láttam, ami persze nekem is jó volt, de még is az a seggfej járt az eszemben. Ezelőtt sosem láttam ilyen tehetetlennek, és félek, hogy tényleg valós érzelmei vannak irántam. Nehéz elhinni, és belegondolni is, viszont nem zárnám ki a lehetőségét.

Sajnos bármennyire szerettem volna titkolni, rejtegetni, hogy valami aggaszt, Stefan előtt ez semmiképp sem sikerült volna. Egyből látta rajtam a feszültséget, és aggódóan faggatni kezdett. Most mondtam volna, hogy minden rendben?

- Elisabeth, ha történt valami ma, mond el. - állt mögém, és próbált maga felé fordítani.

- Semmi baj, csak fáradt vagyok. - fordultam végül meg, majd neki döntöttem vállának a fejem.

- Akkor a mai napnak lőttek. - dünnyögte lehangoltan.

- Itthon is el foglalhatjuk magunkat. - mosolyogtam biztatón.

- Ó, igen? - szorított magához, közben ravaszul mosolygott.

- Fáradt vagyok. - ráztam a fejem, nemet mondván.     Perverz majom.

- Akkor mit szólnál, ha rendelnék kaját, addig te bekapcsolnál valami filmet. - mondta ismét lelkesedetten, a karom simogatva.

- Romantikus jöhet? - húztam a szám, félve a választól.

- Amit szeretnél, Hercegnőm. - mosolygott majd arcon puszilt.

Nem akartam előtte titkolozni, de úgy éreztem jobb, ha nem beszélek Liam-ről, főleg arról, hogy mindenki szeme láttára megakart csókolni. Most boldog volt, és amióta Liam belépett az életünkbe nem igazán láttam ilyen boldognak.

A film keresgélés közben, hallottam, hogy sorozatos pittyegés szólt a földszinten, majd tudatosult bennem, hogy lent hagytam a telefonom. Megijedtem, mert egyből az jutott eszembe, hogy Liam az. Gyorsan, de mégis nyugodtan lementem, majd Stefan-t pillantottam meg a telefonommal a kezében.

- Mit akar tőled? - kérdezte dühösen, még mindig a telefonomat figyelve.

- Nyugodj meg. - próbáltam közeledni felé, de látszólag nem volt jó ötlet.

- Tíz üzenetet írt neked. Megmagyaráznád, hogy mi ennyire fontos? - nyújtotta felém a telefont.

- Kellemetlen helyzetbe hozott a fél iskola előtt, gondolom könyörög, vagy kitalál valamit mint mindig.

- Persze, azért volt az utolsó üzenete az, hogy 'Fogadd el, hogy szeretlek'.

Esküszöm, ez a seggfej mindent elcsesz.

- Megakart csókolni. - mondtam, a tekintetem a padlóra szegezve.

- És te el lökted magadtól.

- Valójában elrohant.
Oké, mi a szar van velem?

- Á, szóval, ha ő nem rohan el, te hagyod magad? - kezdett el kiabálni.

- Nem, dehogy.

- Nézz rám, és úgy mond. - emelte fel a fejem, hogy rá figyeljek.

- Nem hagytam volna. - mondtam a szemébe nézve. - De örülök, hogy ennyire bízol bennem. - toltam el magamtól majd az ajtó felé indultam.

- Hova mész? - indult utánam.

- Majd, ha elgondolkodtál hívj. - rántottam ki a telefonom a kezéből, majd ki léptem az ajtón.

Nem tudtam, hogy hova menjek, csak egyedül akartam lenni. Stefan mégcsak meg sem hallgatott volna, megelégedett annyival amit Liam írt, és az én verzióm nem is számított.

Már egy ideje sétálgattam, mire sötétedni kezdett, és az eső is meg eredt. Sétálgattam tovább, mivel nem volt kedvem haza menni, Dannie-hoz nem mehettem, mert Liam is ott van, máshoz meg nem igazán volt abban a pillanatban kedvem.

Egy fény jött velem szemben, majd egyre lassabban közeledett. Először egy autóra gondoltam, de közelebb érve láttam, hogy egy motor. A gyomrom görcsbe rándult akaratom ellenére, és csak azt hajtogattam magamban, hogy Kérlek ne Liam, Kérlek ne Liam.

- Mit csinálsz itt ilyenkor? - állt meg előttem, majd amint meglátott tisztábban, lepattant a mociról, lerántotta magáról a kabátot, és rám tette. Mit is gondoltam, ki más, ha nem Liam?

- Egyedül akarok lenni. - céloztam rá, hogy hagyjon.

-Biztos, hogy nem hagylak itt egyedül, jössz magadtól vagy azt akarod, hogy én vigyelek? - nyújtotta a kezét.

- Hova Liam? Így is az üzeneteid miatt vagyok itt, ahol. - indultam el, de vissza rántott.

- Mivel nem válaszoltál, aggódni kezdtem.

- Miért aggódnál? Nem érdekellek, csak elszántad magad, hogy majd felszedsz, és ennyi. - vágtam a képébe dühösen.

- Ha nem érdekelnél, szerinted most itt állnék veled a szakadó esőben, és győzködnélek arról, hogy ne sétálj egyedül a sötétbe? - vonta fel az egyik szemöldökét.

Jogos.

- Jó. - mondtam egy mély levegő vétel után, majd felültem a motorra.

Nem mondott semmit, csak elmosolyodott, aztán ő is felült.

- Kapaszkodj. - fordult hátra.

- Nem kell. - ráztam a fejem.

- Biztos? - mosolygott ravaszul.

- Nem ismersz még ennyire? - mosolyodtam el én is. Akaratom ellenére. A francba.