𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

67.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Öt héttel később

Az idő gyorsan elment, mivel úgy tűnt, hogy végre minden rendbe jött. Liam továbbra is hűen tartotta magát a kötelezettségéhez, és az idő folyamán megismerkedett egy lánnyal, akit be is mutatott nekünk. Aranyos lánynak tartom, és úgy néz ki, hogy mi is jól ki jövünk egymással.

Ahogy említettem úgy tűnt, hogy minden rendben van a környezetünkben, egymás közt is. Velem azonban valami nagyon nem volt rendben. Pár napja nagyon szokatlan rosszullét jött rám, hánytam szinte mindennap. Gondoltam arra, hogy elrontottam a gyomrom, ezért nem szóltam senkinek, de amikor már harmadik napja késett a menstruációm, kissé elbizonytalanodtam a gyomorrontástól. Továbbra sem akartam nagy figyelmet szánni a dologra, mert már volt egy vak lármám. De nem akartam elnézni felette, ezért egyik nap az egyetemről haza felé menet, bementem egy patikába, és vettem egy terhességi tesztet. Illetve kettőt, a biztonság kedvéért.

A fiúk még dolgoztak amikor én haza értem, ezért nyugodtan megcsinálhattam a tesztet. Izgultam, de mégsem annyira. Úgy voltam vele, hogy mi van, ha terhes vagyok? Fiatal vagyok, de belegondoltam, és szerintem készen állnék az anyaságra, mivel tudom, hogy olyan emberek vesznek körül akik ezer százalékosan támogatnának mindenben.

Szóval megcsináltam az első tesztet aminek az eredménye negatív lett. Egy kicsit lehangolt a dolog, és azt gondoltam a másodikra már nincs is szükség, de mivel kíváncsi ember vagyok, megcsináltam azt is.

Pozitív.

Na ez már kissé aggasztott.
Ott álltam a fürdőben, egy negatív és pozitív teszttel a kezemben, és nem tudtam mi tévő legyek. Egyben biztos voltam, hogy az öröm hírt természetesen Stefan - nal osztom meg legelőször, de ezt a hírt mégis hogy mondjam el, terhes vagyok de mégsem?

Felhívtam Dylan - t hiszen mégis csak ő a legjobb barátom, és miután elmeséltem neki, megkértem, hogy jöjjön el velem nőgyógyászhoz. Ő beleegyezett, és azt mondta még ma menjünk el. Hezitáltam, de rövid győzködés után beadtam a derekam. Írtam egy kisebb cetlit, hogy elmentem Dylan - hez "tanulni" hátha Stefan keresne, és még nem lennék itthon.

Nem mondanám, hogy féltem volna magától a vizsgálattól, vagy az eredménytől, csak annyi gondolat kezdett kavarogni bennem, hogy mi lenne, ha tényleg terhes lennék.

Rövid időn belül sorra is kerültem, és mikor átléptem a rendelő küszöbén, szörnyű idegesség tört elő rajtam. Beszélni is alig tudtam, néha Dylan - nek kellett választ adnia a doktornőnek. Kellemetlen volt ez az egész.
Felfeküdtem a rendelő ágyra, és a doktornő hozzá is látott a vizsgálathoz. A tekintetem egyenesen a monitorra helyeztem és le sem tudtam venni onnan, hiába nem értettem semmit abból amit látok.

Alice (doktor) letörölte a hasam, majd mosolyogva a nyomtató elé állt. Ingerülten és kíváncsian rákérdeztem, hogy most akkor mégis mi az eredmény, mire ő a kezembe adta a frissen nyomtatott leletet.

- Gratulálok, három hetes terhes vagy! - mosolygott továbbra is.

Mikor ezt kimondta, a papírt kezdtem vizsgálni, ahol ugyanez az eredmény állt. Hirtelen megnyugvást éreztem az egész testemben, és boldog lettem. Anya leszek!

Örömömben sírva fakadtam, és csak arra tudtam gondolni, hogy Stefan - nak is elmondhassam végre, meg persze a tőle jövő reakcióra.
Kerek három hete hordok a szívem alatt egy új életet, az én kis babámat. Egy kicsit aggódtam az otthoni teszt miatt, és megkérdeztem Alice - t, hogy minden rendben van e a babámmal, ő pedig megerősítette, hogy igen plusz azt is hozzá tette, hogy okos döntést hoztam amikor eljöttem hozzá.

Fél órával később

Dylan haza kísért és felajánlotta, hogy vár velem amíg Stefan haza nem ér. Igazából örültem neki mivel nem akartam egyedül lenni, főleg ilyen örömteli pillanatban.
Gondoltam megkérem Dy - t, hogy segítsen összedobni valami meglepi vacsit Stefan - nak, amit jól időzítettünk, mivel pont akkor fejeztük be amikor haza ért.
Bár amint belépett az ajtón, szembesültem vele, hogy nem csak én készültem meglepetéssel..