𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

58.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

- Mit keresel itt? - néztem rémülten a kanapéra, ahol a nővérem ült.

- Ez aztán a köszöntés. - háborodott fel.

- Betörtél a házamba Jessica. - néztem rá dühösen.

- Azért ez erős kijelentés. - állt fel, csípőre tett kézzel.

- Mit akarsz? - próbáltam a lényegre térni.

- Ülj le, hosszú lesz. - vetődött vissza a kanapéra. - Ja, és hozz valami erőset. - fordult hátra.

- Jessica, miért érzem azt, hogy nem jó céllal jöttél ide? - kérdeztem, miközben kivettem egy vörösbort a hűtőből.

- Jól érzed. - jött a válasz.

- Mi van? - kiabáltam rá.

- Jézusom, chill. Nem ártani akarok, mielőtt félre értenél. - csúszott arrébb, én pedig leültem mellé.

- Akkor mi szél hozott? - adtam a kezébe a boros poharat, majd figyelmesen bámultam rá.

- Ezt fejezd be. - tolta el az arcom nevetve.

- Nem vagyunk, olyan kapcsolatban, hogy megmond mit csináljak. - néztem komolyan.

- Nem kell itt keménykedni hugi. Eltelt az idő, ideje lenne megbékélni. - mondta, és a vicc, hogy így is gondolta.

- Nem még nincs itt az ideje. - mosolyogtam szarkasztikusan. - Inkább kezdj bele.

- Mivel nem hagytatok más választást, se ti, se anyáék, vissza kellett mennem az unokaöcséd apjához, aki szintén nem örült nekem. Kiderült, hogy egyébként tele van pénzzel, van két fia, és házas. Persze ezt nem tudtam, amikor a házában mindenfélét kiabáltam, a felesége jelenlétében. A nő kissé kiakadt, képzelheted, zengett az egész ház a rikácsolásától. - mesélte, majd felnevetett.

- Értem, és ehhez nekem mi közöm? - néztem rá értetlenül.

- Látom nagyon érdekellek. - forgatta a szemeit. - Szóval, nyilván ennek az egésznek válás lett a vége, és megfenyegetett, hogy amiért tönkre tettem a családját ő is ezt fogja tenni velem. És mivel te vagy a családom, gondoltam figyelmeztetlek. - mondta teljes nyugottsággal a borát szürcsölgetve.

- Elment az eszed? - álltam fel idegesen.

- Nem tehetek róla, hogy a patkány hazudott az egész kilétéről. - mondta ingerülten.

- És ki ez a fickó? Ismer minket egyáltalán? Vagy--
- folytattam volna a faggatást, de épp Stefan lépett be az ajtón.

- Á, te is itt vagy, most kezdhetem újra. - rázta a fejét unottan Jessica.

- Mi folyik itt? - csukta be maga mögött az ajtót döbbenten.

- Hogy, hogy itt vagy? - néztem rá nehezen.

- Nem itt lakik? - szólt közbe Jessica.

- Kuss. - mondtuk egyszerre Stefan-al.

- Hülye voltam. Semmi szükség szünetre. Rád van szükségem, ne haragudj, amiért ilyen nyers voltam veled. Én is szeretlek Elisabeth. - sétált hozzám, majd a kezeim az övébe vette.

Szótlanul átöleltem, majd örömömben kicsordult pár könnycseppem. Megcsókoltam, és szorosan hozzá bújtam, nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen.

- Fúj. - undorkodott Jess.

- Minek vagy itt? - indult meg hirtelen Stefan.

- Ennyire ne utáljatok már. Főleg, hogy csak jót akarok. - háborodott fel ismét.

- Aha, miután megcsináltad a szart. - vontam fel a szemöldököm.

- Mi történt? - nézett Stefan értetlenül.

- Lényegében a gyerekem apja vadászik rám és rátok is. - adott választ.

- Miért? És ki a gyereked apja?

- Mert Jessica, nem tudta, hogy egy házas férfi ejtette teherbe, és a felesége előtt elszólta magát. - mondtam.

- Pontosan. - húzta le a második pohár bort is.

- Lotyó. - suttogta Stefan lenézően.

- Elég. - löktem vállba.

- Megértem, hogy dühösek vagytok rám, de nem volt más választásom. Azért szóltam nektek, hogy felkészüljetek, és amilyen messze tudjátok, kerüljétek el. De most mennem kell, hív a kötelesség. - köszönt el katonásan, majd minden lényeges válasz nélkül elillant.

Nekem gyanús ez az egész. Jessica sosem mondott semmit erről a pasasról, és látszólag ő is most tudott meg egy, s mást róla. A nővérem eddigi dolgait ismerve tudtam, hogy ez számunkra nem lesz olyan egyszerű, ahogy ő elmondta. Minden fontos információ nélkül lelépett, és ebben Stefan is egyet értett velem.

Napokig magyarázatot kerestünk, de sikertelenül. A nővéremet nem értük el, egyedül anyáékban maradt az utolsó reményünk is, viszont ők az ég világon semmit nem értettek az egészből, szóval Jessica csak nálunk járt.

Kitérve a Liam-es témára, őt sem láttam már napok óta. Egész héten nem volt iskolában, ahogy Daniel sem. Tartottam tőle, hogy valami történt, amiből Dannie jött ki rosszul, bár nem tudtam mi tévő legyek.

Stefan-al minden jóra fordult. Ebben az eltelt egy hétben, teljesen úgy éreztem magam mint a kapcsolatunk elején. Láttam rajta, hogy cseppet sem zavarja már ami történt, de azért néha szóba került, viszont szuperül elbeszélgettünk róla. Lelkileg talán most kerültünk egymáshoz a legközelebb.

Este aludni készültünk, de előtte még elindítottunk egy filmet, amikor valaki csöngetett. Nem számítottunk senkire, ezért mindkettőnk meglepődött.

- Kinyitom. - mondtam, majd a földszintre indultam.

- Megyek veled. - pattant fel, majd elém furakodott.

- Ki lehet az? - suttogtam, amikor újra, és újra csöngettek.

- Szerintem-- kezdett bele, majd megnyitotta az ajtót.

- Dannie!? - néztem az ajtó mögött álló dühöngő fiúra.

- Mindent tönkre tett! - kiabált ránk.

- Miről beszélsz Daniel? - rántotta be a fiút Stefan, és azonnal becsukta az ajtót.

- A nővéred! Elvette tőlem az édesanyám, az egyetlen reményem ebben a szaros családban. - őrjöngött továbbra is.

- Kérlek Dannie, nyugodj meg, és mondj el mindent szóról szóra. - próbáltam közeledni hozzá, de ő hátrált.

- Az anyám elment, érted? A nővéred felbukkant, és mindent kitálalt apám mocskos játékairól. - mondta összetörve.

- A ti apátok? Nem, ez nem lehet. -
kaptam a tenyerem a szám elé, amikor végig futott az agyamon, hogy mindvégig Daniel-ék apjáról beszélt a nővérem.