𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

13.

Stefan

Egy héttel később

Utáltam őt, mindennél jobban. De amikor a temetésen álltam, mégis annyira fájt. Betty nagyon rosszul viselte a történteket én pedig nem lehettem mellette hiába akartam mindennél jobban, a családjának szüksége volt rá, neki pedig a családjára.

Muszáj volt látnom, mert csak így éreztem, hogy mennyire nem bírok lenni nélküle, hogy már egy hete nem hallottam róla semmit. A kurva életbe, beleszerettem!
Hogy a szarba mondjam el neki ilyen helyzetben? És, ha ő nem viszonozza ezt? Újra csalódok és halmozom egymásra a szarnál szarabb dolgokat? Nem ez nem történhet meg, küzdeni fogok érte bármi áron.

Elmentem hozzá, pedig tudtam, hogy otthon vannak a szülei, tudtam, hogy nem véletlenül nem keres engem, de mellette akartam lenni és tudatni vele, hogy rám számíthat.

Bekopogtam és az édesanyja nyitott ajtót.

- Szia, segíthetek valamiben? - nézett rám mosolyogva.

- Jó napot. Elisabeth egyik barátja vagyok és tudom, hogy a lehető legrosszabbkor jöttem ide, hallottam a történteket, őszinte részvétem. De beszélni szeretnék a lányával és reménykedek, hogy nem lenne probléma. ( Na jó, ez elég furcsa volt, főleg, hogy mindezt én mondtam.)

- Köszönöm. Fáradj beljebb, a szobájában van. - nyitotta ki teljesen az ajtót és egy nagy mosollyal irányított az emelet felé.
Ha tudná, hogy nem először jártam ott.

Mikor kopogni akartam az ajtaján, az már előtte kinyitódott, és már csak Betty szoros ölelésére eszméltem fel.
Olyan jó volt újra a karjaimba tartani.
Bementünk a szobába és egyből nekem rontott. Furcsa volt, de élveztem. Hevesen csókolóztunk, a forróság szinte tapintható volt köztünk. Tudom ez nem jó alkalom és nem is akarom vele elsietni a dolgokat, de basszus ez a csaj már ennyivel is elveszi az eszemet. Minden porcikája tökéletes, és a csókja, mintha a mennyországban lennék. Csodálatos!
Nem érdemlem meg őt, de érte képes lennék megváltozni, hogy büszkén valhassam az enyémnek.

- Undorítónak érzem magam, mivel a nővérem barátja voltál én pedig az öcséd barátnője, de képtelen lennék ellent mondani neked, Stefan. Úgy érzem— hadarva magyarázott, de félbeszakítottam egy csókkal.

- Hogy érzed? - váltam el tőle.

- Hogy belédszerettem. - mosolyodott el.

- Az érzés kölcsönös. - mosolyogtam én is és a nyakát kezdtem apró csókokkal ellepni.

Annyira jó volt vele, csókolni és ölelni őt, nem tudok betelni csak őt akarom senki mást!

Egy kis idő elteltével lépteket hallottunk ami a szoba felé erősödtek, mintha valaki futna. Betty öccse, Bryan rontott ránk és bezárta maga mögött az ajtót.

- Azonnal el kell mennetek. - lihegett.

- Mi? Miért? - kérdezte Betty.

- A rendőrök titeket keresnek, hallottam. Találtak valamit Jess ügyével kapcsolatban.

- És miért kell elmennünk? - kérdeztem én is kissé kíváncsian.

- A kis házról beszéltek. Tudom, hogy megmutatta neked és hogy bent voltatok. - húzta fel egymás után kétszer a szemöldökét.

- Bryan... - ütötte vállba Betty.

- Csak menjetek erről beszélhetünk később is.

Óvatosan kimásztunk az ablakon és a hátsó kijárat segítségével futottunk egészen a főútig.
Mikor összenéztünk mindketten nevetni kezdtünk. Egy pillanatra felelőtlen fiatalnak éreztem magam, és rohadt jó érzés volt. Nem először vagyok ilyen szituban, de attól még ugyanolyan mint huszadszorra.

Jóval messzebb már értelmetlennek gondoltam a futást és Bettyvel is tudattam ezt. Megfogtam a karját és finoman visszarántottam ő pedig azonnal megcsókolt.

- Rutinos vagy már ebben, nem igaz? - nevetett.

- Mondhatni. - nevettem én is.

Egy perc sem telt el a "menekülésünk" után és mindkét oldalról rendőr autóval találtuk szembe magunkat.
Mondani sem kell így már nehéz lett volna elfutni.