𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

74.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

- Jól hallottam, hogy Adrian apja Kristen apja is? - kérdeztem vissza, mivel nem tudtam felfogni amit Cecilia mondott.

- Jól - vett egy mély levegőt - Adrian anyukája és én akkoriban legjobb barátnők voltunk, szinte elválaszthatatlanok, mindent együtt csináltunk, mindenhova együtt mentünk. Ő rángatott el abba a buliba is. Miután elmondtam neki, hogy terhes vagyok és hogy kitől teljesen megváltozott köztünk minden. Ingerült voltam és őt kezdtem el hibáztatni, mivel képtelen voltam elfogadni, hogy a történtekről egyedül én és a naiv formám tehet. Ekkor ő bosszúból, vagy csak szimplán szánt szándékból beadta a derekát William-nek, ők lettek az iskola sztárpárja. - mesélte, tekintetében pedig látszott, hogy jelenleg iszonyat mély sebeket szakít fel.

- Ez, egyszerűen felfoghatatlan. Tudtam, hogy Adrian apja borzalmas ember még a mai napig is, de hogy képes volt ezt megtenni veled, nem találok szavakat. Florence pedig olyan jó szívű, és kedves nőnek tűnt mindig is, de már látom, hogy nem mindenki az akinek mutatja magát.

Ahogy mondtam Cecilia-nak is, szavakat nem találok. Ez az egész annyira hihetetlen és szomorú. Annyi kérdésem lett volna még hozzá, annyi mindenre választ vártam volna abban a pillanatban, de tudtam, hogy ez most nem helyes. Cecilia fájdalma sugárzott miközben mesélte a történteket, nem lettem volna képes akkor tovább húzni ezt.

- Figyelj - fogtam meg a kezét, pár másodperc néma csönd után - Tudom, hogy nagyon nehéz erről beszélj és értékelem is, hogy így ismeretlenül, ilyen komoly dolgot osztottál meg velem, ezért nekem is megkell tennem ugyanezt. De nem ma. Látom rajtad, hogy teljesen lehangol ez a téma, ezért holnap a kávézó helyett szívesen elmennék veled az iskolába és közben megbeszélnénk mindent. - vetettem fel az ötletet, ő pedig csak mosolyogva bólogatott.

Nem nagyon mondott semmit, de megértettem, így is túl sokat mondott mint kellett volna. Ki kísért az ajtóhoz, ott pedig egy szoros öleléssel köszönt el.

Nagyon megkedveltem őt hiába csak ma ismertem meg. Láttam rajta, hogy mindvégig őszinte volt velem, de nem értettem, hogy mégis miért. Ugyanolyan idegen voltam számára mint a többi lány a gyűlésről, mégis teljesen máshogy viszonyult hozzám. Ami vele történt borzalmas és a hallottak alapján Kristen-re is másképp nézek. Az egész élete hazugságra épül és jelenleg a jövőjét is egy teljes káoszra építené.

Mikor haza értem még enyhén sokkos állapotban voltam. Stefan kérdezgetett, de nem voltam képes még beszámolni neki a Cecilia-val történt beszélgetésemről. Tudom, hogy nem helyes ismét titkolózni, de nem gondoltam helyesnek az időpontot, hisz pár napon belül megyünk az egy hetes wellness-re.

Másnap délelőtt megkértem Nicole-t, hogy tegyük át a találkozót egy másik napra, ő pedig megértően beleegyezett. Tartottam tőle, hogy megbántottam ezzel vagy olyannak tűnt az egész mintha csak nem szerettem volna vele találkozni, de ahogyan végig válaszolt és nyugtatott, hogy semmi probléma én is elfogadtam, hogy tényleg minden rendben.

Bevallom izgatott voltam a mai nap miatt, mivel olyan dologról kell beszélnem amit eddig senkinek sem mondtam, igen még Dylan-nek sem, mivel biztosan durva kioktatást várhattam volna tőle. Ő is éppen annyira kedvelte Adrian-t mint mindenki más. De persze én, én véletlenül sem tudtam gyűlölni.

Ahogy átizgultam a nap nagy részét, olyan gyorsan jutottam el az időhöz amikor már Cecilia-t vártam a háza előtt. Mosolyogva lépett ki a házból és köszöntésképp megölelt, mint ahogy tegnap is tette, csak most sokkal vidámabb és jobb kedvű volt. Eleinte egyikünk se kezdett a lényeghez, ezért bátorkodtam én kezdeni.

- Szóval, hát hogy is mondjam - hirtelen nem találtam a megfelelő szavakat, amivel kifejezhetném magam - Adrian és én közel sem vagyunk rokonok. - mondtam ki nehezen, ezt a mégis egyszerűnek tűnő mondatot.

- Valamiért nem is gondoltam, hogy azok lennétek. Ahogy tegnap a szüleiről beszéltél, látszott, hogy nem lehetsz egyikőjük rokona sem. - mondta amivel teljesen meglepett.

- Tulajdonképp Adrian-nel egy pár voltunk a középsuli végén, azért elég jól ismerem én is, vagyis azt hiszem.

- Komolyan? - nézett rám nagyra nyílt szemekkel. Most én leptem meg őt.

- Igen, de nem sokáig. Akkor költöztek el, és örültem is volna neki, ha nem jön vissza többet. Mióta itthon van jó párszor felkeresett, közeledett felém. Elmesélte, hogy mi történt a szüleivel és hogy ezért kellett itt hagyjon. Ekkor hazudta azt Kristen-nek, hogy az unokatestvére vagyok, mivel a régi háznál összefutottunk és gondolom nem tudott jobbat kitalálni. - meséltem, de közben egy furcsa érzés töltött el. Úgy beszéltem róla mint egy számomra jelentéktelen emberről, aki csak azért kerül szóba mert egy másik témában jelentős szerepe van.

- Kincsem, Adrian sosem ment el. Nem tudom mit mondott neked, de miután Florence megszülte őt nem sokkal William ugyanúgy ott hagyta őt is mint engem, annyi különbséggel, hogy Adrian-nal mai napig foglalkozik és mindent megad neki, az én Kristen-emmel ellentétben.

Mi állhat Adrian hazugsága mögött?🤔
Csak szerintem lesz érdekes
Stefan reakciója mikor tudomást szerez
az eddigiekről? (opps)