𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

82.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Ahogy Stefan hirtelen felállt, mindenki csodálkozva figyelte, köztük én is. Ellépett az asztaltól, majd felém nyújtotta a kezét, jelezve, hogy én is tegyek úgy mint ő. Semmit sem sejtve, felálltam Stefan - al szembe, aki csak mosolygott rám. Döbbenten néztem végig a többieken, hátha valaki ért a helyzetből, de ők is hasonló arckifejezésekkel tekintettek vissza rám.

- Drága Elisabeth - térdelt le előttem Stefan, mire én ösztönösen a tenyeremet a szám elé kaptam - Sosem felejtem el a napot, amikor ártatlanul a szekrényednél álltál, én pedig a frászt hoztam rád - folytatta, majd mindketten elnevettük magunkat - Már akkor is tudtam, hogy te leszel az a lány, az a lány, akit mindennél jobban szeretek ezen a világon, az a gyönyörű lány, aki napsütést varázsolt, a borús életembe, az a nő, aki most a gyermekemet hordja a szíve alatt. Elisabeth White, hozzám jönnél feleségül? - rántotta elő a gyűrűt, hatalmas, bizakodó mosollyal az arcán.

Zokogni kezdtem, mivel Stefan minden szava egyenesen a szívemig hatolt. A könnyeimmel küszködve, hatalmas boldogsággal mondtam ki a bizonyos " Igen " - t, Stefan pedig azonnal felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Felemelkedett, majd megcsókolt, mindenki más körülöttünk tapsolni kezdett. Nem tudom szavakba foglalni, hogy mennyire boldog és hálás voltam egyaránt, amiért mindez a földi csoda, szinte egyszerre adathatott meg nekem. Talán nem mindenkinek a legromantikusabb lány kérés jut az eszébe, de számomra mindennél romantikusabb volt, mivel nem csak mi ketten élhettük át ezt a csodálatos pillanatot, hanem azok is jelen lehettek, akiket nagyon szeretünk.

A mérhetetlen boldogság nem volt felhőtlen. Szörnyű fájdalmat kezdtem érezni a hasamban, és meg is rémültem. Az egyik pillanatról a másikra vettem észre, hogy elfolyt a magzatvízem.

- Mi a baj? - kapta felém Stefan a fejét aggódva.

- Nincs baj, elfolyt a magzatvíze! - pattant fel anya az asztaltól izgulva.

- Most? - kérdezte értetlenül az öcsém, miközben az autókhoz siettünk.

- Várható volt. - felelte Stefan anyja.

A kórházba vezető úton felerősödtek a fájdalmaim, szinte kibírhatatlan volt. Rengeteg órán keresztül csak szenvedtem, és szenvedtem, de a pici nem akart egy könnyen kibújni. Már késő este volt, amikor jelentősen beindult a szülésem, és akkor már rövid időn belül megszületett a kis babám. Enyhült a kín, de éreztem, hogy az egész testem, és lelkem teljesen kifáradt. Stefan végig mellettem állt a kezemet fogva, talán még a szenvedéseimből is kivette a részét. Majd amint a mellkasomra adták a gyermekemet az egész világ körülöttem megszűnt létezni. Csak néztem a kicsi arcát, és gyönyörködtem benne.

- Kisfiú. - mosolygott le rám Stefan, amint meglátta a gyermekünket.

- A mi kis fiúnk. A mi kis Kaden - ünk. - vettem erőt magamon és vissza mosolyogtam rá.

- Szeretlek Elisabeth. - suttogta könnyek közt.

- Szeretlek Stefan. - mondtam, közben a tekintetem fel - le ugrált közte és Kaden közt.

Miután átszállítottak egy külön kórterembe, a többiek is meglátogathattak, de mivel nagyon gyenge állapotban voltam, és a kicsi is néhol ébren volt, néhol aludt, megkértek mindenkit, hogy csak egy rövid ideig legyenek bent. Természetesen tiszteletben tartották, de mindenki nagyon kíváncsi volt a kicsi Kaden - re.

Nem tudok elégszer hálát adni istennek, amiért ilyen csodálatossá, és felejthetetlenné tette ezt a napot. Már csak egy lépés, és egybeköthetem az életemet, azzal az emberrel, akinek egy gyönyörű, egészséges kisfiút szülhettem. Minden rossz egyszer jóvá válik, ezt a mai nap, és az előttünk álló boldog élet bebizonyította!