𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

25.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Előre indultam a fiúk pedig követtek egészen a nappaliig, ahol anya apa mellett, Jessica pedig velük szemben ült. Mikor Jess meglátott megjátszva örült nekem és hívott, hogy üljek mellé. Inkább az üres kanapéra ültem Stefannal és az öcsémmel az oldalamon. Anyára néztem és láttam, hogy nagyon méregeti Stefant, de nem azzal a tipikus lenéző tekintettel, inkább mintha örült volna a jelenlétének.

- Nem téged engedtelek be a múlt hónapban? - szólalt fel anya még mindig Stefanba mélyülve.

- De igen, Mrs. White. - bólintott mosolyogva.

- Elena. - nyújtotta felé a kezét anya.

- Stefan. - fogott vele kezet.

- Szóval te lennél a kislányom nagy szerelme, akit nekünk esze ágába se volt bemutatni. - nézett rám apa felvont szemöldökkel.

- Igen én lennék uram. - bólintott Stefan ismét határozottan mikor apa ráfigyelt.

- Hívj csak Micnek fiam. - kis idő múlva nyújtotta felé apa is a kezét, majd kezet ráztak.

Ahogy elnéztem a történéseket arra következtettem, hogy kedvelik őt. Nem tudom, hogy a jóképűsége vagy anyához való kedvessége illetve apa felé irányuló magabiztossága váltotta ki belőlük ezt, de nem is ez a lényeg. A szüleim kedvelik őt, ami a legfontosabb és egyben megnyugtató is számomra. Az egyetlen bökkenő nem más mint, Jessica.

- Szóóóval, mi szükség is van a családi beszélgetésre ilyen hirtelen? - szólalt meg Bryan.

- A nővéred kérte. - nézett Jessicára, anya.

- Á igen, csak nem akartam megzavarni ezt a meghitt pillanatot, hisz drága kishúgom fontos pillanata volt, nem igaz? - játszotta ismét a törődö testvért, bennem meg megfordult, hogy mi a szarért nem rúgom le az átkozott kanapéról, talán elhallgatna. - De most már a lényegre térhetünk. A családunk sajnálatos módon széthullott, Bryanen kívül senki nem az már akinek mutatja magát, talán már ő sem.

- Te már csak tudod, köztünk se voltál hónapokon keresztül erre— pattant fel Bryan dühösen de apa visszatartotta és visszairányította a helyére.

- Elég fiam. - bólintott lassan nyugalmat kérve.

- Látod, látod öcsi mégcsak el sem kezdtem te már képes lennél vitatkozni velem, régen nem ilyen voltál. - rázta a fejét Jessica gúnyosan.

- Akkor folytasd, ne az öcsédet oktasd ki. - nézett rá rettentő komoly tekintettel anya.

- Rendben anyukám, ha annyira akarod.
Apa, anya annyira magabiztos, elmesélted neki, hogy mikor üzleti úton vagy az nagyrészt azt takarja, hogy fiatal lányokkal randevúzol a drágábbnál drágább éttermekben, na meg persze az utána következő hotelokban?

- Hogy mondod? - nézett anya döbbenten mintha nem akarna hallani a füleinek.

- Apa, hozzáfűznivaló? - mosolygott Jessica apára.

Apa nem szólt semmit, tehát minden amit Jessica mondott igaz volt. Teljesen elszörnyedtem. Mi az, hogy fiatal lányokkal, mégis milyen fiatalok azok a lányok, mint én vagy Jessica, talán kicsit idősebbek? Hatalmasat csalódtam az apámban, anyámat pedig annál inkább sajnáltam. Mióta csinálhatja ezt vele?

- Szemét vagy Jessica. Apa, miért? - néztem a nővéremre undorkodva, majd apára értetlenül.

- Azért mert megmondom az igazságot, veled ellentétben, aki egy gyilkosba szeret bele, büszke lehetsz magadra, mert más biztos nem lesz. - fonta össze a karjait és flegmán nézett rám.

- Mit jelentsen, hogy gyilkos? - figyelt fel apa.

- A kislányod, egy kontrolltalan idiótába szeretett bele, felkéne ébredni, Mic. - folytatta a szarságait ugyanolyan stílusban.

- Vége a családi beszélgetésnek. - állt fel anya, utoljára akkor láttam ilyen összetörtnek mikor megtudta, hogy Jess "halott". - Jessica, tűnj el ebből a házból, Be, Bry a szobátokba, most! Stefan kérlek menj haza, a szüleid is biztos várnak. - jelentette ki majd megindult a hálószoba felé.

Mindenki csak ült tovább aztán apa felállt és kiment a házból.

- Én megmondtam, hogy széthullik a család. - állt fel Jessica és apát követően ő is elhagyta a házat.

Mérgesen utána indultam, de Stefan szerencsére visszafogott. Az a düh ami akkor elkapott, nem én voltam és tudtam, hogyha úton érem a nővérem kárt teszek benne.

- Nyugalom. - nyugtatgatott Stefan, a fejemet a mellkasára hajtotta és a hajamat kezdte simogatni.

- Tönkre tesz mindent, egy mocskos ribanc.

- Psszt. - puszilgatni kezdett, hogy még jobban lenyugodjak.

- Szerintem én ránézek anyára. - ment el mellettünk Bryan, anyáék szobája fele.

- Köszönöm, öcsi. - szóltam utána, neki pedig a felmutatott hüvelykujja volt a reakciója.

- Te pedig most lefekszel, megnyugszol ameddig én megkeresem apukádat és, ha van rá lehetőségem beszélek vele. - vette tenyereibe az arcom, adott egy puszit a homlokomra és mosolyogni kezdett.

- Mihez kezdenék én nélküled? - öleltem át hálásan. - Vigyázz magadra, és írj, vagy hívj majd.

- Vigyázok, de az éjszaka közepén nem foglak zargatni hercegnőm. - csókolt meg, én pedig viszonoztam. - Szép álmokat. - váltunk el egymástól, rám mosolygott, majd kilépett az ajtón.

Még az ilyen szörnyű pillanatokba is tud örömöt csalni. Viszont amint kilépett az ajtón, elillant minden öröm és újra az a gondolat töltött el.

Mégis mi lesz a családommal?