41.

5.9K 260 11
                                    

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

- Azt hittem már alszol. - mondtam kellemetlenül Stefan-nak, aki elég türelmetlenül ült a kanapén.

- Valóban? Én is ezt hittem rólad. - mondta háborodottan, bunkó stílusba.

- Beszélni akartam Daniel-el. - indokoltam távozásom.

- Minek? - vonta fel szemöldökét.

- Indulatos voltam, tudom hiba volt sajnálom. - válaszoltam.

- Eléggé nagy hiba volt, annak ellenére, hogy megmondtam, hogy nem akarlak velük meglátni. - mondta még mindig dühösen.

- Miért Stefan? Tudom, börtönbe voltál, de szerintem az nem Daniel döntése volt. - utaltam a szüleire.

- Hidd el Daniel is ugyanolyan mint a szülei, az alma nem esik messze a fájától Elisabeth. - oktatott ki.

- Te sem vagy olyan, mint a szüleid. - vágtam rá ingerülten. ( Basszus Betty. )

- Jó tudni. A vendég szobába alszok, reggel úgyis korán kelek. - és elis ment az említett szobába.

Tudom, hatalmas barom vagyok. Nem akartam megbántani Stefan-t végképp nem ilyennel. Igaz, hogy védeni akar, de ez a védelem már túl sok számomra. Megszeretnék ismerni új embereket, de ha Stefan minden alkalommal meg akar védeni mindenki elől, ez sosem fog menni. Nem hibáztatom őt, mert ebben az esetben én szúrtam el a dolgokat, de talán ez nem fordult volna elő, ha megkérdezne néha, hogy én mit szeretnék.

Reggel, ahogy mondta, mikor felkeltem már nem volt itthon. Nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt és legszívesebben zaklattam volna azt a durcás fejét, de tudom, hogy a munkába 100℅-osan ott kell lennie, szóval beértem egy “Szeretlek kicsim„ - mel.
Nem válaszolt rá, mondjuk nem is tudom mire számítottam.

Mivel az egyetem megkezdéséig egy napom volt hátra, a fél napot azzal töltöttem el, hogy azon agyaltam, mégis mitcsináljak. Ugye milyen logikus.
Arra gondoltam, hogy átmegyek Dylan-hez, hogy megnézzem, hogy van és egy "csajos" napot tartsunk, utána pedig valami békülös meglepit csinálok Stefan-nak.

13:47 Dylan-nél.

- Durva az arcátalakításod, gondolom nem ilyennek képzelted el. - mondtam sajnálkodva, mégis humorosan, Dylan említett részén a kék, lila foltokat vizsgálgatva.

- Hát nem! Szörnyű vagyok! - kapta kezét az arcához dühöngve.

- Dehogy vagy, te vagy a legszebb férfi nemű csaj akit láttam valaha! - próbáltam vigasztalni.

- Te nem vagy normális Betty. - kezdett el erősen nevetni.

- Most mi van? Csak az igazat mondom. - néztem rá értetlenül.

- Fejezd be. - vágott nekem egy párnát még mindig nevetve.

- Engem te ne dobálj. - emeltem már a párnát, hogy fejbe vágjam vele, aztán rajöttem, hogy inkább nem kéne.

- Okos lány. - bólogatott győzelmesen.

- Még neked baszhatom. - emeltem fel újra a párnát fenyegetően.

- De nem teszed, mert imádsz. - dőlt nekem és szorosan átölelt.

- Ez az egy szerencséd. - forgattam a szemeim nevetve.

Dylan-el sosem tellik el úgy idő, hogy unatkoznék. Mindig tudunk miről beszélgetni, akár komolyan, akár hülyéskedve. Mindig tudunk valamit csinálni amit mindkettőnk szívesen csinál. Nála jobb barátot és lelkitársat elsem tudnék képzelni.

18:51 Otthon

Amint haza értem neki kezdtem a meglepetésnek. Valójában, azt terveztem, hogy megfőzöm Stefan kedvencét és romantikusan tálalom. Nem tudtam, hogy ilyenre is képes vagyok, de húh összehoztam, és elégedett voltam magammal. A fürdőt is kidekoráltam, tudjátok olyan kis szokásos, gyertyák, rózsaszirmok, habfürdő satöbbi.
Talán két órába telt az egész és tartottam tőle, hogy Stefan túl korán jön meg és nem tudom befejezni.

Szóval leültem a nappaliba és vártam, hogy megérkezzen. Rossz érzésem volt, egyrészt azért mivel egyszer már vártam így őt, és akkor nem jött haza.

Hát igen, az érzéseim nem csaltak, most sem történt másképp.

𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓Where stories live. Discover now