𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

29.

Stefan

Az igazat megvallva nem arra számítottam, hogy Elisabeth így fog várni, de nem zavart.

- Nem adnál valami felsőt? - mosolygott rám szélesen.

- Így is maradhatsz. - mosolyodtam el én is.

- Köszi a felajánlást, de fázom kicsit. - pattant fel és a szekrényem felé indult.

- Zárva van. - álltam mellé.

- Akkor, kinyithatnád. - fordult felém a szekrénynek támaszkodva.

- Ahogy a hercegnő óhajtja. - neki álltam a kulcsot keresni.

- Kérdezhetek valamit?

- Csak nyugodtan.

- Te és Elias, szoktatok rólam beszélni? - tette fel a kérdést, amit nagyon furcsálltam.

- Nem. Miért? - kezembe vettem a kulcsot és a szekrényhez sétáltam.

- Írt neked egy üzenetet. Nem olvastam el, csak amikor odapillantottam a nevemet láttam a sorok között. - magyarázta.

- Értem, akkor mindjárt elolvassuk. - nyitottam ki a szekrényt és elő kaptam egy hosszabb ingemet. - Ez jó lesz? - mosolyogtam rá.

- Igen. - magasodott lábujjhegyre és megcsókolt.

- Én is felkapok valamit addig vedd fel. - adtam a kezébe a darabot.

Nem szoktam Eliasszal beszélni az utóbbi időben, főleg nem Elisabeth-ről. Furcsálltam az egészet. Bettyn láttam, hogy aggasztja valami és mikor Elias szóba jött kellemetlenül érezte magát. Nem tudom, és nem is akarom elképzelni, hogy történt kettőjük közt valami, amit nekem elfelejtettek megemlíteni. De ez márcsak az én gondolatom, ami remélem csak egy gondolat.

Felültünk mindketten az ágyra, a telefonomat pedig Betty kezébe adtam.

- Mi az? - nézett rám értelmetlenül.

- Olvasd fel. - dőltem hátra, nyugodtságot mutatva.

- Rendben. - vett egy mély levegőt és pötyögni kezdett.

- Várj. - fogtam meg a kezét. - Ha van valami, amit el akarsz mondani nekem, most tedd meg. - néztem rá komoly tekintettel.

- Oké. - tette maga mellé a telefont. - Amikor megtudtam a múltad, a múltunk utolsó részleteit is teljesen magam alatt voltam. Elias felajánlotta, hogy haza kísér, ami kedves volt tőle. De ő nem csak ezt akarta. Megcsókolt minden ok nélkül. Napokig nem értettem, hogy miért tette és megakartam tudni. Találkoztunk és hozzá mentünk, ami nem az én ötletem volt. Megmutatta a házát, bent beszélgettünk, de azt nem mondta el, hogy miért csókolt meg. Ittunk, illetve ittam elég sokat, akkor írtam azt az üzenetet is neked a mobiljáról. Nála aludtam, de nem vele és nem történt semmi. Haza hozott én pedig baromságot tettem. Megcsókoltam őt. Azóta nem, nem tudok róla semmit, és nem is akarok. Sajnálom előbb el kellett volna mondjam. - mondta, majd szemeiben könnycseppek halmozodtak fel.

- Összeveszünk és ez a megoldás? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem, ez nem megoldás. Összezavarodtam, de tudom, hogy ez nem kifogás. Sajnálom. - folytak ki a könnyei.

- Most olvasd fel mit írt Elias. - fordítottam el tőle a fejem és néztem magam elé.

Elias
Stefan, barátom. Nem sokára elhagyom a várost, és hosszú ideig nem térek vissza. Szeretném megköszönni, hogy rád mindig számíthattam és mindig mellettem voltál. A köszönetem egy kis aprósággal szeretném kifejezni, szeretném, hogy távol létem alatt, beköltöznél a házamba, persze csak, ha te is szeretnél. Hallottam, te és Elisabeth ismét egymásra találtatok. Tökéletes lány, becsüld meg, légy mellette a nehéz időkben is. Helyettem is. Szeretem őt, de te jobban szereted, mint én. Hozzád tartozik, legyetek boldogok. Remélem, ami köztünk történt nem pecsételi meg a boldogságotokat, nem volt szép dolog tőlem, tudom. Rá pedig ne haragudj, én használtam ki a köztetek lévő dolgot akkor. Vigyázz rá is és magadra is, barátom.

Nem tudtam mi tévő legyek. Eliast nem éreztem többé barátomnak és fájt, hogy ilyen mocskos módon próbált keresztbe tenni nekem. Elisabeth pedig, csak ült ott, kisírt szemeivel nézett, nekem pedig a szívem szakadt meg. Ha már az elején őszinte lettem volna, ez az egész nem következett volna be.

- Gyere ide. - nyújtottam felé a kezem.

- Tényleg sajnálom. - bújt hozzám, a fejét pedig a mellkasomba dörgölte.

- Tudom. De ez már a múlt, igaz? - emeltem fel arcát és rámosolyogtam.

- Annak sem kéne lennie. - bújt vissza.

Nem tudtam rá haragudni. Egyrészt azért, mert láttam, hogy valóban megbánta amit tett, másrészt pedig mert rohadtul szeretem és nem akarom elveszíteni.

- Szeretlek Elisabeth. - simítottam meg puha bőrét, majd a homlokára nyomtam egy puszit.

- Szeretlek Stefan. - mosolygott és megcsókolt.

Happy.*.*