𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

63.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Mikor Liam a lány felé indult bevallom megrémültem, és egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mit is kéne tegyek.
Ashley a fiú közeledte láttán, ösztönösen hátrálni kezdett a földön, és félve kérlelte, hogy nyugodjon meg.

Liam dühös volt, ahogy én is, de nem hagyhattam  hogy ez a helyzet elfajuljon, ezért elé álltam, és világos kijelentést tettem felé.

- Liam ezt megfogod bánni, kérlek most az egyszer cselekedj helyesen. - szorítottam a fiút a két karjánál fogva, majd eleinte nem is figyelt rám, aztán hirtelen eljutottak a szavaim az agyáig.

Nem szólt semmit csak a szemembe nézett, és láttam, ahogy a hirtelen düh eliramlott tekintetéből.

- Mi a francot csináltok? - kelt ki az ágyból Stefan, majd értetlenül nézett ránk felváltva.

- Esküszöm, semmi rosszat nem akartam tenni! - mondta Ashley, továbbra is félve Liam reakciójától.

- Ez nekem már sok. - mondta Liam lehangoltan, majd semmivel sem törődve kisétált a szobából.

- Elisabeth, mi történt? - lépett elém Stefan, egyre türelmetlenebbül.

Röviden, tömören elmagyaráztam neki az elmúlt 15 percben történteket, majd úgy éreztem Liam után kell mennem. Nem, nem azért mert érzek iránta valamit, hanem mint barát vagy valami olyasmi, ezt gondoltam helyesnek. Liam hirtelen haragú, és ahogy az imént itt hagyott minket, nem lennék benne biztos, hogy nem csinál valami baromságot.

Elhagytam a szobát, és a fiú keresésére indultam, reménykedve, hogy még nem késő.
A nappaliban, sem a szobájában nem találtam, viszont észre vettem, hogy a boros üveg amiből a film alatt iszogattunk, nem volt az asztalon.

Kiléptem a házból, és rögtön Liam-en akadt meg a szemem, aki lépcsőn ült mellette az említett boros üveggel. Szó nélkül helyet foglaltam mellette, majd ittam egy keveset az üvegből. Liam rám nézett, de ő sem kezdett beszédhez, szimplán csak elvette az üveget, és inni kezdett.

- Hallgattál rám. - törtem meg a csendet kellemetlenül.

- Csak azt tettem, amit jónak láttam. - mondta, semmibe véve az én kijelentésem.

- Ó igen? Ha nem állok eléd, biztosan ezt tetted volna? - kérdeztem flegmán.

- Nem. - válaszolt semmit mondón.

- Beszélj. Mi bánt? - tettem fel a bizonyos kérdést, mire Liam azonnal felém kapta a fejét.

Az arcomat kezdte vizsgálni, és hosszas ideig egy szót se szólt. Meglepte a kérdésem, mintha ez előtt ezt senkitől sem hallotta volna.

- Őszintén érdekel? Tudod sokan csak megkérdezik jó fejségből, de valójában nem is kíváncsiak a válaszra. - szólalt fel végül ismét lehangoltan.

- Ez esetben, engem érdekel. - próbáltam a tekintetét keresni, majd hirtelen ismét felfigyelt rám.

- Tudom, hogy semmi nem történt az előbb a szobában. Nem ez az oka, hogy most megtörtnek látsz. Igazad volt, nem bízhatok úgy Ashley-ben, hogy nem is ismerem őt. Sosem volt még normális kapcsolatom, és ahogy a héten megfigyeltelek téged, és Stefan-t, rá jöttem, hogy szükségem van valakire. Azt hittem Ashley lehet nekem az a lány aki te vagy Stefan-nak, aki miatt érdemes az egész életemet kerekestől felforgatnom, de nem megy ez nekem. Talán nekem ilyennek kell lennem, a gonosz testvérnek, a suli szívtiprójának, annak akire mindenki rossz szemmel néz.

Amikor elmondta mindezt, egy belső érzés tört elő bennem. Szorosan átöleltem, ő pedig vissza ölelt, jelezve, hogy jól esik neki.
Átgondoltam minden szavát, és rosszul éreztem magam. Liam valóban érezni kezdett irántam, én pedig játszottam az érzéseivel. Amit velünk tett egy megbocsáthatatlan dolog ez tény, de ahogy anno Stefan-nak, úgy neki is kell adjak egy esélyt arra, hogy egy jobb embert alakítson magából.

- Köszönöm, hogy megnyíltál előttem, nagyon sokat jelent nekem -  váltam el tőle, és elé guggoltam a két kezem pedig a térdére tettem   - Sosem gondoltam, hogy így érzel, mindig olyan magabiztosnak, és sérthetetlennek mutattad magad. Ahogy mindenki más, te is megérdemled, hogy megmutathasd ki is vagy valójában Liam. Együtt megoldjuk. - fejeztem be biztatóan, mire felcsillantak a szemei.

- Együtt? Ezek után is mellettem vagy? - kérdezte boldogan.

- Igen, mindig is úgy éreztem, hogy te jobb vagy ennél, és végre te is belátod. Persze, hogy melletted vagyok. - válaszoltam lelkesen.

- Elisabeth, nálad csodásabb lányt, életemben nem láttam, és egyszerűen gyűlölöm magam amiért ennyi fájdalmat okoztam neked. Tudom, hogy megbocsáthatatlan, de kérlek, hadd tegyem jóvá a tetteim.

- Rajtad áll. - mosolyogtam.

- Köszönöm.

- Mielőtt bemennénk - álltam fel - őszintének kell lenned Ashley-hez. Vele akarsz lenni?

- Kedves lány, bár nem érzem, hogy az én stílusom lenne, de szívesen megismerném. - mondta, választ nem adva a kérdésemre.

- Liam, őszintén. - néztem rá felvont szemöldökkel, és ki hangsúlyoztam az őszintén szót.

- Oké, rendben - sóhajtott - Nem akarok vele lenni. - jött a válasz, amire egyébként számítottam.

- Erről tájékoztatod őt is, de ha lehet ma már ne. Elég volt a drámából. - forgattam a szemeim, mire a fiú felnevetett.

Bementünk a házba, ahol Stefan-al, és Daniel-el találtuk szembe magunkat. Ashley sehol. Gondoltam, hogy elment, de jobb is volt így. Az idő alatt amíg Liam-el beszélgettünk kint, nem gondoltam arra, hogy mégis mi a szart keresett a szobánkban, viszont minden esetre amint oda jutok átnézem a szekrényem, mivel ott kutatott, vagy isten tudja mit szándékozott csinálni.

- Megérte ennyire féltékenynek lenni, a semmire!? - nézett ránk Stefan bosszantottan.

- Valójában igen - mondtam én, mire mind döbbent fejet vágtak - Megértettem Liam-et. - fejeztem be örömteljesen.

- Mit kell rajta megérteni? - kérdezte Dannie értetlenül.

- Ne is kezz bele, ők nem fognak. - susmorgott Liam újra kedvetlenül, majd a szobájába indult.

- Szerintem, ezt a beszélgetést napoljuk el, gyere Betty rád fér a pihenés. - mondta Stefan két ásítás közt.

- Tökéletes ötlet, jó éjt Dannie. - mondtam fáradt hangon, majd megfogtam Stefan kezét és a szobánkba mentünk.

Viszonylag rövid időn belül el aludhattunk, mivel legközelebb arra keltem csak fel, hogy sajog a fejem, és a nap fénye elvakít. Nem ittam sokat, szóval ezt fej fájást nem igazán értettem, de mivel egyre jobban erősödött, minden erőmet összeszedve a konyhába siettem gyógyszerért.

A nappaliba érve nagy meglepetés fogadott. Ismétlem nagyon meglepett amit látnom kellett...