𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

76.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Röviden az egy hét wellness-rõl. Egyszerûen csodálatos volt és szívesen maradtam volna tovább is. Stefan valóban kitett magáért ezzel a hellyel, nem tudom elégszer megköszönni neki, végre azt éreztem, hogy pihenhetek és messze lehetek minden zûrtõl. Sajnos pár programon nem vehettem részt a terhességem miatt, de nem hibáztatom Stefan-t, hisz akkor még nem tudta, hogy várandós vagyok, amikor a jegyeket vásárolta, de ettõl könnyedén eltekintettem, nem befolyásolta a kedvünket sem. Az elsõ napokban Stefan hajthatatlanul tisztázni szerette volna az Adrian ügyet egyszer és mindenkorra én pedig nem tudtam mást tenni, mint elmondani mindent az elejétõl kezdve. A rezzenéstelen arckifejezésébõl ítélve már idõvel felkészült arra amit tõlem fog hallani és amint a végére értem, megkönnyebbülve egy mély levegõt vett. Ezen is túl tettük magunkat, de tudom, hogy neki több idõre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza és véglegesen maga mögött hagyja.

Szóval a tartalmas egy hét után mindketten nehéz szívvel léptünk be a házunk ajtaján, ahol a fiúkkal és a családdal találtuk szembe magunkat. Mind nagyon örültek amikor megláttak minket, persze mi is eképp éreztünk. A hét végén amikor már intenzív fájdalmaim léptek fel, elhatároztuk Stefan-nal, hogy nem titkoljuk tovább és végre mindenkivel tudatjuk a nagy hírt. Kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy nem anyának mondtam el legelõször, de ettõl függetlenül tudom, hogy elmondhatatlanul boldog lesz és mindenféleképp támogatni fog.

- Meséljetek, milyen volt? - kérdezte apa, amikor már mind a nappaliban ültünk.

- Nagyon jó és frissítõ, mindkettõnkre ráfért egy kis nyugalmas távollét. - válaszolt Stefan, közben folyamatosan rám mosolygott.

- Örömmel halljuk és látjuk, hogy a boldogság is nagyobb mint valaha. - tette hozzá Domenic, Stefan törhetetlen vidámságát észre véve.

- Pontosan emiatt hívtunk meg titeket, hogy megosszuk veletek is a boldogságunkat. - kezdtem szóhoz, mire kíváncsi tekintetek gyûltek körülöttem.

- Éreztem. - szólalt fel anya hirtelen, amit senki sem értett.

- Mit? - kérdezte az öcsém, anyára merengve.

- Elisabeth várandós, kis babánk lesz! - jelentette ki Stefan boldogan.

Ekkor az anyám sírni kezdett, ami nagyon megrémített, majd felállt és egy szoros ölelés mellett, folytatva örömteljesen sírt. Nagyon jól esett, hogy mindenki iszonyat boldog lett a hír hallatán, de az anyám reakciója sokkal másabb hatást keltett bennem. A szemeibe nézve láttam a hálát és hogy ennél boldogabbá nem is tehettem volna.

- Köszönöm. - mosolyogva törölgette könnyeit.

- Mind köszönjük. - mondta Stefan anyukája, ő is szintén boldogan a fiához bújt.

- Nem gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de azt hiszem el tudok viselni belőletek még egyet. - mondta gúnyosan Dannie, de rajta is látszott, hogy egyenlően érez a többiekkel.

- Remélem fiú lesz, a nőkből már elegem van. - tette hozzá Bryan, mire mind nevetni kezdtünk.

- Tényleg, a nemét lehet már tudni? - kérdezte apa.

- Lehetne, de meglepetésnek szánjuk, mármint mi sem tudjuk. - válaszolt Stefan.

- A lényeg, hogy egészséges legyen. - mondta anya, mit mindenki helyeselt.

A beszámolót végül egy meghitt családi vacsorával zártuk, Christina és anya is isteni fogással akart meglepni minket ami sikerült is, de merem állítani, hogy mi nagyobb meglepetést okoztunk.

Jó érzés volt, hogy nem kell titkoloznunk és nyíltan beszélhetünk bármikor a kicsiről. Ahogy anya is említette, ő már sejtette, hogy valami nincs rendben velem, bár ő nem jóra számított, mivel nem egyszer, nem kétszer lettem rosszul, amikor pont nála jártam, de szerencsére az anyai megérzéseinek köszönhetően tudta, hogy itt babáról lesz szó.

Kezdett későre járni, de mindenki annyira jól érezte magát, hogy egyszerűen észre se vettük, hogy így eltelt az idő. Mikor már majdnem mindenki indulni készült valaki csengetett az ajtón. Mindenki kíváncsian összenézett, nem gondolták, hogy hívtunk volna még valakit.
Amikor szembesültem vele, hogy ki állhat az ajtó túl oldalán, eszembe jutott valami, amit ha kinyitottam volna az ajtót esélytelen lett volna elkerülni.
Vészjelzésül Stefan-ra néztem, aki viszont nem gondolt arra amire én és ajtót nyitott.

- Ez mit keres itt? - meredt Liam az ajtóban álló személyre. A jó kedvét azonnal düh, és méreg váltotta fel. Eszméletlen düh és méreg.