𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

16.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Reggel a nap vakító fényére ébredtem. Stefant viszont nem találtam magam mellett. Nagy lelkierő kellett, hogy végre kikeljek az ágyból, mivel ilyen jól még sosem aludtam. Egész éjjel éreztem, hogy a meleg teste biztonságban tart, a szívdobbanásai annyira nyugtatóak voltak.

Lassan az ajtóhoz vonszoltam magam, viszont nem igazán tudtam mi, merre, de azért megpróbáltam felfedezni minden zugot. Végül arra jutottam, hogy egyedül vagyok a házban, ami kissé kiborított, főleg azért mert Stefan egy szó nélkül lépett le.
Nem tudtam mi tévő legyek a telefonja is ki volt kapcsolva, szóval inkább haza mentem bármennyire nem szerettem volna.

A házunk ajtaja elé érve a benti kiabálást hallottam csak. Apa és anya valamin nagyon összekaphattak. Mikor beléptem mindkettőjük elhalkult.

- Min vesztetek így össze? - kérdeztem kiváncsian, de a szüleim egy szót sem szóltak. Ismét feltettem a kérdést mire anya láthatóan beszédre kezdett.

- Jessica az imént hívott fel minket. - nézett rám és a szemei könnybe lábadtak.

- Anya, ne szórakozz velem. - néztem dühösen mert nem hittem volna, hogy ilyet képes kitalálni.

- Az anyád nem szórakozik Elizabeth, a nővéred telefonált, és nagyon is él! - mondta apám, mire anyám sírva fakadt.

- De hát ez jó nem? Miért sír anya? Miért veszekedtek? A nővérem életben van! - néztem rájuk boldogan.

- A nővéred eltűnt, majd közölték velünk, hogy megtalálták a lányunk holttestét, ami valószínüleg nem az övé. - folytatta apa majd átölelte anyát és nyugtatni próbálta.

- És most hol van Jess?

- Egy háromszáz kilométerre innen lévő korházban.

- Korházban? - néztem egyre bizonytalanabbul, mivel apa rémuszokban beszélt.

- Jessica gyermeket szült és majdnem belehalt. A férfi akitől várandos volt szépen otthagyta őt és most vissza akar jönni hozzánk. - mondta anya a könnyeit törölgetve.

- Majdnem belehalt? Mégis miért?

- Hasi sérüléseket szerzett korábbról amit nem vizsgáltatott ki. Az orvosok azt mondták kés szúrás okozta őket.

Hatalmasat döbbentem. Ez nekem túl sok volt. Ismét. A nővérem életben van és ilyen hosszú időn át egy rohadt sms-t, vagy egy levelet nem tudott nekünk küldeni. Eltemettük, meggyászoltuk miközben ő élte a kis elképzelt életét semmit sem sejtve arról, hogy mi mennyit szenvedtünk miatta. Hiába próbáltam örülni annak, hogy él és egy kis babát hozott a világra, egyszerűen nem ment. Gyűlölöm a nővérem és nem tudom mi tévő leszek, ha újra visszajön. Stefan. Muszáj volt beszéljek vele. Mi a szart csinál ilyenkor amikor a legfontosabb lenne, hogy beszéljünk?!

Ott hagytam anyáékat és a szobámba siettem. Mikor beléptem az ajtón az öcsémet láttam, ahogy a naplómat olvassa.

- Bryan tedd azt le, most! - emeltem fel a hangom mire az öcsém rémületében arrébb dobta a naplóm és azzal a lendülettel az ágyról is felugrott.

- Jézus Betty minek kell így berontani? - ült vissza az ágyra majd újra a kezébe vette a naplóm.

- Jézus Bryan, neked meg minek kell a naplómat olvasnod? - kérdeztem vissza majd kirántottam a kezéből.

- Válaszokat akartam, amiket anyáéktól nem kaphattam meg. Úgy gondolják, hogy azért mert fiatalobb vagyok kis gyerekként kell kezelniük, de azt már nem veszik figyelembe, hogy Jessica az én nővérem is és ez az egész nekem is rohadt zavaros.

- Jaj öcsi. De mégis miért az én naplómból akartál válaszokat? - kérdeztem dühösen, de azért megértettem a fellángolását mivel anyáék nem igazán törödnek velünk a történtek óta, Bryannel pedig végképp nem.

- Tudom, hogy Jesstől kaptad és abban reménykedtem, hogy hagyott benne valami magyarázatot, hogy miért hagyott itt minket. De nem találtam semmit csak a te nyálas dolgaid Stefannal. - mondta az idegesítő grimaszaival kisérve.

- Jól van, jól van értem seggdugasz. Még valamit? - mosolyogtam rá gúnyosan.

- Ami azt illeti. Hol van Stefan? Nem kéne neki is megemlíteni az ex-barátnője visszatérését?

- De igen, csak valamiért sehogysem érem el. - amint ezt kimondtam az ablakom felől kopogást hallottunk.

Persze ő volt az.

Bemászott és egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra. Legszívesebben folytattam volna, de az öcsém is a szobában volt és akkor az volt a fontos, hogy elmondjam a történteket.

- Stefan, mondanom kell valamit. - Bryanre néztem, aki bólintott egyet.

- Tudom mit akarsz. Jessica életben van, és haza tart. Felhívott.

- Hogy mit csinált? - néztem döbbentem.
Nem akartam elhinni, hogy még mindig érdekli Stefan. Viszont amit ezután mondott, méginkább ledöbbentett, úgy voltam vele, bár ne tette volna.