Az életem mindig is tele volt izgalommal. Folyton valami újra vágytam, valami izgalmasat akartam csinálni, új dolgokat akartam tanulni és kipróbálni. Ennek a kalandvágynak köszönhetően rengeteg országban jártam már, három nyelvet beszélek, kipróbált...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Niall Horan:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▫Történet▫
Kimberly
-Logan, tudsz majd figyelni rám is egy kicsit?-kérdeztem unottan a barátom ágyán fekve, miközben a plafont pásztáztam, mintha az olyan nagyon érdekes lenne. Az elhúzott függönyön keresztül gyéren sütött be a tavasz korai napsugarai, közben a nyitott ablakon halkan beszűrődött az első madarak csicsergése. Minden évben a tavaszt várom a legjobban, viszont most, Logan szobájában a sötétségben inkább aludni lett volna kedvem, ahelyett, hogy mondjuk valami hasznosat csináljak. -Persze, egy perc!-nyugtatgatott, mire egy hatalmas sóhaj kíséretében megforgattam a szememet. Negyedórával ezelőtt is ezt mondta. Mindig csak a FIFA, vagy nem tudom, mi annak a hülye játéknak a neve, aminek a megszállottja. Logannel szilveszterkor ismerkedtünk meg egy buliban, rá pár napra pedig össze is jöttünk. Nagyon rendes srác, hatalmas szíve van. Néhányszor olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, annak ellenére, hogy huszonegyéves. Például itt ez a játék-őrület, ami mondjuk szerintem részben azért van, mert informatikus a foglalkozása. Mindenesetre sokszor olyan, mint a tizenötéves öcsém. -Az előbb is ezt mondtad, Logan! Itt a tavasz, március eleje, csodás idő van! Nem csinálunk valamit?-kérdeztem reménykedve, mire legnagyobb meglepetésemre otthagyta a játékot, és odajött hozzám az ágyra. -Miért szeretnél ennyire csinálni valamit?-kérdezte mellém feküdve, majd a kezét a derekamra helyezte. -Hát... Egyrészt, mert munka után egyből idejöttem. Másrészt... -Na, tényleg, milyen volt a munka?-érdeklődött Logan, mire elnevettem magamat. Hirtelen annyira kíváncsi lett, miután rájött, hogy van élet a játékon kívül is. Egy kutyakozmetikában dolgozok. Eredetileg állatorvos szerettem volna lenni, mivel imádom a kutyákat, de a tanulmányi átlagom nem lett túl jó ahhoz, hogy orvos legyek. A nyelvekből voltam jó, meg biológiából, a többi tantárgy az kicst messze állt tőlem a gimiben. Mikor már kezdtem volna elkeseredni, az öcsém azt mondta, nem muszáj állatorvosnak lennem ahhoz, hogy kutyákkal legyek. Igaz, ezt csak azért mondta, hogy méginkább elvegye a kedvemet. Helyette azonban rávilágított egy másik, egy pozitív dologra. Tényleg nem kell orvosnak lennem ahhoz, hogy állatokkal, főleg kutyákkal legyek. Így lett ebből az, hogy kutyakozmetikus vagyok. -Nem volt rossz-feleltem a kérdésére.-Na, de másrészt pedig azért akarok veled sok időt eltölteni, mert ma megyek először a zeneiskolába-közöltem vele. A homlokára csapott, pont úgy, mint amikor elszokta felejteni a dolgokat. Jól gondoltam, elfelejtette. -Szivi, bocs, teljesen kiment a fejemből-csókolt meg bűnbánóan.-Mikor kéne ott lenned? -Négyre kell ott lennem, szóval... Nagyjából háromnegyed óra múlva-néztem meg a telefonom kijelzőjén az időt. -Baszki, ha korábban szólsz... -Logan, itt mondtam, hogy hagyd már a játékot-emlékeztettem, a mondatom végén pedig ráhajtottam a vállára a fejemet. -Ne haragudj. Mikor mész legközelebb? Akkor nem leszek ennyire gyökér. -Még nem tudom, ma beszéljük meg a tanárral. Csak a mai nap volt fix-emlékeztem vissza, mit mondtak a beiratkozáson. -Na, és várod már?-kíváncsiskodott, miközben elkezdte a hajamat simogatni, majd a fejem tetejére adott egy puszit. -Aha, biztos jó lesz. Remélem, a tanár is jófej lesz...-húztam el a számat. A tanár szó gondolatától egyből a gimi ugrott be és a sok "kedves" pedagógus, akik azt kérdezték vissza a dolgozatokban, amik a tankönyvben az apróbetűs részben voltak megtalálhatóak. Ha a zongoratanárom is ilyen lesz, akkor inkább valami YouTube Tutorial videóból tanulok meg rendesen zongorázni. -Hát, amilyen szerencséd van, biztos, hogy a legköcsögebb lesz!-röhögött ki Logan, mire nevetve vállon öklöztem. Sajnos igaza volt, ha a szerencsémen múlik, megkapom a legszigorúbbat.-Ki lesz a tanárod? -Személyesen még nem találkoztunk. De azt hiszem, Mr.Horan a tanár úr neve-ástam elő a gondolataimból a jövendőbeli tanárom nevét. -Drukkolok, hogy ne legyen köcsög-csókolt meg Logan mosolyogva.-Akarod, hogy elvigyelek? Ha már nem foglalkoztam veled, pedig te tök aranyos voltál... -Ugyan, ne rágd magad rajta!-pusziltam arcon.-És megköszönöm, ha elviszel.
