A zongora hangja | Niall Horan FF

◽58. Fejezet◽

Kimberly

A hétfői találkozó után Logannel másnap elég szarul voltam. Megbántott engem is és Niallt is, arról nem is beszélve, hogy olyan hangnemben és stílusban beszélt velem, amit egy lány sem érdemelne meg. Az elején elhitettem, hogy normális lett, szinte már meg is bocsájtottam neki. Aztán ismét elborult az agya, és olyanokat vágott a fejemhez, amik egyrészt rettenetesen sértőek voltak, másrészt viszont kurvára felháborító. Előre sajnálom a következő barátnőjét, persze csak ha lesz még egy olyan suta, mint én. A dolgok, amiket Niall-lel kapcsolatban említett... Természetesen nem hittem el neki, de úgymond bogarat ültetett a fülembe. Bár Niall megerősített engem abban, hogy az exem minden szava baromság, azért annak ellenére még fájt.
A kezdeti szomorúságomat a harag váltotta fel. Első dolgom az volt reggel, mikor találkoztam az öcsémmel, hogy közöltem vele, ebbe a házba addig nem teszi be a lábát az a baromarcú Logan, amíg én itthon vagyok. Persze hirtelen el is felejtette lenyelni a reggeli teáját ennek hallatán. Igaz, nem nagyon részleteztem neki a dolgokat, csak úgy ráborítottam ezt a kérésemet a haragommal együtt. Nem szerettem volna nagyon belevonni a dolgokba, mert ez nem az ő baja. Az ő dolga annyi, hogy ne hozza ide Logant, ha már egyszer a haverja, amikor én itthon vagyok. Ez nem nehéz. Ilyen csodás reggeli kezdéssel vágtam bele a munkába.

Másnap munka után a zeneiskolába mentem. Nyakunkon a jótékonysági koncert, és ezen a próbán kívül már csak egy van, pénteken. Kicsit mindenkin érezhető a nyomás és a teljesíteni akarás, és ez nem éppen könnyíti meg a próbák menetét. Ma is mindenki ügyes volt szerintem, a fő probléma Mrs.Benett-tel, a dirivel volt. Veszekedett a hangmérnökkel, néhány tanárral, de még egy-egy tanulónak is be kellett szólnia, különben nem vettük volna észre, hogy síkideg a nő. Nem tetszett neki a mikrofon, amit a hangmérnök adott a fellépésre. Hiába mondta neki a pasi, hogy tavaly is ezt használta a zeneiskola, de még hétfőn is ez volt, a nőt nem érdekelte. Fogalmam sincs, mi gondja volt vele, egyszerűen csak nem tetszett neki. Veszekedett a tanárokkal, mert szerinte nem mindegyikük foglalkozott eleget a diákokkal, nem mindegyikük akarta a gyerekekből a maximumot kihozni. És ugye a diákokat is csesztetnie kellett, mert nekünk nem volt elég bajunk. Egy hétéves kislány elsírta magát, miután a fuvola darabja után kijelentette, hogy ha péntekre nem szedi magát össze, akkor nem engedi fellépni. Mindenki értetlenül állt a kijelentése előtt, hiszen a kislány elmondhatatlanul ügyes és édes volt. Hiába védte be a tanára, Benett magasról szart rá. Persze másoknak is beszólt. Például nekem is, mert nem tetszett neki, hogy a Drake-kel előadott darabunk közben egyszer összemosolyodtunk Drake-kel. Szerinte a hangszerre kellene figyelnem, addig legyek komoly, majd mosolygok akkor, ha lemegyek a színpadról. A szememet megforgatva elengedtem a megjegyzését a fülem mellett. Úgy látszik, fáj neki, hogy rajta kívül mindenki boldog. Nem értem minek fújja fel ennyire ezt az egészet. Ez csak egy jótékonysági koncert. Nem a kibaszott Oscar-gálán fogunk fellépni. Pont az lenne ennek az egésznek az értelme, hogy élvezzük az egészet, miközben a vendégek kedvükre rakják az iskola perselyébe a pénzt. Senkit nem izgat rajta kívül. Az, hogy meghívta a helyi újságot, az már az ő baja. Az újságban mindenki túl fogja lapozni. A zeneiskola oldalán szintén nem fog senkit sem izgatni a feltöltött néhány soros beszámoló, és a feltöltött videókat sem fogja senki sem megnézni. Ez csak egy felesleges stressz neki, az informatikusoknak meg felesleges munka. A zeneiskola úgysem az ilyen pár sornyi sablonos cikkből fogja az új diákokat magához vonzani.
-Oké, a próbának vége! Pénteken addig fogunk próbálni, amíg tökéletesebb nem lesz. Ha kell, nem alszunk az éjszaka-tette hozzá mogorván, de erre már senki sem figyelt. Mindenki magához vette a hangszerét (akinek volt, és itt a kisebb fúvós hangszerekre gondolok), a holmiját, és minél hamarabb távozott ennek a klimaxos nőnek a közeléből. Tanárok, diákok egyaránt. Rekordidő alatt tűnt el mindenki a koncertteremből, ami azt jelentette, Mrs.Benett ma is jól hozta a formáját.
-Basszus, a teremben maradt a kocsikulcs. Mindjárt jövök-pillantott rám Niall a kihalt aulában. Rajtunk kívül egy lélek sem volt, mindenki elment, amilyen gyorsan csak lehetett.
-Felmegyek veled-vontam meg a vállamat mosolyogva, majd Niall mellett haladva elindultunk a lépcső irányába. Bár nem volt a közelünkben senki, azért tartottuk azt a "biztos ami biztos" másfél méter, tisztességes tanár-diák távolságot, nehogy hirtelen valaki megjelenjen.-Mit keres a teremben? Nem is volt ma ott órád.
-Amíg a próbát vártam, sorozatot néztem a teremben. A tanáriban irritált a kolléganők irritáló beszélgetése, ezért ide jöttem, mert itt nyugtom volt-magyarázta, miközben kinyitotta a terem ajtaját.
-Oh, értem-nevettem el magamat. A küszöbön állva vártam, amíg elsétál a tanári asztal tetején fekvő kulcshoz, majd már azzal a kezében vissza hozzám.
-Mást már nem hagytam itt.
-Akkor mehetünk?
-Még nem-húzott magához a derekamnál fogva, mire kuncogva közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. A karjaimat átfontam a nyaka körül, miközben nyelvünk érzelmes táncot járt egymással. Egyik kezét lejjebb csúsztatta a fenekemre, amely hatására a szívverésem szaporább lett. Gyengéden beleharaptam az ajkaiba, aztán elhúzódtam tőle. Gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magamat és édes mosolyával. Egyik kezemmel gyengéden végigsimítottam borostás arcán, majd egy puszit adtam a nyakára.-Kimberly, nagyon rossz vagy. Tudod, hogy ez a gyengém, kicsim.
-Bocsi-néztem rá ártatlanul. Tudtam, hogy ez a gyengéje. Azért csináltam.
-És, amúgy hogy vagy? Ugye nem vetted magadra Mrs.Benett szavait?
-Nem, ne aggódj. De szerencsére már nem sokáig kell elviselnem az idióta szokásait-forgattam meg a szememet, miközben beletúrtam puha barna hajába.
-Tudom. De biztos abba akarod hagyni a zongorát?
-Szerintem mindkettőnknek jobb lesz, ha már nem fogok idejárni. Nézd meg, most is mi van-mutattam kettőnkre szomorúan elmosolyodva. A termében voltunk, egymás karjaiban, és bár már nem sok esély volt arra, hogy bárki is bejöjjön a terembe, kicsit mindkettőnkben ott volt az a bizonyos félelem.-A zongorát ettől függetlenül tudom folytatni, ha akarom. Vagy nem?
-Ez most egy utalás volt a magán zongoraórákra?-vonta fel a szemöldökét mosolyogva, miközben közelebb húzott magához.
-Hát, veheted annak...-mosolyodtam el én is.
-Végülis... Jobban járnál, ha komolyan gondolod. Van nálam otthon zongora. Kényelmesebb lenne mindkettőnknek. Még fizetned sem kellene érte. Legalábbis pénzzel nem.
-Ó, de nagylelkű vagy-nevettem el magamat enyhén perverz megjegyzésén. Niall ajkai vonzotta a szemeimet, amit valószínűleg ő is észrevett, hiszen pár másodperc múlva összekapcsolta azokat. Kezeim felcsusszantak a vállán és átkarolták a nyakát. A szívem hevesen vert, a hasamban a lepkeraj pedig ismét felébredt.-Még kitalálom, mit adok be a dirinek, miért megyek el-toltam el magamtól, még mielőtt még jobban felforrósodik a hangulat, és néhány pillanat múlva valamelyik padon szexelnénk. Vannak olyan pillanataink, amikor jobban elmerülünk egymás érzelmeiben, viszont a zeneiskolában pont nem kellene. Niall eléggé megnehezíti a dolgomat, azt is tegyük hozzá.
-Nem hinném, hogy nagyon érdekelné. Max annyiban zavarná, hogy annyival kevesebb tandíjat kap-mondta, miközben lassan levette rólam a karjait.
A folyosó szinte kihalt volt, így mondhatni már csak megszokásból álltam tőle távolabb, amíg ő bezárta a terem ajtaját. Miután bezárta, együtt indultunk le a lépcsőn, ki egyenesen az autójához. Leadta a portán a kulcsot, és pillanatokon belül már kint voltunk a szabad levegőn. A nap erőlködve sütött át a vastag szürke felhőrétegen, de ennek ellenére egész jó idő volt. Tipikus tavaszi idő.
Pár perc múlva már Niall autójában voltunk, miközben a házam felé tartottunk. Megígértem anyunak, hogy ma otthon vacsorázok, mivel elmondása szerint már így is kevés időt tölt együtt a család. Őszintén szólva, nem is tudom mit vár. Én már nagykorú vagyok, az öcsém pedig boldogan éli a tinédzser éveit, persze, hogy alig van otthon.
-Kár, hogy haza kell menned-szólalt meg Niall, mikor kihajtottunk a zeneiskola utcájából.
-Tudom. Én is sajnálom. Szívesen lennék veled-fordultam felé lebiggyesztve az ajkaimat. Annyi boldogított, hogy tegnap nála aludtam, szóval sok időt töltöttem vele.-Ha gondolod, átjöhetsz hozzánk vacsira.
-Nagyon rendes vagy, de inkább kihagyom.
-Nem zavarnál! Lily is itt lesz.
-Jó, de Lily szinte családtag. És őt nem utálja az anyád-röhögte el magát. Nem azért, mert vicces volt a szituáció, inkább csak kínjában tette.
-Téged sem utál már. A legutóbbi találkozásnál tök jól elvoltatok.
-Ja, amúgy meglepően rendes volt velem.
-Kíváncsi vagyok, hogy a te szüleid mit szólnának hozzám-mondtam néhány másodperc elteltével, mire ő meglepve rám pillantott.
-Komolyan?-kérdezte, és válaszul bólintottam. Nagy előrelépés lenne az a kapcsolatunknak.-Biztos szeretnének. Meséltem már rólad. Évente többször kimegyek Írországba hozzájuk. Ha szeretnél, legközelebb te is jöhetsz.
-Nagyon szívesen kimennék!-lelkesedtem. Niall szülei elváltak, azt tudom, viszont apukájával és anyukájával is tartja a kapcsolatot, és elég jó viszonyba van mindkettejükkel. Láttam róluk képest, és nagyon aranyosnak néznek ki. Remélem tényleg találkozhatok velük.-Amúgy egyszer voltam már Írországban, de nem sokra emlékszem. Szent Patrik napon voltunk.
-Azt mesélted, hogy voltál már, de azt nem mondtad, hogy minden kiesett-röhögte el magát.-Mondjuk Szent Patrik napon érthető-tette hozzá utólag. Ez a nap az íreknek csak egy alibi nap, amikor tudnak inni, és ezt Niall is tudja. Persze, hogy érthető.-És figyelj, Kimberly...-váltott témát, amitől látszólag kicsit zavarba jött. Mindig macsónak mutatja magát, nem jellemző rá, hogy zavarban van. Az az én feladatom. Ezt az alkalmat kihasználva pedig kíváncsian néztem rá.
-Hm?
-Az összeköltözést... Azt komolyan gondoltad? Vagy csak azért mondtad, mert ki voltál akadva?
-Nem! Én tényleg komolyan gondoltam-mondtam megrémülve.-Miért? Te nem akarod?
-Dehogynem akarom-nyugtatott meg, miközben egyik kezét levéve a kormányról azt a combomra helyezte.-Mindennél jobban vágyok arra, hogy végre nálam legyél. És azt mondtad, valamikor a koncert után akarsz költözni. Pont ezért kérdezem, mert a koncert...
-Mert a koncert szombaton lesz-fejeztem be helyette a mondatot.-Jókor hozod szóba! Ma itt a tökéletes alkalom, hogy felhozzam a témát.
-Nem gondolod, hogy kicsit hirtelen fogja őket érinteni?-vonta össze a szemöldökét.
-Jaj, Niall! Előbb vagy utóbb valahogyan úgyis fel kellene hoznom. Meg nem jelenti azt, hogy rögtön a koncert után már oda is költözöm. Van idejük idegeskedni. Jó is, hogy most nem jössz. Lesz idejük átgondolni a dolgokat legalább-mosolyodtam el boldogan, mire ő kuncogva beletúrt a hajába.
-Addig van ideje anyádnak lenyugodni, ezt akartad mondani?
-Pontosan-helyeseltem.

Pár perc elteltével Niall leparkolt a házunk előtt. Magamhoz vettem minden holmimat, majd a biztonsági övemet kikapcsolva teljes testtel felé fordultam.
-Köszönöm, hogy elhoztál.
-Tudod, hogy ezt nem kell megköszönni-rázta meg a fejét.-Biztos ne menjek be? Mit is mondtál, mi lesz a kaja?
-Én sem tudom, és ne, most ne gyere be-mondtam nevetve.
-Oké.
-Megmondom, hogy legközelebb hívjunk meg ebédre. Vagy szimplán csak akkor gyere át, amikor kajálunk.
-Nem vagy vicces-húzott magához közel. Egyik kezével összekócolta a hajamat, a másikkal pedig magához ölelt. Nevetve söpörtem le a kezét a hajamról, aztán a szememet behunyva belefúrtam a fejem a nyakába, miközben átöleltem.-Ügyes legyél akkor.
-Mindig az vagyok-vágtam rá csípőből, aztán elhúzódtam tőle.-Szeretlek-néztem bele szemeibe.
-Én is szeretlek, Kimmy-hajolt hozzám közelebb, és megcsókolt.
A búcsúzásunk után egy mély levegő kíséretében kiszálltam a kocsiból. Lily autója már a ház előtt parkolt, de csak sejtettem, hogy nem sokkal előttem jött, mivel mondtam neki, hogy nem leszek itthon. A kertben megsimogattam Cujot, és megígértem neki, hogy kaja után elmegyünk egy jó nagy esti sétára, ha már egyszer ennyire kellemes az idő. Egy újabb mély levegőt véve nyomtam le a bejárati ajtón a kilincset, és a hátam mögött hallottam, hogy Niall elhajtott.

Sziasztok! Újra itt vagyok. Remélem nem felejtettelek el.
Hihetetlenül jó érzés volt újra részt hozni ide. Már nagyon hiányzott. Igyekszem ide sűrűbben hozni a folytatást.
Közben tegnap este egy tök jó sztori ötletet tálaltam ki de mindegy, azt nem kezdem el, mert akkor ezzel megint nem fogok haladni 😂
Remélem mindenki jól van. Hamarosan hozom a folytatást.
Pusza,
K