A zongora hangja | Niall Horan FF

▫11.Fejezet▫

Kimberly

Kicsit bizonytalanul lépkedtem tovább Mr.Horan terme irányába. Lehet, hogy mégse ma van vele órám? Akkor érthető lenne, miért vár az ajtaja előtt egy lány. Ma viszont hétfő van, és hétfőnként szokott óránk lenni.

-Csak pár percre jöttem Mr.Horranhez, nyugi-szólalt meg a lány, mikor látta, hogy elég tanácstalanul nézek rá.-Meg kell beszélnünk valamit. Amúgy, Bella vagyok-mosolygott rám kedvesen. Én is elmosolyodtam, főleg azon, hogy ennyire aranyos és közvetlen a személyisége, pedig azt se tudja, ki vagyok.
-Kimberly-mutatkoztam be én is, majd helyet foglaltam mellette.
-Nemrég jársz ide, ugye?-kérdezte, közben betűrt egy tincset füle mögé. Bellának sötétszőke, enyhén göndör haja volt, ami most kontyban volt felkötve elől egy-két tincs kivételével. Nagyon jól illett a személyiségéhez és a külsejéhez is ez a frizura. Orrán egy kicsit köralakú keretes szemüveg csücsült. Narancssárga kapucnis pulcsit viselt, egy sima szaggatott farmert és fekete Vans cipőt. Körülbelül velem egyidős volt, talán egy évvel volt fiatalabb. Egyszerűen nézett ki, de mégis volt benne valami különleges. Szimpatikusnak tűnt.
-Igen. Ez a harmadik órám-feleltem a kérdésére. Kicsit elmosolyodott a válaszomon, amit először nem értettem, de szerencsére azonnal reagált a mondatomra.
-Nem rossz, hogy Mr.Horan a tanárod?-kérdezte. Értetlenül felröhögtem, de ő nem értette, hogy mi olyan vicces benne.
-Miért lenne rossz?-tettem fel a kérdést magyarázatként. Egyrészt azt hittem először, hogy csak viccel. Aztán pedig nem értettem, mi lenne rossz abban, hogy pont ő a tanárom.
-Nem szigorú veled?
-Mr.Horan? Szigorú?-nevettem el újra magamat. Valahogy ez a két dolog nem fért össze számomra.
-Nevess csak! Mindenkivel az. Eljön az idő, amikor majd te is az idő múlását fogod lesni az órádon. Ráadásul velem néha még köcsög is-vigyorodott el "én megmondtam előre" stílusban. Valóban ez az első órám egyike, de akkor is. Nem tűnik Mr.Horan szigorú tanárnak. Eddig csak a kedves oldalát láttam.
Amíg a tanárt vártuk, addig elbeszélgettem Bellával. Elmondta, hogy ő Amerikából jött, családi okok miatt költöztek Londonba. Egész jól kijöttünk végül, szerintem ő is megkedvelt engem. Remélem barátok leszünk és maradunk is a jövőben.

Percek elteltével beszélgetést hallottunk a folyosó végéről, ezért mindketten odakaptuk a fejünket. Először a vakító napfény miatt nem láttam semmit, csak a hang alapján tudtam következtetni, hogy a tanár úr az valakivel.
-Ja, és nem tudom feltűnt-e már, de nem a pontosságáról híres-adott meg Bella egy újabb fontos információt a tanárunkkal kapcsolatban.
Éreztem a mellkasomban egyre jobban kalapáló szívemet, aminek dobogásának a gyorsasága csak jobban nőtt azzal, hogy felénk tartott. Nem szabadna így éreznem iránta. Nem szép dolog Logannel szemben, még a történtek ellenére sem.
Mikor végre tisztán láttam, akkor tűnt fel, hogy Mr.Horan egy hölggyel beszélgetett, aki szintén tanár volt ránézésre. Ezzel még nem volt semmi baj, beszélgessen, hiszen kollégák. De az, ahogy egymásra néztek beszélgetés közben... Na az, az nagyon szíven ütött. Olyan figyelemmel hallgatta Mr.Horan a tanárnőt, mintha akkor mondta volna el neki a rák ellenszerét.
Jó, mondjuk biztos vonzó lehetett a tanár úr számára a nő. Még én is bevallom, a fenébe is, hogy nem nézett ki rosszul, pláne nem Horan számára. Világos szőke haja szorosan a feje tetejére volt kötve copfba és mogyoróbarna szemei kedvesen nézték a beszélgetőpartnerét. Egyszerű fehér póló volt rajta és egy sötét farmerszoknya. Lábán tornacipő virított, de annyira csinos és fiatalos volt összességében, hogy érthető volt Horan viselkedése.
Kicsit csalódottan fordítottam el a fejemet. Féltékenységet éreztem, amiért így néztek egymásra. Annyira hülye vagyok, hogy a szeretet egy csöpnyi szikrája is fellobant a zongoratanárom iránt. Nem tudom, mit hittem. Teljesen hülye voltam.
Mr.Horan is kicsit meglepődőt, hogy ketten vagyunk, ezért kérdően Bellára nézett.
-Egy percre jöttem csak, tanár úr!-tette fel a kezét védekezően az új ismerősöm. Horan bólintott, aztán kinyitotta nekünk a termet.
-Mindjárt megyek én is, de még valamit meg kell beszélnünk-mondta a tanárnőre utalva.
Bellával ledobtuk magunkat a tanári asztallal szembe a padokba, közben kitekintettem az ajtón.
-Ő a barátnője?-tettem fel a kérdést. Először azt hittem, ezt magamban tettem, de annyira elbambultam, hogy sajnos hangosan is sikerült feltennem ezt a kérdést. Biztos voltam benne, hogy Bella hülyének fog majd nézni emiatt, de szerencsére nem volt neki gyanús a kérdésem.
-Dehogy. Ő Mrs.Eastman, van férje, aki nem Niall. Ő egy zongoratanárnő-magyarázta meg Bella. Kicsit mintha megnyugodtam volna a lelkem mélyén, de akkor se voltam teljes mértékben biztos abban, hogy Mr.Horan nem érez többet ezek ellenére.-Biztos a koncertet beszélik meg. Beszélt neked már róla?
-Néhány mondattal érintettük a témát, ma fog-feleltem, majd gyorsan elkaptam a tekintetemet Mr.Horanről és Mrs.Eastmanről, mikor úgy láttam, a beszélgetésük hamarosan végéhez ér. Hát, úgy látszik Horan nagyon törekszik rá, az akaratán kívül is, hogy még véletlenül se érezzek többet iránta, mint amit alapból kellene. Ahogy ezt a gondolatot kezdtem fedolgozni, a telefonom megrezzent a zsebemben. Logan írt.
,,Zongora után érted megyek. Látni akarlak."-írta Logan. Kicsit elmosolyodtam és meglepődtem rajta, mert bár nem volt minden mostanában zökkenőmentes közöttünk, ez a kicsi üzenet mégis aranyosra sikerült. Talán csak az időzítés volt rossz. Ha Logan normális lesz pénteken Lilyvel a békülős beszélgetésen, kétségkívül megérdemel még egy esélyt. Mondjuk, ez a kedves tanáromtól is függ, hogy mennyire csavarja el a fejemet. A mai napon még nem volt teljesen nyerő, csak amikor a kislánynak segített.
,,Rendben. Várlak. Szeretlek"-írtam vissza válaszul, aztán a táskám legmélyére eltettem a készüléket.
Mosolyogva csukta be maga után Mr.Horan az ajtót. Gondolom feldobta a kedvét Mrs.Eastman...
-Helló, lányok!-köszönt, közben leült velünk szembe az asztalához.
-Jó napot, Mr.Horan!-köszöntünk vissza egyszerre, monoton hangon. Mintha valami elbaszott Charlie angyalai lenne az egész, de tényleg.
-Bella, tudtommal nem ma van óránk.
-Tényleg nem ma van. A csütörtöki órámon nem tudnék ezen a héten itt lenni. Át tudnánk rakni valamikor máskorra?-kérdezte Bella reménykedve.
Mr.Horan a tanári könyvét felcsapva megnézte délutáni óráit. Tanácstalanul megvakarta a tarkóját, végül elhúzta a száját.
-Mindenképpen be akarod pótolni?
-Igen. Nem szeretném kihagyni.
-Nagyon fontos az a dolog csütörtökön?-kérdezte a tanárom, közben tollával idegesen elkezdett szórakozni.-Miért nem tudsz jönni, ha szabad kérdeznem?
-Rengetegen vannak a körmösömnél, és csak oda tudtak időpontot adni-hadarta le Bella gyorsan, mintha ezzel kevésbé hangzott volna hülyén. Kitőrt belőlem egy őszinte nevetés, bár a tanár úr nem volt ennyire boldog. Szemöldökét felhúzva fejezte ki nemtetszését.
-Oké, ha nem sikerül megoldást találni, szívesen elcserélem veled azt az órát. Nekem szerdán van négytől, ha az jó neked-ajánlottam fel, hogy kicsit én is beletudjak szólni a témába. Talán még a hasznomat is veszik.
Horan érdeklődve pillantott Bellára, aki hálásan megölelt.
-Köszi, Kim! De ugye nem baj?-kérdezte, mire mosolyogva megráztam a fejemet.
-Ezek után már nem mondhatom azt.
-Köszönd meg Kimberlynek, hogy ennyire kedves volt veled. Én nem tettem volna meg a helyébe-jegyezte meg a tanár úr csak mellékesen.
-Látod, ezt mondtam kint-forgatta meg a szemét Bella arra utalva, hogy nem igazán bírják egymást. Csak vigyorogva megráztam a fejemet, a tanár úrat pedig nem különösebben érdekelte a beszélgetésünk.
-De ha már itt vagy, legalább jelentkezhetsz a koncertre. Szerdán van a határidő, így is csak rám várnak. És mivel a tanítványom vagy, nekem kell, hogy felírjalak-dobta fel az ötletet Mr.Horan, aztán kedvesen rám nézett. Pár perce az a szempár még Mrs.Eastmant stírölte, most pedig engem akart megölni kékségével. A fenébe.-Veled is megbeszéljük, miután ő elment!-válaszul csak bólintottam.
-De jó, hogy szóba került!-mondta a barátnőm vidáman.-Úgyis az Ön segítségére van szükségem.
-Ugyan, minek?-kérdezte értetlenül.-A múltkor azt mondtad énekelni szeretnél, nem zongorázni.
-Még most is így van. Csak számot választani nem tudok.
-Kiszemelt szám azért ugye van?-kérdezte reménykedve. Mosolyomat elfojtva kapkodtam közöttük a tekintetemet.
-Persze! Britney Spears dalt fogok énekelni, az tuti. Csak azt nem tudom, melyiket. Tanár úr, az Oops!...I did it again vagy Toxic a szexisebb?-kérdezte Bella halál komolyan. Abban a pillanatban én sírni kezdtem a nevetéstől, Mr.Horan pedig kínjában a hajába túrt. Olyan édesen néz ki, amikor zavart.
-Kérdezd meg inkább Kimberlyt, nem értem, miért én kellek ide-javasolta zavartan. Gyorsan abbahagytam a nevetést és igyekeztem logikus választ adni, ha még engem bíztak meg vele. Én az Oops!...I did it again-re szavaztam, mivel abban egyszerűbb kiénekelni a hangokat, és személy szerint sokkal fülbemászóbb, meg még elmondtam néhány érvet, ami miatt szerintem az jobb lenne. Mr.Horan a logikusan levezetett válaszom hallatán elismerősen bólintott, ezek után pedig természetesen Bella is ezt választotta.
-Köszönjük a segítséget!-mondta Horan, miközben elkezdett valamit a füzetébe írni. Gondolom Bella nevét és a választott dalt.
-Jaja, köszi!-köszönte meg az érintett, majd halkan elkezdte a refrént énekelni.-Oops!...I did it again I played with your heart...
-...Got lost in the game Oh baby, baby-szálltam be én is hozzá az éneklésbe. Még a kezünkkel is lenyomtuk a klippben látott koreográfiát. Nevetve pacsiztunk össze a sor végén. Mellesleg nagyon szép hangja van neki, szerintem jó választás volt ez a dal.
-Nem kell egy lánybandát összedobni a koncertre-rázta meg a fejét mosolyogva tanárunk, fel se nézve a könyvéből.
-Hát jó. Akkor köszi, Kim, hogy cseréltél velem órát. Csütörtökön négytől ötig lesz. És köszönöm, Mr.Horan a türelmét és a megértését. Többször nem fordul elő-kezdett távozni Bella, az ajtóban azonban megtorpant.-Kim, írok majd Facen. Összekéne dobni egy bulit!-mondta, én pedig egyetértve bólintottam. Elköszönt tőlünk, majd kisietett a teremből, hogy kezdődhessen az óra.
Mosolyogva megráztam a fejemet, majd visszanéztem a tanárra. Szigorúan nézett rám, amitől egy pillanatra meglepődtem. Lehet, igaza volt Bellának. Mr.Horan szigorú, csak még a másik oldalát nem mutatta meg eddig nekem...

Sziasztok!💕
Itt az új fejezet!💕 Tudom, kicsit uncsi lett, viszont ez egy fontos fejezet lesz majd a későbbiekben. Puszi💕