A zongora hangja | Niall Horan FF

▫12.Fejezet▫

Niall

Miután Bella elment, Kimberly mosolyogva nézett a nemrég megismert barátja után. Én a tanári naplómba beleírtam a nevét addig, hogy utána mellé beírhassam a produkcióját is, amivel az adományozó koncerten szeretne majd fellépni. Leírtam a nevét, utána pedig szigorúan a szemébe néztem. Azonnal lehervadt a vidám mosoly az arcáról, mivel eddig még nem látott ilyennek.
-Azt mondtad múlt óra végén, nem tudsz énekelni-mondtam Kimberly arcát fürkészve, aki zavartan kerülte a szemkontaktust engem hallva.
-Igen, ezt mondtam. Nincs jó hangom-erősítette meg magát. Értetlenül összevontam a szemöldökömet, mert előbb, amikor a Britney Spears számot énekelte Bellával, nem úgy hangzott, mint akinek nincsen jó hangja. Sőt.
-Mikor hallottad magadat utoljára énekelni? A mostanit eltekintve-kérdeztem. A tanítványom félénken megrántotta a vállát, látszólag továbbra is kényelmetlen volt neki ez a dolog.
-Nem tudom. Minimum egy hónapja. Most is csak akaratomon kívül történt meg. Olyan reflexhez hasonló, amikor meghall az ember egy jó számot. Nincs szép hangom, nem szeretek énekelni-mondta Kimberly.
-De, igenis szép hanggal rendelkezel! Nagyon különleges hangszíned van. Csiszolatlan gyémánt. Tehetséges vagy, csak látszik, hogy nem vagy vele megelégedve, ezért nem is használod. Nem vagy te kicsit önbizalomhiányos?-kíváncsiskodtam, közben a tollamat nyomkodtam ki-be a tanári naplóm lapjain. A toll kattogása zavarta csak meg a közöttünk beállt néma csendet. Kimberly is úgy nézte az íróeszközt, mintha soha életében nem látott volna még ehhez hasonlót. Semmiképpen sem akart rám nézni. Meglepődtem, mert teljesen magabiztosnak hittem a lányt.-Tudod, ki az a Julia Michaels?
-Talán egy-két számát hallottam már-gondolkozott el, közben hajával idegesen babrált. Feltekert az ujjára egy tincset, majd elengedte, és így tovább. Mint egy ideges gimnazistalány dolgozat előtt.
-Hozzá hasonló hangod van. Persze, neked más, mert pár évvel fiatalabb is vagy meg nyilvánvaló, hogy két embernek nincs ugyanolyan hangja-mondtam, mire Kimberly ellenkezően megrázta a buksiját.
-Lehetne, hogy témát váltunk, Mr.Horan? Jelentkezni szeretnék a koncertre. Egy zongora darabbal-kért meg, az utolsó mondatot pedig direkt kihangsúlyozta. Magamat megadva bólintottam. Ügyesen tereli a témát, én pedig ideiglenesen le is zártam azt. Azt hitte, sikerült leráznia, hogy ne beszéljek az énekhangjáról többet, én pedig már nem mondtam ki neki, de nem hagytam annyiban ezt a dolgot. Kimberly ügyes, igaz, szégyenlős és fél a hangját megmutatni, de én el fogom érni, hogy a koncerten énekeljen. Tanár vagyok, az a feladatom, hogy segítsék a diákjaimnak.
-Rendben, térjünk rá a koncertre-dőltem hátra a székemen, kezeimet megadóan feltartva.-Néhány dolgot elmondtam róla. Ez egy adományozó koncert, egy évben kétszer tartunk ilyet. Karácsony környékén a szegény családoknak gyűjtünk, hogy nekik is szép legyen a karácsonyuk, illetve tavasszal is szoktunk tartani. Ez április utolsó napjaiban szokott lenni, ilyenkor a gyermekkórháznak gyűjtünk. Általában sok pénz összeszokott gyűlni. Jelentkezhetsz hangszerrel. Amit éppen tanulsz vagy tanultál. Lehet énekelni is. Nem kötelező jelentkezni, csak ha szeretnél. Maximum három produkcióval léphet fel egy diák. A koncert után egy kisebb buli is szokott lenni. A produkcióra lesz lehetőséged gyakorolni az órákon, illetve vasárnapi napokon be lehet jönni, ha szükségesnek érzed a plusz gyakorlást. Lesznek próbák is a koncert előtt, úgyhogy felkészült leszel-számoltam be Kimberlynek a koncertről. Sok munka, de megéri, és ahogy láttam, ő is így gondolta.
-Természetesen szeretnék jelentkezni. És zongorával. Nem énekléssel-mondta, mire csalódottságot tettetve bólintottam. Kicsit elnevette magát a reakciómon, aztán rátértem a lényegre.
-Van valami elképzelésed, hogy mivel jelentkezel?-kérdeztem. A száját elhúzva tanakodni kezdett, ezért úgy gondoltam, segítek neki egy kicsit.-Mit is mondtál, ki a kedvenc énekesed?
-Charlie Puth-felelte csillogó szemekkel, nekem pedig egyértelművé vált, hogy kétség kívül akkor tőle kell számot választanom szorgos tanítványom részére.
-Az Attention jó lesz?-kérdeztem. Kimberly boldogan bólintott, ennek pedig örültem.
-Még azt szeretném kérni, hogy az eredeti verziót akarom elzongorázni. Nem a lassút. Tudom, hogy több időt igényel, de tökéletesen akarok szerepelni-kért meg, mire én felírtam azt is. Örültem, hogy ennyire lelkes. Igaz, még a tanulás elején jár, de rég láttam már ennyire lelkiismeretes diákot.
-Rendben, Kimberly-csuktam be a tanári kiskönyvemet, aztán egy biztató mosoly kíséretében rápillantottam.-Gyakoroljuk el a múltkori számokat, és ma tanulunk egy újat. Jövő órára hozom a Charlie Puth számot, hogy elkezdjük a gyakorlást.
-Oké. De tényleg kezdjük el, már egy hét eltelt a hónapból, Mr.Horan! Egy héttel kevesebb időm van felkészülni!-mondta teljesen bezsongva, mire elnevettem magamat rajta.
-Ígérem, behozom-tettem a szívemre a kezemet. A zongorára mutatva jeleztem neki, hogy kezdjük el az órát végre.-Tudod még a billentyűket?-kérdeztem hülyeségből, mert tudtam, ezzel a múltkor is kiakasztottam.
-Nagyon vicces, Mr.Horan-rázta meg a fejét kuncogva, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám. A papírjait maga elé tette, és elkezdte játszani a már jól betanult Thousand years című számot zongorán.

Kimberly

Örültem, hogy végre jelentkeztem a koncertre és elkezdtük az órát. Nem tetszett, hogy Mr.Horan azt mondta, milyen jó hangom van, mert szerintem nem volt igaza. Bármennyire is azért mondta, hogy jót tegyen nekem, nem sikerült. Tanár, azért mondja csak ezeket nekem. Kedves volt tőle, de tudom, hogy nincs igaza.
A zongora előtt ülve ránéztem a Thousand years kottájára, amit a tanár úr kinyomtatott nekem, és elkezdtem játszani. Éreztem, hogy jól ment, ezért büszke voltam magamra, hogy legalább ezt nem cseszem el, ha már mást elég rendesen sikerült. Mondjuk, kár volt elbíznom magamat, mivel azzal tökéletesen egyidőben, ahogy ezen gondolkoztam, belezavarodtam a kottába és elnyomtam a billentyűkön. Összezavarodva próbáltam kijavítani a hibámat, de nem sikerült, ezért értetlenül elnevettem magamat.
-Nem értem, miért nem sikerül.
-Múltkor ment, szóval sikerült megcsinálnod, csak azóta nem gyakoroltál. Próbáld meg újra!-mutatott Mr.Horan a kotta elejére türelmesen, így elkezdtem. A zongora tetejére felkönyökölve figyelte ujjaim mozgását a billenytűkön.
Elkezdtem játszani, de ismét elrontottam ott, ahol az előbb. Nem hiszem el!
-Kimberly, mondtam, hogy nem ismered a billentyűket!-mondta, belőlem pedig automatikusan előtört a nevetés, amiért ennyire balfék vagyok. Még ő is elnevette magát saját csipkelődésén. Annyira aranyos, amikor nevet.-Az a baj, hogy most rástresszeltél, igaz?-kérdezte, mire igazat adva biccentettem a fejemmel.-Tudtad, hogy el fogod rontani újra, ezért megijedtél. Kezd el újra!-utasított mögém állva. Megint nekiültem, de most annál a résznél, ahol eddig mindkét alkalommal elhibáztam, segített. Kezeit rátette az én kezeimre, ezzel irányítva azokat a billentyűkön. Óvatosan nyúlt hozzám és finoman vezetett. A szívem erre a mozdulatra kihagyott egy ütemet és a fejemet is elöntötte a pír. Arcomra is hatalmas mosoly ült ki a boldogságtól. Még az volt a szerencse, hogy mögöttem állva segített, ezért nem látta viruló arcomat, ami miatta lett ilyen. Még csak azt kéne, hogy észrevegye, többet érzek iránta egy diákja.
Szinte el is felejtettem, hogy néhány perce, az órám előtt Mr.Horan és Mrs.Eastman hogyan viselkedett egymással. Kicsit fájni kezdett újra a szívem ettől a gondolattól, de Mr.Horan érintése azonnal kárpótolt, akkor is, ha csak a segítség miatt tette, semmi másért.
Ezután újra megpróbáltam, de ekkor már hibátlanul ment. A tanár úr büszkén bólogatott, hogy végre megcsináltam. Én is majd' kicsattantam a boldogságtól.
Miután mindketten kiörültük magunkat (igaz, mindketten más miatt), Mr.Horan a kezembe adta a mai óra új tananyagát. Beethoven egyik darabja volt leegyszerűsítve, amitől először megijedtem, de Mr.Horan megnyugtatott, hogy menni fog.
Annyira pozitív, annyira vidám, annyira bírom. Nem akarok én óra után találkozni Logannel, igazából hazamenni sincs kedvem. Itt akarok maradni vele és zongorázni. Sose hittem volna, hogy ezt mondom, de tanulni szeretnék.

Sziasztok!💕
Itt a következő fejezet💕 remélem tetszett
Pusza♡
K