◽54. Fejezet◽

943 38 13
                                    

Niall

Miután kiraktam Kimberlyt a házuk előtt, csak a gondolataimmal maradtam a kocsi utasterében. Az a seggfej David... Nem hiszem el, hogy ő és Kimberly... Tulajdonképpen fogalmam sincs, mit csináltak. Nem voltam kíváncsi a magyarázkodására, hogy bevédje Davidet, miközben nyilvánvaló, hogy az a srác csak kavarja a szart a megjelenésével. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy még kiszállok a kocsiból, és Kimberly után megyek, hogy megbeszéljük a dolgokat, de aztán nem tettem. Túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy normálisan tudjak gondolkodni. Helyette csak hazahajtottam, hiszen Tara vár rám.
Leparkoltam a házam előtt, majd számomra is meglepő gyorsasággal valamennyire rendet varázsoltam a nappaliban, előkészítettem piát és valami kaját, és vártam Tara érkezését, aki szinte a másodperc pontosságával érkezett meg hozzám. Ezer éve nem láttam, tök jó volt vele találkozni. Egy egyetemre jártunk, egy ideig mindketten a zeneiskolában tanítottunk, aztán ő elég gyorsan lelépett a tengeren túlra, New Yorkba. Egy nagyon híres zeneiskolában kapott állást, ahol a tanári munka mellett igazgató helyettes is lett. Ez egy zenetagozatos iskola, nem olyan "délutáni" suli, ahol én tanítok. Ez a new yorki iskola tényleg nagyon híres, például a jótékonysági koncert ötletét Benett azt tőlük vette. Amikor Tara kiment, gondolkodtam, hogy én is vele megyek. Nagyon erősen gondolkodtam, viszont az utolsó pillanatban inkább meggondoltam magamat, és fogalmam sincs miért. Mindigis vonzott New York. Bírom, hogy nagy, pörög benne az élet, az emberek lazák, nem aggódnak semmi miatt. Akkoriban nemigazán kötött ide semmi, viszont én mégis Londonban maradtam. Később a szabad hely megtelt, így nem nagyon volt már állás nekem. Az elején nagyon bántam, de később elfogadtam, hogy ez így jó és így kell ennek lennie.
Jól elbeszélgettünk Tarával, aki a munka mellett a férjéről is csomót mesélt. Elmondta, hogy most fognak egy nagyobb házba költözni, és mennyire boldogok együtt. Persze nem maradhatott ki az én szerelmi életem sem, így elmondtam neki Kimberlyt, de azt inkább már kihagytam, hogyan ismertük meg egymást. Elárultam, hogy most jelenleg nem minden zökkenőmentes közöttünk, de amúgy minden oké. Miközben róla beszéltem, végig az járt a fejemben, hogy mennyire barom vagyok, hogy nem hallgattam meg. Ugyanakkor az a seggarc David sem hagyott nyugodni... Ha egy újjal is hozzáért, teszek róla, hogy legközelebb ne mosolyogjon Kimberlyre olyan eszelősen, sőt a legjobban tenné, ha a közelébe se menne.
Egy pohár bor kíséretében Tara jól lebaszott, hogy nem hagytam Kimberlyt szóhoz jutni, így kaptam egy rövid kioktatást. Gondolom nem kell mondani, mennyire nem volt szükségem rá, de mindegy. Fura érzések voltak bennem, nem is tudom, mikor éreztem így utoljára.
Az idő elteltével a bor is kiürült az üvegből. A szerelmi témán kívül rengeteg minden került szóba közöttünk. Szórakoztató társaság, szóval jó volt vele találkozni. Az idővel egyszerre a pia is arányosan fogyott, amit ő nem viselt annyira jól velem ellentétben. Kidőlt a kanapén, mikor én kimentem a mosdóba. Arra értem vissza, hogy a kanapén alszik, szerintem a lehető legkényelmetlenebb pozícióban. Én még nem voltam álmos, bármennyire is későre járt. Túlságosan is sok gondolat kavargott a fejemben ahhoz, hogy álmos legyek, pedig reggel munkába kell mennem. Én még nyitottam magamnak egy sört, hátha attól bealszok vagy legalább valamennyire álmos leszek. Számomra az jelentette a végszót, hogy Tara álmában fogalmam sincs hogyan, de leesett a kanapéról, és egy hatalmas koppanás kíséretében beverte a fejét a dohányzó asztalba. Nagyon fasza. A pasija a végén még azt hiszi, megvertem vagy valami. Felajánlottam neki, hogy felviszem a vendégszobába, de minden erejével ellenkezett, ezért egyszerűen csak kihúztam neki a kanapét egy kétszemélyes ággyá, ezzel valamennyire bővítve az alvásra szánt helyét. Még csak az kell, hogy megint beverje a fejét és vérezni kezdjen, vagy tudjam is én. Nem hiányzik, hogy meghaljon nekem.
Bár nem voltam túlzottan álmos, mégis elmentem aludni a szobámba. Holnap muszáj megbeszélnem a dolgokat Kimberlyvel, legyen bármi az igazság. Ha lefeküdtek egymással Daviddel, ha nem.

A zongora hangja | Niall Horan FFOnde histórias criam vida. Descubra agora