A zongora hangja | Niall Horan FF

78.Fejezet

Kimberly

A tegnapi biciklitúra után kellemes érzéssel a lelkemben feküdtem le aludni. Gyönyörű élményben volt részem, a lehető legjobb emberrel, arról nem is beszélve, hogy az egész testemet a jóleső kimerültség érzése járta át. A mai nap kivételesen úgy keltünk, hogy nem az ébresztő zaja riasztott minket. Nem siettünk semmi programra, ma csak a pihenésé volt a főszerep. Kicsi fájdalmat éreztem a mellkasomban, mert tudtam, hogy holnap indulunk vissza. Bár már tegnap éreztem a szívemben a honvágyat, amikor a kutyámra gondoltam, de mindezek ellenére még itt maradtam volna pár hetet.

Valóban komolyan gondoltuk a pihenést. A délelőttünket a hotel wellness részlegén töltöttük. A meleg, szinte már forró idő hatására viszonylag sokan voltak rajtunk kívül, akik hasonlóan velünk, kiélvezték a hotel adta hűsítő lehetőséget. Volt úszómedence, jakuzzi, élménymedence, de természetesen gyerekmedence is volt található. Mi hol a vízben voltunk, hol nyári színt próbáltunk magunknak szerezni a napon sütkérezéssel. Már délután egy is elmúlhatott, amikor visszamentünk a szobánkba, hogy elkezdjünk elkészülődni az ebédhez.

-Megmosom a hajamat, nem baj?-néztem Niallre a számat elhúzva a szobában, miután kisétáltam a fürdőszobából. Hosszú barna hajam a klórtól büdös lett és száraz hatású lett. Neki persze könnyebb dolga volt, ő gyorsan leöblítette a fejét, aztán pár perc múlva meg már úgyis száraz lesz a melegebb levegő hatására.

-Én nem sietek sehova-vonta meg a vállát, aztán bekapcsolta a tévét. Tipikus férfi. Apu is mindig bekapcsolta a tévét, amikor anyumra vár. Nem számít, hogy mit néz, csak legyen valami, ami lefoglalja.

-Igyekszem-csuktam be magam után a fürdőszoba ajtaját. Mindketten tudtuk, hogy mivel hosszú hajam van, ezért mégsem tudok annyira sietni, mint szeretnék, de mindent megteszek, ami tőlem telhető.

Szinte áldás volt, amikor átöblítettem a fejemet samponnal és balzsammal, és nem klóros szaga volt a fejemnek. Reggel még úgy keltem fel, hogy nem lesz vizes a hajam, de mivel Niall egyszer lelocsolt hülyeségből, amikor nem figyeltem, ezért nekem is kötelességem volt visszalocsolni. Ez egészen addig fajult, amíg csurom nedves lett mindkettőnk feje. Egy törölköző segítségével kinyomkodtam a vizet a hajamból, és most mivel nem akartam akkora ceremóniát tartani, mint otthon, mert az tényleg beletellett volna legalább egy órába, ezért most kihagytam a mindenféle pakolásokat, remélve, hogy a balzsam is elég lesz. Miután a hajam törölközőszáraz lett, hajszárítóval kezdtem el fújni. Nem szárítottam meg teljesen, még egy öt perc kellett volna neki, de tudtam, hogy azt majd a napfény megoldja kint. Csak feleslegesen pazarolnám az energiát és az időt. Legnagyobb bajom maximum az lesz, hogy kicsit hullámosra szárad így meg a hajam.

Szárítás után kiléptem a fürdőszobából egy fésűvel a kezemben, és már lelkesen újságoltam volna Niall-nek, hogy indulhatunk, amikor realizálnom kellett, hogy nincs a szobában. A tévé kikapcsolt állapotban volt, és a szoba is üres volt. Talán túl sok krimit láttam az életemben, de egyből a legrosszabbra gondoltam. Mi van, ha elrabolták? Mondjuk, ez elég hülye ötlet volt. Második opciónak az ugrott be, hogy megunta a várakozást, ezért elindult magától ebédelni. Már egy harmadik lehetőségen gondolkoztam, amikor kinyílt a szoba ajtaja, és Niall lépett be rajta, egy csokor virággal a kezében. Nem tudom, mennyire nyújthattam nevetséges látványt, ahogyan egy fésűvel a kezemben, majdnem száraz hajjal úgy bámulok rá, mint amikor még a gimiben a matektanárom próbálta nekünk elmagyarázni, hogyan kell deriválni, amiből egy szót sem értettem.

-Gondoltam, megleplek vele, amíg hajat mosol-nyújtott át nekem egy csokor rózsaszín tulipánt. Tegnap az úszó virágpiacnál elhaladva nagyon sok és szép csokor tetszett meg, és én egy hasonlóra mondtam, hogy nagyon tetszik nekem. Azt hittem, Niall nem is ért a virágokhoz, és nem is érdekli őt, ahhoz képest pont megjegyezte azt, ami nekem a legjobban tetszett.-Nagyjából tíz percre volt a bolt, szóval... Remélem tetszik.