A zongora hangja | Niall Horan FF

◽53. Fejezet◽

Kimberly

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Annyira kellemetlenül ért, hogy hiába a kedvenc számom a csengőhangom, legszívesebben kivágtam volna a készüléket az ablakon, amiért megzavarta békés álmomat. A szemem a zajra azonnal kipattant. Rögtön felismertem, hogy Lily szobájában fekszek az ágyon, az ágy melletti éjjeliszekrényen pedig ott csörgött a mobilom. Az ágy mellett a földön feküdt David. Csak ketten voltunk a szobában. A feje alatt egy rózsaszín, szőrős puha párna volt, takaróként a pulcsiját használta. Még a cipőjét is lusta volt levenni, szerintem este szó szerint beesett a szobába és úgy maradt. Fájt a fejem, de most nem azért, mert annyit ittam volna este, inkább csak nem aludtam ki magamat rendesen és fáradt voltam. Rögtön beugrottak a tegnapi emlékek, hogy a bárból én hoztam haza Daviddel Lilyt a vállamon, de főleg csak én, mivel Dave sem tudott túl stabilan járni a lábain, szegény csak botorkált, reménykedve, hogy minél hamarabb hazaérünk. Meglepő lehet, de hármunk közül én voltam a legjózanabb. Mire lejátszottam magamban a tegnapi eseményeket, David megelőzött, így mire felemeltem a fejemet a párnáról, ő már fogadta is a hívásomat.
-Dave vagyok, ez Kimberly telefonja. Miben segíthetek?-szólt bele a telefonomba lassan, próbálva összerakni a szavakat egy értelmes mondattá. Összehúzott szemöldökkel figyeltem, hogy ezt mégis miért csinálta, mire találkozott a tekintetünk.-Hogy hol van Kimberly? Itt fekszik mellettem az ágyban. Persze, azonnal adom-nyújtotta felém a mobilomat, amit kicsit idegesen kaptam ki a kezéből.
-Te hülye vagy-mondtam, majd a telefonomra pillantva egy pillanatra megállt bennem az ütő. A képernyőn Niall neve volt látható, alatta a kicsi időmérő folyamatosan mutatta a másodpercek múlását. Ne. Csak ezt ne... Letenni nem volt értelme, mert csak még kínosabb lett volna a már amúgy is kurva gáz szitu, így a fülemhez emeltem a telefont, és lelkiekben felkészültem a legrosszabbakra.-Szia, Niall. Hogy vagy?
-Vicces, mert én is pont ezért hívtalak. Gondoltam megkérdezem, hogy vagy, mert ha úgy van, akkor kihagyhattad volna a mai zongorát, és megmondtam volna Drake-nek, hogy ő se jöjjön-mondta, közben az órára pillantottam. Fél tizenegy múlott három perccel. Hangján lehetett hallani, hogy ideges, de egy még annál is rosszabb dolog, a csalódottság is ott volt a hangjában.-Az előbb... Amikor David... Ti lefeküdtetek?
-Mi? Nem! Nem, Niall, nem!-ültem fel az ágyban villámgyorsan, és akkor pont nem érdekelt, hogy mennyire szédülök vagy sem.-Itt vagyok Lilynél. A szobájában aludtam az ágyon, David pedig mellettem a földön, azért mondta, hogy...
-Kimberly, ne magyarázkodj, oké?-szakított félbe. Dühös volt. Azt hitte, megcsaltam. A legszomorúbb pedig az az egészben, hogy szerencsére nem történt ilyesmi, mert volt eszem, viszont telefonon keresztül esélyem se erről volt meggyőzni.-Azt se mondtad, hogy ez a gyökér egyáltalán menni fog veletek.
-Azért, mert Lily hívta meg meglepetésből!-mondtam ki az igazságot, amely igaz volt, mégis annyira hihetetlenül hangozhatott, főleg a körülményekhez képest, hogy abszolút megértettem, amiért nem hisz nekem.-Mi kell nekem, hogy elhidd, nem történt semmi? Váltsunk át videóhívásra, hogy lásd, hogy ruhában vagyok? Vagy mi?-gúnyolódtam, mikor bennem is kicsit felment a pumpa.
-Nem, Kimberly. Nincs erre szükség.
-Niall, ne csináld ezt, légyszi. Beszéljük meg!
-Nem hinném, hogy ez telefon téma-röhögte el magát, de inkább csak kínjában, nem azért, mert annyira szórakoztató lett volna a helyzet. Szórakoztató? Valaki beleszúr egy kést a szívembe, az szórakoztatóbb. És jelenleg így is éreztem. Megszakadt a szívem Niallért, mert nem tudtam, mégis mit gondolhat. Volt egy sejtésem, de azt inkább nem akartam tudni.
Éreztem, hogy összeszűkül a torkom egy fojtogató érzés kíséretében, miközben próbáltam keresni a megfelelő szavakat, de Niall megelőzött.
-Órám lesz, mennem kell-szólalt meg a csengőnek a kurva hangja a háttérben. A picsába. Muszáj megbeszélnünk. Nem akarok a zenesuliban veszekedni vele erről.-Délután jössz órára, vagy szükséged van pihenésre Daviddel?
-Fogok menni órára, nem kell köcsögnek lenni-túrtam bele a kócos hajamba, miközben a földön fekvő Davidre néztem, aki csak értetlenül nézett, mégis miért veszekszünk most.
-Szerintem gondold át, hogy ebben a helyzetben ki a köcsög, oké?-mondta. Minden szavával egyre apróbb darabokra tépte a szívemet. Hozzá teszem, jogosan tette.-Délután találkozunk. Szia, Kimberly.
-Szia, Niall-köszöntem el tőle, de akkor már mindegy volt. Megszakította a hívást, így a háttérképemmel találtam magamat szembe, mikor elvettem a fülemtől a készüléket. Én és Niall voltunk a képen. Ez az a kép volt, amit a falamra is kiragasztottam. A kép és a történtek miatt hirtelen elöntötte a szememet a könny, amely utána sűrű cseppekben lefolyt az arcomon, miközben annyira szipogtam, hogy azt hittem, kiszakadt a mellkasom.
-Most miért vesztetek össze?-ült fel David. Ártatlanul beletúrt a hajába, miközben értetlenül fürkészte az arcomat. Kedvem lett volna pofán vágni. Mi a faszért nyúlkál a telefonomhoz engedély nélkül? Ki mondta neki, hogy felvegye? És ki mondta neki, hogy ilyen kétértelműen fogalmazzon, főleg amikor Niall nem is tudott róla, de már amúgy is elege volt belőle? A hibáztatások helyett letöröltem a szememet, és miután a légzésem is valamennyire visszatért a normálisba, válaszoltam neki. Ebben a helyzetben én vagyok egyedül a hibás, nem David.
-Azt hitte, megcsaltam veled. Tudod, az "itt fekszik mellettem az ágyban" nem éppen a legjobb megfogalmazás volt ebben a helyzetben, bármennyire is igaz valamilyen értelemben-keltem ki az ágyból, és Davidet kikerülve lesiettem a lépcsőn.
Lily a konyhában volt, ezzel magyarázatot adva arra, miért nem volt ott velünk a szobájában. A konyhát elöntötte a kávé illata, amely azonnal elűzte a szememből az álmosságot. A pultnál ülve intett nekem, miközben másik kezével a szájához emelte bögréjét. Az arcomat látva, amely nem volt éppen boldog, a szemeim pedig könnyesek voltak (és valószínűleg csupa fekete a szemem alatt a festék miatt), átváltott a komoly legjobb barátnő énjére, és aggódva nézett rám.
-Mi történt?
-Összevesztem Niall-lel. Van még nekem is kávé?-próbáltam terelni a témát, de nem jártam sikerrel. Lily öntött ki nekem egy csésze gőzölgő fekete löttyöt, amit beízesített nekem, majd miután átnyújtotta, a magyarázatot várta tőlem.-Csak félreértés történt David miatt.
-Ez a "csak" félreértés mégsem volt annyira semmiség, mint amilyennek beállítod-törölte le a szemem alatt az arcomat.-Elmosódott a szemed.
-Ez jelenleg a legkevesebb bajom-mosolyodtam el szomorúan, miközben beleharaptam abba a szendvicsbe, amit időközben készített nekem. Nagyon finom volt, de úgy éreztem, egy falat nem megy le a torkomon. Csak azért ettem, hogy legyen bennem valamennyi kalória és ne essek össze.
Ahogy reggeliztem, David is megjelent. Az ő telefonja a pulton hevert, így azt felvéve ő is megnézte az értesítéseit.
-Bassza meg!-hagyta el a száját egy káromkodás.
-Mi az, megtalált Niall?-kérdezte Lily. Örülök, hogy ennyire viccesnek fogja fel azt, hogy Niall kiakadt rám. Legalább egy valaki jól szórakozik rajta.
-Nem. Ally hívott egy csomószor, de nem vettem fel.
-Ki az az Ally?
-A barátnőm-mondta, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Niall teljesen rosszul tudott mindent. Rosszak voltak a megérzései, és nekem volt igazam. Nem tetszek Davidnek. Barátként tekint rám, hiszen van barátnője. Pár éve konkrétan ő volt a legjobb barátom a gimiben, azért ilyen kedves velem, és nem azért, mert akar tőlem valamit. A szomorúságomat hirtelen felváltotta egy kisebb boldogság a hír hallatán, ugyanakkor kicsit értetlen is voltam.
-Basszus, akkor tegnap a barátnődről meséltél, nem a húgodról?-világosodtam meg.
-Ha a szövegkörnyezetből nem szűrted volna le... Akkor igen. Amúgy meg egy bátyám van. Sosem volt húgom-nevette el magát, és még kicsit én is elmosolyodtam.
-De hallod, akkor ezt miért nem mondtad Niallnek? Elkerülhettük volna a veszekedést...
-David, te barom-ivott bele Lily nevetve a kávéjába.
-Bocs, az eszembe se jutott.
-Szuper-háborodtam fel. Most már mindegy.-Ha Niall a semmiért fog velem szakítani, én nem tudom mit csinálok veled szerdán... Vagyis, oh, a szerda? Ugyan már! Szerintem felejtős.
-Mi? De miért?
-Mert Niall azt hiszi, lefeküdtünk! Ha nem bocsájt meg, akkor most látjuk egymást utoljára.
-Minek ide szappanopera. Elég egy féltékeny ír manó, egy stréber gyerek, és egy csinos fiatal lány, és történik magától a kavarás-nevetett a legjobb barátnőm, majd a székéről felpattanva az ajtó felé ment.-Na, hát én mentem dolgozni.
-Dehát másnapos vagy...-ráncoltam a homlokomat.
-Jaj, szerinted az állatkerti pénztáros csaj kit érdekel? Mindenki leszarja, ha napszemüveg van a fejemen, mert már a hajam miatt kreténnek néznek. Léptem. Kim, a pótkulcsot tedd a virágcserépbe. David, pusszantás-ment el Lily dolgozni, majd ennyivel otthagyott engem Daviddel.
Akaratlanul is beállt a kínos csend, ami a korábbi telefonhívásnak volt köszönhető. Szeretem Davidet, mint barátot. Egy éve alig hallottam felőle valamit, erre összefutok vele. Olyan jó érzés volt, viszont itt van Niall, akinek nem volt annyira jó érzés. Ha eszembe jut a telefonálás, és az, hogy Niall vajon mit gondolhat, sőt inkább mit érezhet, kedvem lenne jól elásni magam, még akkor is, ha köztem és a gimis barátom között nem történt semmi. Próbáltam felhívni még egyszer, de mivel órája volt, nem vette fel a telefont. Vagyis reménykedtem, hogy órája van, és nem csak így akar engem elkerülni.