A zongora hangja | Niall Horan FF

▫17.Fejezet▫

Kimberly

A telefonom csörgésére ébredtem fel. Fogalmam sem volt, mennyi idő van, csak azt éreztem, szétmegy a fejem a fájdalomtól. A mobilom kitartóan csörgött az éjjeliszekrényemen, és bár a kedvenc számom a csengőhangom, hangos zajától kimenekültem volna a világból. Kurvára idegesített, hogy őszinte legyek. Borzalmasan másnapos voltam. Sosem éreztem magamat még így, nagyon túlzásba vittük tegnap Bellával a dolgokat.
Miközben elküldtem a pokolba a telefonomat és az engem hívogató személyt, élőhalott módjára fogadtam a hívást.
-Haló?-szóltam bele a készülékbe rekedten. Az öcsém, Adam válaszolt nekem. Valahol úton volt, mert a háttérben hangos dudálás volt kivehető.
-Csá, láttam, még nem ébredtél fel, mikor leléptem. Ma találkozok azzal a csajjal, akiről beszéltem. Gondoltam szólok, hogy már nem vagyok otthon, mielőtt még meglepődnél-mesélte el az öcsém reggeli kalandjait. Hunyorogva a telefonom képernyőjére néztem, hogy mégis menyire van még reggel. Dél múlott tizenhárom perce. Oh, Kim, el kéne kezdeni ébredezni, hosszú napod lesz. Vár rád a csütörtöki aerobic Lilyvel és a zongoraóra Mr.Horan társaságában. Roppantul sok kedvem van mindegyikhez.
-Nagyon király, Adam. Köszi, hogy szóltál-mondtam a tesómnak kábán, miközben felültem az ágyamban. A takaróm nagy része a földre lógott, a tegnapi ruhámat viseltem, és azzal, hogy ilyen hirtelen felkeltem, azonnal belenyilalt a halántékomba a fájdalom. Van egy olyan érzésem, hogy jó ideig nem fogom kívánni a piát.
-Ugye szivatsz, hogy még csak most keltél fel?-röhögte el magát, miután hallotta szerencsétlenkedésemet. Hangja lenéző volt, de mégis ott bujkált valahol mellette szórakozottság és a kedvesség is.
-Hagyjál már békén, készülj a randira, te barom-feleltem gyorsan, nem éppen a kérdésre válaszolva, majd megszakítottam a vonalat.
A homlokomat masszírozva indultam el a fürdőszoba irányába. Kicsit szédültem és hányingerem is volt, de az biztos, hogy nagyon jól éreztem magamat, annak ellenére, hogy egyelőre még nem sokra emlékszem az éjszakáról.
Elég ijesztő kép köszönt vissza rám a fürdőszoba tükréből. A tegnapi copfom ugyan még egyben volt, de már igen szét volt csúszva, borzasan állt minden hajszálam. Szemem alatt sötét karikák díszelegtek, ami részben a fáradtság miatt volt jelen, részben pedig nem mostam le a sminkemet. Szemem úgy csillogott, mintha az egész évet végig sírtam volna. Nagyon csodásan néztem ki, mit ne mondjak.
Komótosan levettem magamról a ruháimat, aztán beálltam a zuhany alá egy frissítő fürdő gyanánt, ha már a party után az elmaradt. A bőrömet simogató víz felpezsdítette a véremet, amitől rögtön jobban lettem egy picivel. Dudorászva dörzsöltem bele a testembe illatos tusfürdőmet, ezzel megszabadulva mindentől, ami a presszóban rám ragadt. Lemostam magamról a véletlen rám borított, ragadós alkoholt, a buliban kiszórt csillámport, illetve egy, az alkalomra filccel felírt rövid Rihanna idézetet is. Durva, mik voltak tegnap.
Átsétáltam a szobámba tiszta ruha után kutatva, majd miután felöltöztem, rendbe tettem magamat. Megfésültem hosszú hajamat és egy minimális sminket is tettem fel magamra, amire főleg a szemem alatt volt nagy szükség. Frissen és üdén leugráltam a lépcsőn, a konyha irányába. A gyomrom egy falatot sem kívánt, viszont az ember nem kezdheti el a napját reggeli nélkül. Egy kisebb tanakodás után végül a nagyjából három perc alatt elkészülő, zacskós, csokis zabkását választottam magamnak. Nem a legtöbb van a tasakban, de most számomra még ez is bőven soknak bizonyult.
Bedobtam egy kevés vizet a mikróba melegíteni, közben kiöntöttem egy tálba a zacskó tartalmát. A pultnak támaszkodva vártam, hogy elég meleg legyen a vizem, közben ismét megszólalt a telefonom. Teljesen meg voltam győződve, hogy Adam hív újra, hogy belém köthessen. A csengőhangom ereje ismét kikergetett a világból, ezért a lehető leggyorsabban fel szerettem volna venni. Kisebb megkönnyebbülés töltött el, amikor az öcsém neve helyett Bella neve villogott a képernyőn.
-Szia, Bella!-köszöntem mosolyogva. Időközben elkészült a mikróban a vizem, ezért azt kivettem, és beleöntöttem a tálba.
-Szia, Kim!-köszönt vissza ő is. Hangjából ítélve, körülbelül olyan állapotban lehetett, mint én. Talán ő még kicsit jobban is volt.-Hogy tetszett a buli?
-Uu, nagyon király volt!-áradoztam, és elkezdtem a reggelit.-Köszönöm a lehetőséget.
-Alap, nyugodtan keress máskor is ilyen üggyel kapcsolatban-ajánlotta fel a segítségét, amiért nagyon hálás voltam. Szívesen elcseverésztem volna még vele a tegnapi Britney és Rihanna buliról, de ő gyorsan témát váltott.-Te, kérdezhetek valamit?
-Csak bátran-vágtam rá gondolkodás nélkül. Egy kanál zabkását tettem be a számba, amit kedvetlenül elkezdtem enni. Nem voltam éhes. Helyette figyelmesen füleltem, mi az, amit Bella kérdezni szeretne. Akkor még nem sejtettem, hogy egy számomra személyesebb kérdése van, amit az éjszaka sikerült neki ittasállapotomnak köszönhetően kikotyognom.
-Oké. Nem tudom, mennyire emlékszel, de tegnap, olyan éjfél előtt kikísértél a presszó elé cigizni. Nyugi, te nem gyújtottál rá, mielőtt megkérdeznéd!
-Nem értem, hova fog jutni a beszélgetés-mondtam naivan nevetve.
-Oh, majd meglátod-nyugtatott meg.-Szóval kint voltunk. Nem is tudom, mit kérdeztem már. Talán azt, hogy lesz-e ezek után életkedved ma zongorára menni. Sőt, egyeltalán az ágyból lesz-e kedved kikelni. Erre te azt mondtad, hogy megbeszéltük, nem hozzuk szóba a kibaszott zeneiskolát és a tanárunkat. Nem értettem, mi ez a hirtelen reakció, főleg tőled, de nem kellett sokat várnom, mondhatni azonnal magyarázatot adtál mindenre-számolt be a viselkedésemről a barátnőm. Éreztem, mit fog mondani. A meglévőnél nagyobb lett a hányingerem, néhány másodperc leforgása alatt. Kedvem lett volna megölni saját magamat.-Azt mondtad, szerelmes vagy Horanbe. Azt mondtad, hogy szereted, de nagyon eleged van belőle, mert fullra összezavart. Elvileg a pasiddal is miatta fogsz szakítani.
-Ha lehet, ezt kérlek ne említsd meg senkinek-mondtam idegesen a hajamba túrva, ezzel megerősítve Bella minden szavát. Eddig erről csak Lily tudott, de tessék, ittam egy kicsit (na jó, nem kicsit) és egyből az érzéseiről beszélő idióta lettem. Olyan egyszerűen és gyorsan osztottam meg ezt a titkomat Bellával, mintha egy pisztolyt szegeztek volna a fejemhez és muszáj lett volna elmondanom neki.
-Nyugi, nem adom át senkinek!-mondta komolyan.-Viszont tudok segíteni, ha szeretnéd.
-Segíteni?-vontam fel a szemöldökömet meglepve. Szánalmasan éreztem magamat, mit ne mondjak.
-A nagynéném Horannek közeli szomszédja. Tudok mesélni pár dolgot róla, ha érdekel. Személyesebb dolgot.
-Nem kell. Így is baromi ciki, hogy a tanárunkról beszélünk!-vörösödtem el szégyenemben, aztán felháborodva folytattam.-Amúgy, te nem láttad, ahogy a tanárnőt bámulta a múltkor, amikor először találkoztunk?
-Kim, Mrs.Eastmannek férje van! Niall soha nem lenne harmadik személy egy kapcsolatban. Őt is megcsalták, tudja, mennyire szar érzés tud lenni-mondta. Egy rövid időre megsajnáltam Mr.Horant, de tényleg. Annyira kedves ember. Hogy van szíve valakinek ahhoz, hogy megcsalja?
-Attól még bejöhet neki-rántottam meg a vállamat, mialatt a reggelimet kotorásztam. Végleg elment az étvágyam, ezért eltoltam magamtól a tálat. Az életkedvem is elment, ha már itt tartunk.
-Kétlem. Na, akkor jól figyelj!-emelte fel a hangját, amibe belesajgott a fejem. Mielőtt közbe szóltam volna akármit is, vadul mondani kezdett random dolgokat a zongoratanárunkról.-Hisz abban, hogy van szerelem első látásra. Szexinek találja az intelligenciát. Szereti a horror filmeket. Az első randin sosem csókolózik, ami szerintem amúgy a megcsalás miatt van. Mintha tesztelné a csajt, de lényegtelen, szerintem ez aranyos. Azt mondta, házasság előtt nem fekszik le senkivel. Oké, ezt nyilván rohadtul nem gondolta komolyan, de akkor is, milyen cuki már! Más poénból se mondja már ezt. Fiatalabb lányokkal szokott összejönni. Szexinek tartja, ha egy lány több nyelven beszél. Aztán...
-És én mit kezdjek ezekkel a random tényekkel?-kérdeztem értetlenül, a körmömmel az asztalon idegesen dobolva. A felsorolt dolgok közül, amiben leírta (elvileg) Niall ideálját, kísértetiesen magamra ismertem. Szinte kirázott a hideg attól, hogy Niallnek a hozzám hasonlóak jönnek be, mivel megvillant bennem a remény apró szikrája. Mondjuk, a fiatalabb lányoknál gondolom nem a tanítványaira gondolt... Viszont ha Lily szavai jutnak eszembe, ő volt az, aki elsőre kimondta, hogy nincs közöttünk nagy korkülönbség, és igazából iskolán kívül is bármikor találkozhattunk volna, ha úgy van.
-Használd fel őket okosan. Én nekem nem a szívem csücske ez a tanár, de hallod, veled eskü cuki lenne!-mondta hatalmas lelkesedéssel Bella. Kedves akart lenni, de ezzel csak azt sikerült elérnie, hogy még gyökerebbnek érezzem magamat.
Még egy kicsit beszéltem vele, aztán letettem. Rémciki volt ez a telefonbeszélgetés. Bella a szavát adta, hogy tőle senki sem tudja meg a Horan iránti érzéseimet, viszont akkor is kínosnak éreztem minden egyes percét.
Nagy nehezen, de megettem a reggelimet. Nem sok kedvem volt hozzá, ugyanakkor muszáj volt, hogy ne üres gyomorral vágjak neki az aerobicnak.
A sporttáskámba belepakoltam egy flakon vizet, az edzős cuccaimat, melléjük pedig a kottáimat is eltettem. Már akkor érzem, mennyire tetszeni fog a délutánom minden pillanata, egy ilyen csudajó reggeli kezdés után.

Hi babies💕
Lassan, de biztosan alakulnak a dolgok. Nem szeretném elkapkodni a történetet♡
Hamarosan hozom a kövi fejezetet, ami remélhetőleg sok izgalmat fog tartogatni♡
K