A zongora hangja | Niall Horan FF

▫42.Fejezet▫

Kimberly

Egy hét telt el azóta, hogy Niall nálam járt. Csupán egy hétről van szó, ennek ellenére úgy kiismertük egymást, mintha évekről lett volna szó. Kedden, amikor nálam járt, este felhívott és több, mint kettő órát beszéltünk. Olyan dolgokat is megosztottunk egymással, ami alapból sosem került volna szóba. A hívásokat felváltották a talizások és a videóhívások, amelyek sokszor elég viccesre sikeredtek. Például egyszer akkor beszéltünk, amikor én ettem az éjszaka közepén, Niall meg csak feküdt a kanapén és golfot nézett a tévében. Semmi értelme nem volt, de legalább kapcsolatban álltunk egymással. Ezeknek köszönhetően megismertünk nagyon sok mindent, arról nem is beszélve, hogy nem csak a "tökéletes" énünket mutattuk. Volt egyszer olyan, hogy bealudtam, miközben Niall beszélt valamiről, de ennek az esetnek a fordítottja is megtörtént. Szóval így, hogy az iskolán kívül is beszéltünk önmagunkról, őszintén, csak arra jöttem rá, hogy még jobban szeretem őt. Már az órákon is feltűnt, de a hívások alkalmával is sikerült megtapasztalnom, hogy nagyon jó humora van. Rengetegszer megnevetettet, még akkor is, amikor legszívesebben sírni lett volna kedvem. Volt, hogy munka után találkoztunk a városban, és együtt töltöttük a szabadidőnket. Minden percet élveztem vele. Ha őszinte akarok lenni, már ezek a napok is olyanok voltak vele számomra, mintha együtt lettünk volna, csak nem "hivatalosan". Nem kérdezte meg, hogy akarok-e a barátnője lenni, ennek ellenére úgy viselkedett velem, mintha a barátnője lennék.
Furcsa belegondolni, hogy komolyan ez történik velem, hiszen Niall mégiscsak a tanárom. Nekem úgy jöttek le a dolgok, hogy kölcsönösen kedveljük egymást. Tegyük fel, összejövünk, "hivatalosan" kimondjuk. Erre van is esély... Viszont mennyire lenne jó? A korommal nincsen gond, már elmúltam tizennyolc. Ugyanakkor Niall a tanárom. Hiába csak egy zeneiskolában, ez is iskola. Az egyetemen sem szokás összejönni a tanárral, ahogy a munkahelyen sem szokás a főnökkel. Be kell tartani az ilyen helyeken a munkaviszonyokat. Emiatt volt furcsa az elmúlt kettő zongoraóra. Nehéz a történtek után úgy tekintenem Niallre a suliban, mint aki csak a tanárom és nem több. Próbáltuk mindketten úgy viselkedni, mint mielőtt eljött volna hozzám, de nem akart összejönni. Nem tudom, mennyire fog sikerülni ott titkolnunk azt, ami közöttünk van. Nem akarom, hogy Niall miattam veszítse el a munkáját és a jó hírét. Ha kiderülne, hogy egy diákkal szűrte össze a levegőt, gondolkodás nélkül kirúgná az igazgatónő, mivel az elmondottak alapján szívből gyűlölik egymást.
Persze Niall és a zeneiskola mellett más dolgom is akadt bőven. Hétfőtől péntekig dolgoztam, arról nem is beszélve, hogy jövő héten jön a felvételi az állatorvosi egyetemre, így gőzerővel készültem rá arra mindennap, hol munka közben, hol munka után. Főleg este tanultam, mivel akkor volt rá időm, de a délutánaim nagy részét is általában a tananyag ismétlésével töltöttem. Kicsit megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy viszonylag sok minden megmaradt bennem még tavalyról. Ez valamennyire megnyugtatott, de ezek ellenére sem bíztam el magamat.
Mivel ma nem volt zongorám és más programom sem, ezért kitartóan bújtam a tizenkettedikes biológia és a kémia könyveimet. Az öcsémmel, Adammel voltam otthon, aki szintén tanult. Ez a ritka pillanatok egyikéhez tartozik nála, de nem panaszkodhatok. Hálás voltam, amiért végre csendben van, és nem a gépével vagy a haverjával ordibál. Mikor már két órája megállás nélkül olvastam a könyveimet, egy hatalmas sóhajtás kíséretében megdörzsöltem fáradt szemeimet, és a székemről felállva nyújtózkodtam egyet. Kimerít ez a tanulás, ráadásul teljesen megéheztem közben. Letrappoltam a lépcsőn, majd a kezembe vettem néhány kekszet a konyhában. Anyuék már rég végeztek a munkában, csak az egyik ismerősünk meghívta őket szülinapozni, ahova hála a jó égnek nekem és az öcsémnek nem kellett mennünk. Adam csendességének és a szüleim hiányának köszönhetően a házunkban teljes némaság uralkodott, így hirtelen ért, amikor megszólalt a csengőnk. Bekaptam az utolsó darab kekszet, aztán gyorsan az ajtóhoz sétáltam, hogy mégis ki akar minket zavarni és miért.
Halványan elmosolyodtam, amikor megláttam Niallt a kapunk előtt. Sima fehér póló és sötétkék rövidnadrág volt rajta egy fehér tornacipővel. Tengerkék szemeit a napszemüvege fekete lencséje eltakarta. Ahogy meglátott, vigyorogva beletúrt már látszólag is puha barna hajába. Olyan egyszerűen nézett ki, mégis annyira jól állt neki ez az egyszerűség. Szívdöglesztő volt, ha lehet így fogalmazni. Kutyám a farkát csóválva nézte a vendégünket, és várta, hogy beengedjem minél hamarabb.
-Remélem, nem zavarok-mosolyodott el Niall, mikor beengedtem.
-Dehogy zavarsz. Csak nem számítottam rád-ráztam meg a fejemet, aztán szorosan megöleltem, amit ő viszonzott.-Örülök, hogy itt vagy-mondtam a nyakába fúrva a fejemet és beszippantottam a parfümje férfias illatát, amitől a szívverésem azonnal felgyorsult. A tegnapi zongora óta nem is beszéltünk, annyira hiányzott már a társasága.
-Akkor jó-simította meg a hajamat. Ezután elhúzódtam tőle, és beljebb hívtam, hogy ne az udvaron kelljen áldogálnunk. Mivel még nem járt nálunk a házban, ezért gyorsan elmutogattam neki, hogy mit hol talál meg, ha esetleg szüksége lenne rá, aztán mondtam, hogy érezze magát nyugodtan otthon. Ha jól alakul minden, akkor úgyis sok időt fog még itt tölteni.
-Csak az öcsém van itthon, de ő tanul-mondtam neki, mikor haladtunk fel az emeletre a szobám felé. Megkérdeztem, kér-e valamit inni, esetleg enni, és miután nemleges választ kaptam, úgy döntöttem, akkor inkább menjünk fel a szobámba.
-Oké-bólintott egyszerűen, és ezzel tökéletesen egyszerre Adam elordította magát a szobájában.
-Kimberly, már megint ki jött hozzád?
-Te jó ég...-forgattam meg a szememet unottan, aztán bocsánatkérően Niallre néztem. Benyitottam Adam szobájába, mire az ő értetlen pillantása fogadott.-Mit akarsz?
-Ki van itt?
-Niall.
-És ő ki?-kérdezte, de a választ meg se várva, felugrott az íróasztalától, és ráérősen odasétált hozzánk az ajtóba. Az arcáról nem tudtam semmit leolvasni, mikor a mögöttem álló Niallre nézett, akiről szerencsére nem is sejtette, hogy a zongoratanárom.-Hello, Adam vagyok. Kimberly öccse-mutatkozott be, mint egy értelmes ember. Értetlenül összevontam a szemöldökömet a viselkedését látva. Nem emlékszem, mikor láttam utoljára ennyire éretten viselkedni a barátaimmal vagy valamelyik pasimmal szemben. Általában vagy köcsög velük, vagy pedig velem az.
-Niall vagyok. Kimberly sokat mesélt már rólad-tette hozzá Niall, mire Adam unottan rám nézett.
-Gondolom szarrá szidtál.
-Nem mindig-kuncogtam.
-Te vagy Kimberly új pasija? Gondolom igen. Bírod az Xboxot?-kezdett el csevegni, látszólag ártatlanul, de én kezdtem sejteni, mi a célja ezzel.
-Adam, álljál le!-néztem rá szúrósan. Nehogy elkezdje ugyanazt Niall-lel, mint anno Logannel. A két kezemmel fogom megölni, ha belőle is egy olyan nyomorult kockát csinál, mint Logan.
-Ja, nekem is van otthon-válaszolta a vendégem Adam kérdésére.
-Csúcs! Van kedved Kim ellen játszani?
-Adam!-sziszegtem dühösen a fogaim között.
-Van-röhögte el magát Niall, majd belépett a szobájába. Az öcsém csillogó szemmel kapcsolta be a kütyüjét. Értetlenül álltam a küszöb előtt, nem pontosan bírtam felfogni, jelenleg mi folyik körülöttem, de szörnyen ismerős érzésem volt.
-Ti mit műveltek?
-Játszunk-vágták rá egyszerre.
-Hát jó, de...
-Kimberly, itt van. Ne beszélj-adta Adam az egyik kontrollert a kezembe, ezzel engem megszakítva, a másikat pedig Niall kezébe nyomta. Elindított valami játékot, amit ők természetesen ismertek, én viszont csak az öcsém által tudtam a menetét. Igazából nem tudom, mit éreztem pontosan. Adam sosem csinálta még ezt... Hogy azt mondja, játszak én helyette. Általában mindig Logannel együtt ültek órákat hol a gép, hol a tévé előtt, most viszont engem vont bele, ami kicsit fura volt, de jól esett. Talán rájött, hogy volt egy kevés szerepe abban, hogy így alakult köztem és Logan között. Bevallom, talán még kicsit élveztem is ezt a barom játékot.
-Hozok fel magamnak kaját-hagyott ott minket egy pillanatra Adam nagyjából tíz perc után, miközben mi megállás nélkül lövöldöztünk egymásra Niall-lel a játékban.
Kettesben voltunk már egy perce, teljesen belemerültünk a virtuális világba az ágyon ülve, amikor Niall hirtelen megszólalt mellettem.
-Kimberly, kérdezhetek valamit?-fordult felém.
-Persze-néztem rá én is, ezzel szüneteltetve a játék menetét.
-Amúgy leszel a barátnőm?-kérdezte  egyszerűen. Számíthattam volna rá, hogy előbb vagy utóbb, de meg fogja kérdezni, mégis meglepett. Nem számítottam rá, hogy ilyen körülmények között fogja megtenni. Talán így is tervezte, hogy meglepetés legyen számomra. Nagyon megszerettem Niallt, de mégis a másodperc töredékére ugyan, de el kellett gondolkodnom, hogy helyes döntést fogok-e hozni.
-Jobbkor nem is tudtad volna kérdezni-nevettem el magamat kedvesen, majd egyik kezemet borostás arcára helyeztem, miközben közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.-Leszek a barátnőd.
Ezúttal senki sem zavart meg bennünket, még Adam sem, csak mi magunk voltunk. A bizsergető érzés egyre erősebb lett a mellkasomban, onnan szétáradt a testemben, végig a karomban, a lábamban, míg végül már minden porcikámat elöntötte a forróság. Nem tudok betelni a csókjaival, egyre jobban vágyom rá, hogy folytassa. Azt hittem, jól ismerem az éhség természetét, de ez a fajta éhség egészen más. Hogy őszinte legyek, nagyon örültem, hogy Niall nem olyan szörnyen nyálas módon tette fel ezt a kérdést, mint ahogyan a filmekben szokott lenni. Számomra ez volt a tökéletes.
Egy kicsit elhúzódtam tőle, majd a kezemben lévő kontroller segítségével úgy irányítottam a karakteremet, hogy megöljem Niallét. Ezzel a játékot végre lezártam, és méghozzá én nyertem.
-Ez csalás!-nézett rám döbbenten.
-Csak jó dolgot csináltam jókor-védtem meg magamat, mire ő egy puszit adott a számra.
-Jaj, ne! Légyszi, ne az ágyamon csináljátok!-takarta el a szemét az akkor visszatérő öcsém. Szabad kezében egy tányér volt, amire felhalmozta a fél hűtőt. Nem csoda, hogy ennyi ideig lent volt. Mikor beljebb jött, már levette a kezét a szemeiről, és egyenesen a tévé képernyőre nézett.-Kim nyert. Csalt?-kérdezte Niallre nézve, aki hevesen bólogatni kezdett.
A szemeimet mosolyogva megforgatva felálltam a tesóm ágyáról, és inkább áthívtam a szobámba Niallt, ha már egyszer hozzám jött.
-Ez az én szobám. Bocsi a kupi miatt. Kicsit káosz van-húztam el a számat, ahogy tekintete átsiklott az íróasztalom környékén, amely úgy nézett ki, mintha egy bomba robbant volna rajta.
-Mi ez a sok füzet? Zavarok?-vonta össze a szemöldökét. Ekkor jöttem rá, hogy bár csomó mindenről beszéltünk az elmúlt napokban, pont ezt valahogy nem említettem. Pont neki, aki miatt rávettem magamat, hogy újra megpróbálom. Fogalmam sincs, mégis hogy sikerült ezt csinálnom, de csak gratulálni tudtam magamnak, hogy eddig még nem mondtam el neki.
-Nem zavarsz. Jelentkeztem az orvosira. Készülök a felvételire. Megpróbálom újra. Ennyi-fontam össze magam előtt a karomat szégyenlősen.
Ahogy kimondtam, Niall először úgy nézett rám, mint aki rosszul hallotta a dolgokat, utána viszont mosolyogva közelebb lépett hozzám.
-Ez nagyon durva! Miért nem mondtad eddig?
-Nem tudom. Valahogy sosem került szóba.
-Örülök, hogy sikerült rábeszélnelek-mondta elégedetten.
-Egy szóval se mondtam, hogy miattad döntöttem így!-kértem ki magamnak, de nem volt értelme. Mindketten tudtuk, hogy miatta hoztam meg ezt a döntést, a fejtágító beszédének köszönhetően.
-És mikor kell írnod?
-Jövő héten szombaton-húztam el a számat, ahogy realizáltam, hamarosan itt lesz az a nap. Pillanatok alatt el fog repülni ez a pár nap, és hamarabb itt lesz a jövő szombat, mint azt a jelentkezésem percében képzeltem volna.
-Ha tudok valamiben segíteni, akkor szólj, és megpróbálok-adott egy puszit a homlokomra, mikor látta, hogy kicsit beparáztam a felvételi közelségétől. Hálásan rápillantottam, aztán ki is használtam a felajánlását.
-Ami azt illeti, tudsz segíteni-mondtam leülve az ágyamra. Niall az ablakom alatti szürke babzsákfotelba dobta le magát úgy, mint aki teljesen otthon érzi magát. Látszólag meglepte, hogy ilyen hirtelen szükségem lenne a segítségére, amikor mindketten tudjuk, hogy csak udvariasságból ajánlotta fel. Nem a legjobb bioszból, ezért esett kétségbe, hogy tényleg rá lenne szükségem egy felvételinél, pedig igazából nem a tananyaggal kapcsolatban akartam kérdezni. Napok óta gondolkodtam valamin, amit eddig sosem mertem megkérdezni tőle, igazából fogalmam sincs, miért. Nagyjából múlt szerdán fordult meg a fejemben ez a kérdés, és próbáltam én keresni rá a választ, amely meg is lett, de Nialltől akartam hallani, hogy igazam van.-Ugye múlt héten itt volt Logan. Mondta, hogy járt a zeneiskolánál és beszélt veled rólam. Ezt nekem miért nem mondtad el utána?
A kérdésemre elnevette magát kicsit és zavartan beletúrt a hajába. Még abban is fogadni mertem volna, hogy olyan volt, mintha elpirult volna. Nagyon aranyosnak találtam ezt a reakciót, ettől pedig csak még kíváncsibb lettem a válaszára.
-Ez most hogy jutott az eszedbe?
-Csak úgy eszembe jutott-vontam vállat lazán, aztán mélyen a szemébe néztem.-Mondhattad volna, mert nem lett volna belőle semmi. Gondolhattad volna, hogy nem fogom őt tárt karokkal várni, miután olyan "jól" sikerült kettőnk között lezárni a dolgokat.
-Tudom, de...-kereste a szavakat idegesen.-Nem voltam benne biztos. Néha, ti lányok, elég furák tudtok lenni, ha ilyenekről van szó.
-Megnyugodhatsz. Én nem vagyok olyan fura-nevettem el magamat. Nem vagyok olyan fura, csak most jöttem össze a rohadt helyes tanárommal, ez tényleg tök oké.
-Ezt akartad csak kérdezni?-pillantott rám, reménykedve, hogy esetleg valami másról fogunk beszélni vagy mást fogunk csinálni.
-Nem, igazából van még egy kérdésem-ráztam meg a fejemet, aminek Niall annyira nem örült, én viszont nagyon élveztem, hogy zavarban van. Végre nem csak ő hoz engem zavarba, hanem én őt. Annyira aranyos mindig ilyenkor.-Ugye van a Slow Hands. Azt kiről írtad?
-Természetesen rólad-vágta rá gondolkodás nélkül. Válaszán elmosolyodtam, mert még senki sem írt rólam dalt, főleg nem egy ilyen fülbemászót... Aztán kicsit elkomorodtam. Bár nem mondja ki annyira nyíltan a szöveg, de a szexről szól. Én még nem feküdtem le vele, akkor pedig végképp nem tudtam, mivel akkor még nem is jártunk.
-Akkor te csak azért jöttél össze velem, hogy lefeküdjünk?-kérdeztem gyorsan, elkeseredéssel a hangomban. Kínos volt feltennem a kérdést, de még kínosabban éreztem volna magamat, ha esetleg igennel felel.
-Jézus, Kimmy, dehogy...-nézett rám lenézően, amitől nagyon rosszul éreztem magamat. De nem tehetek róla! Nem tudtam figyelmen kívül hagyni ezt a lehetőséget is, viszont nem akartam megbántani. Csak egy idő után az emberek már nem bíznak meg annyira gyorsan egymásban.-Azt a néhány apró dolgot, ami közöttünk történt a buli után, beleírtam. Kicsit írtam hozzá meg tovább gondoltam a dolgokat, hogy ne legyen annyira átlátszó. De nyugodj meg. Sosem jönnék össze se mással, se veled csak a szex miatt. Nem lennék képes megtenni ezt veled.
-Bocs, hogy megkérdeztem...-álltam fel, majd leültem mellé a babzsákra. Ő átölelte a derekamat a bal kezével, én pedig átkaroltam a nyakát az egyik kezemmel, fejemet a vállára hajtottam. A lábaimat átraktam az ölébe, mire ő a jobb kezével elkezdte a combomat simogatni. Gyengéd érintésétől a hasamban eddig nyugodt pillangóraj felébredt és a szívem is hevesebben kezdett kalapálni a mellkasomban. Szerintem a pulzusom olyan magas volt, hogy ha egy orvos látta volna, azonnal kórházba küldött volna egy tucat gyógyszer kíséretében.
-Nem haragszom-mondta. Bár nem láttam az arcát, de hallottam, hogy mosolyog közben.-Tök jogos, hogy felmerül benned ez a kérdés. De én sosem használnálak ki, érted?-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Megnyugodtam, hogy ezeket a szavakat tőle hallottam. Mosolyogva bólintottam, majd gyorsan, a téma terelés érdekében ő folytatta tovább.-Ha gondolod, nem muszáj bejönnöd a próbákra, amíg nem ment le a felvételi.
-Az a heti kétszer egy óra pont jó nekem ahhoz, hogy kicsit kikapcsoljak a tanulás közben-ellenkeztem azonnal.
-Teljesen megértelek. De ez fontosabb, mint az a hülye fellépés.
-Lehet, hogy fontosabb, de nem akarlak rossz helyzetbe hozni. Mrs.Benett már így is folyton szívózik veled...
-Azzal a nővel utáljuk egymást, olyan mindegy nekem-röhögte el magát, aztán komolyan folytatta.-Biztos be akarsz járni a próbákra?
-Biztos-erősítettem meg.
-Ahogy gondolod. Én hiszek benned, hogy sikerülni fog-mondta, majd hosszasan megcsókolt.
Örültem, hogy Niall ennyire támogató és ennyire bízik abban, hogy most talán szerencsém lesz. Remélem jók a megérzései. Bár ha jobban belegondolok... Tavaly a tanulótársam, David is azt mondta, hogy felvesznek. És mindenki tudja a környezetemben, hogy nem így lett.

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a fejezet❤
Köszönöm a sok kedves szót. Mivel nőtt az érdeklődés a sztori iránt, ezért igyekszem hetente hozni a részeket ❤
Pusza,
K