A zongora hangja | Niall Horan FF

◽56. Fejezet◽

Kimberly

Amikor tegnap este, aerobic után azon gondolkodtam, milyen könnyen túl leszek a mai napon, hát nagyon rosszul hittem. Azt hittem, simán kibírom nyitástól zárásig, pedig valójában a munkaidő végére úgy éreztem, ha leülök, fél percen belül elalszom. Megígértem Mrs.Jonesnak és Lilynek is, hogy amiért kaptam két nap szabit, ezért ma végig dolgozni fogok, hogy bepótoljam a munkámat. Persze, megígértem, és be is tartottam a szavamat, de többet ilyet soha.
A délelőtt egész jó volt. Jessica volt velem most is, vele jól elment az idő. Amikor nem voltunk egy kutyával sem elfoglalva, akkor egymással beszélgettünk. Viszonylag sok kutyát hoztak, de még ez sem volt vészes. Bőven volt időnk beszélgetni, még egy sorozatot is elkezdtünk nézni, aminek háromnegyed órás egy része. Szóval igen, ennyire volt időnk. Amikor nem dolgoztunk vagy sorozatoztunk, akkor Mrs.Jonest beszéltünk ki, hogy mennyire hülyén vezeti a helyet, és felesleges ennyire sokáig és így nyitva lenni. Mondhatni megint áttárgyaltuk a tényeket.
Jessica után a délutános csaj, Mary jött, akivel szerintem még sosem dolgoztam együtt, talán még beszélni sem beszéltünk. Jessica mesélt csak nekem róla. Egy anyuka, akinek van egy ötéves kislánya. A kutyakozmetika csak egy ideiglenes munka neki, ugyanis a gyereknevelés mellett egyetemre jár, hogy megszerezze a környezetmérnöki diplomáját. A diploma után nyilván azon a területen dolgozna, de addig is, nem akarja, hogy csak a férje eltartsa a családot, szóval ő is keresett valami munkát, amivel előrébb vannak. Kedves volt ő is, bár nagyon látszott a viselkedésén, hogy anyuka. Úgy bánt velem, mint egy gyerekkel, és úgy beszélt velem, mint egy gyerekkel. Nem említettem neki, hogy nem kell velem is úgy bánnia, mint a lányával, mivel úgysem tudott volna vele mit kezdeni. Ezek ellenére gördülékeny volt vele a munka, könnyen megértettük egymást, és bár nem volt annyira beszédes, mint anno Lily, vagy most esetleg Jessica, azért nem volt vele rossz. Igaz, amikor nem volt dolgunk, akkor sokszor beállt a csend, de ezt betudtam annak, hogy konkrétan nem is ismerjük egymást.
Neki egy órával korábban el kellett mennie, mert a lányának táncórája volt, és el kellett érte mennie. Mondtam, hogy nyugodtan menjen, a lánya fontosabb, ráadásul akkor már csak egy időpontos vendégünk maradt, akit én meg tudtam egyedül csinálni. Nagyon hálás volt ezért, de igazából nem kellett volna. Bár nekem nincs gyerekem, fordított esetben én is úgy tettem volna, mint ő.
Miután Mary elment, unottan támasztottam a pultot, várva a nap utolsó vendégét, egy uszkárt. Általában jól megértetem magamat a kutyákkal, ezért is szeretem ezt a munkát. Most sem volt máshogy. A kutya tisztességesen tűrte a fürdetést, a vágást, és a szárítást. Igazi szelíd jószág volt.
Már majdnem készen voltam, amikor kinyílt a kozmetika ajtaja. Mielőtt még felnéztem volna, ordítani tudtam volna, hogy valaki komolyan az utolsó pillanatban képes még kutyát hozni vagy ilyesmi, így megkönnyebbülve sóhajtottam fel, amikor Lilyt láttam meg. Futócipőben volt és sportruhában. Feje izzadt volt, és úgy nézett ki, mint egy paradicsom.
-Erre futottam, gondoltam megnézem, hogy vagy a nap vége felé. Mennyire vagy a halálodon-dobta le magát az egyik székre, ami a gazdiknak volt kihelyezve várakozás céljából.
-Fáradt vagyok. Nem hiszed el, de nagyon fárasztó, és párszor unalmas is ezt csinálni. Jobban elfáradtam az unalomban-mondtam, miközben igazítottam vendégem bundáján még egy utolsót, majd körömvágó ollót ragadva elkezdtem a körmeit vágni.
-Méghogy nem hiszem el! Én is itt dolgoztam veled, és nekem annyi elég is volt-forgatta meg a szemét.
Nagyon örültem Lilynek, hogy benézett hozzám. Egyrészt nagyon hiányzott, másrészt végre tudtam valakivel rendesen beszélgetni. Furcsa, hogy ennyi idő után nem vagyunk együtt a nap nagy részében. Nem érzem úgy, hogy eltávolodtunk volna egymástól, ennek ellenére viszont nagyon hiányzik.
Szinte ahogy befejeztem a kutyus szépítését, a gazdija megjött érte, ezek után nekem pedig csupán csak annyi dolgom maradt, hogy felsöpörjek, és bezárjam a helyet. Alig vártam már, hogy szabaduljak, és ledobjam magam otthon a kanapéra, és elkezdjek nézni egy filmet, amit persze nem fejezek be, mert túlságosan fáradt vagyok hozzá. Beszélni is szerettem volna Niall-lel telefonon, mert őt meg személyesen utoljára csak múlt zongoraórán láttam.
-Oh, nézd ki érkezett meg! A tanár úr-mondta Lily, mire én egyből az ajtó felé kaptam a fejemet, ahol Niall állt.
-Mi ez itt, valami lányszövetség-találkozó?-kapkodta a fejét értetlenül, mivel tudta, Lily már nem dolgozik itt, mégis itt van. Letettem a kezemből a seprűt, és odasiettem hozzá. Boldogan öleltem meg, majd szorosan a karjaiba zárt. Mosolyogva fúrtam a fejemet a nyakába, miközben ő a hajamba puszilt. Ahogy felemeltem a fejemet, egy csókot adott az ajkaimra. A romantikus pillanatot Lily zavarta meg, akiről egy pillanatra meg is feledkeztem.
-Jaj, de romantikus-nézett minket vigyorogva. Niall nevetve ült le mellé, miközben vett a kihelyezett cukorkákból egy darabot, a csomagolását pedig Lilynek adta, mintha valami ajándék lenne, mire ő értetlenül átvette. A jelenetet végignézve inkább gyorsan befejezem a munkát, ha már egyszer tényleg mindenki rám vár. A mosolyomat elfojtva ragadtam meg újra seprűt, és gyorsan feltakarítottam, ezzel befejeztem a munkámat mára. Éppen ideje volt, teljesen kész voltam. Minden értelemben. Amíg én még a munkavilágát "élveztem", addig ők ketten jól elbeszélgettek. Volt olyan, hogy úgy beszéltek rólam, mintha ott sem lennék, még az sem zavarta őket, hogy egy percen keresztül értetlenül néztem rájuk.
Lezártam a kasszát, lekapcsoltam a villanyokat, majd a kozmetika ajtaját bezárva hivatalosan is befejeztem a munkát mára. Még jó, hogy holnap nem kell jönnöm. Meg is halnék tőle.
-Köszi, hogy megvártatok-pillantottam rájuk hálásan.
-Ugyan, semmiség-legyintett Lily kettejük helyett is.-Niall, hazaviszed Kimberlyt?
-Igen. Miért?-kérdezte, pont mikor megálltunk az autója mellett.
-Eltudnál dobni valahova útközben?
-Persze-vont vállat egyszerűen.
Mind beültünk az autóba, Niall a kormány mögé, én mellé, a legjobb barátnőm pedig a hátsó ülésen, középen foglalt helyet.
-Ide kellene. Tudod, hogy hol van?-mutatta Niallnek a telefonját, mire ő bólintott.
-Robbie-hoz mész?-láttam át egyből rajta. Hiába próbált titokzatos maradni, engem nem tud átverni. Jobban ismerem, mint a tenyeremet.
-Igen, oda-dőlt hátra az ülésen, miközben Niall kihajtott a parkolóból.-Nekem nincs szükségem egy olyan cuki kapcsolatra, mint amilyen nektek van. Elég a szex. Nem akarok senkihez sem tartozni, nem akarok senkinek sem fájdalmat okozni, csalódást meg végképp nem...
-Csalódást? Te meg mi a szarról beszélsz?-fordultam hátra hozzá a szemöldökömet értetlenül összehúzva.
-Nem vagyok egy jó barátnő típus, Kimberly. Szerinted Robbie miért nem akar velem járni? Ezerszer találkoztunk már, mégis csak szexre kellünk egymásnak...
-Azért, mert nem érzel iránta semmit. Ezt mondtad. Vagy azóta változott valami?
-Dehogy! A szex jó vele, de mást nem akarok tőle-vágta rá kapásból.-De akkor is.
-Lily, ne legyél hülye-fogtam a fejemet fáradtan, mire mellettem Niall hosszú idő után először megszólalt.
-Öt perc múlva ott vagyunk, de ha akarjátok, lehúzódok, és megtudjátok verni egymást vagy valami.
-Nem fogunk verekedni-ábrándítottam ki, majd ismét a legjobb barátnőmhöz intéztem szavaimat.-Nem értem, mi a bajod.
-Pont ez az, hogy én sem.
-Félsz szerelmes lenni-mondta Niall. Mindketten egyből ránéztünk, és egy pillanatra elgondolkoztunk a hallottakon. Nem hangzik hülyeségnek.
Az út további részben csendben telt, bár biztos voltam benne, hogy mind tudtunk volna ehhez a dologhoz fűzni néhány dolgot. Gyorsan megérkeztünk a megadott címre. Egy elég menő ház elé parkoltunk le. Nem gondoltam volna, hogy ez a Robbie gyerek ennyire megteheti magának, hogy konkrétan egy luxus házban lakjon.
-Köszi a fuvart, tanár úr-hajolt közénk Lily, ahogy megállt az autó.-Kim, te meg aludj vagy ilyesmi.
-Te meg normális legyél, nem akarok kilenc hónap múlva keresztanya lenni-mondtam, mire ő nevetve összeborzolta a hajamat, mivel tudja, ezt nagyon utálom. Vicces, nem viccnek szántam, amit mondtam.
Ahogy Lily kiszállt az autóból, újra előre fordultam, és a szám szélét rágva néztem ki a szélvédőn. Pontosabban inkább bambultam. Aggódom Lilyért. Ez a kapcsolat (vagy legyen ez bármi) közte és Robbie között nagyon nem tesz jót neki. Rombol az önbizalmán, arról nem is beszélve, hogy ezek után egy pasiban sem fog megbízni.
-Még mindig úgy gondolod, hogy Tomlinsonnal kellene összehozni?-szakította félbe a gondolataimat Niall.
-Fogalmam sincs már, mi lenne neki jó-ismertem be, miközben idegesen babráltam az ujjaimat.-Lou jófej, de ahogy mondtad, ő lehet többet akarna tőle, mint egy szex.
-Nem tudhatod. Lehet Lilynek is bejönne.
-Tényleg nem tudom-ráztam meg a fejemet tehetetlenül. Vicces, hogy pár perce még úgy gondoltam, ismerem a legjobb barátnőmet, most viszont teljesen tanácstalan voltam vele kapcsolatban.-Főleg mivel nem tudom, mi lesz a koncerten kettejük között. Akkor fognak először találkozni. Lily akkor fogja életében először látni.
-Kimberly, én hiszek neked. Megér egy próbát, hátha még valami jó is lehet belőle.
-Bárcsak így lenne.
-Fogadjunk?-kérdezte, bár valahol sejtettem, hogy inkább csak azért, hátha ezzel valamennyire fel tud vidítani. Egy fogadás mindig vicces.
-Fogadjunk!-mondtam "egye fene" stílusban.
-Te mondtad korábban, hogy össze kell őket hozni, szóval te amellett leszel, hogy járni fognak. Ez így jó, vagy most elbizonytalanodtál?
-Legyen így.
-Oké. Szóval te arra fogadsz, hogy össze fognak jönni, én viszont arra, hogy nem. Mit szeretnél, ha elbukom?
-Elénekled nekem a Slow Hands-et-feleltem gondolkodás nélkül.
-Mi? Ne már-nevetett.
-De-de! És, te mit akarsz?-mosolyogtam rá kíváncsian.
-Érdekel, hogy rövidebb hajjal is ilyen szép lennél-e. Ha nyerek, levágatod a hajad, nagyjából eddig-mutatott kezével a mellkasom közepéhez. A hajam nagyjából a hátam közepéig ér. Utoljára talán a gimi első évében volt vállig érő hajam, így nem csoda, hogy enyhén szólva leesett az állam az ötlete hallatán.
-Mi? Ez sokkal durvább, mint az enyém!
-Nekem egy szinten van.
-Késő már cserélni?-reménykedtem, hátha, bár azért tudtam, mindhiába.
-Pontosan-röhögte el magát.
-Hát... Akkor legyen-ráztam vele kezet. Ha Lily megtudja, hogy ebben fogadtunk, meg fog ölni.