A zongora hangja | Niall Horan FF

▫8.Fejezet▫

Kimberly

-Jövő órára új darabot fogok hozni, amit aztán meg is tanulunk majd. Ügyes voltál ma, Kimberly-dicsért meg újra Mr.Horan, de most már óra végén. Ismét eltelt hatvan perc, vagyis ha nagyon pontos akarok lenni, akkor igazából elrepült a társaságában hatvan perc.
-Köszönöm, Mr.Horan-mosolyodtam el boldogan. Igaz, óra elején kicsit megbántott azzal, hogy azt hitte, még a billentyűket se ismerem fel, de utána, miután játszottam, nagyon jól estek a bíztató szavai. Azt mondta, büszke rám. Utoljára akkor hallottam talán ezt a mondatot, amikor megtanultam bekötni a cipőfűzőmet vagy mikor megtanultam leírni a nevemet helyesen. A lényeg az, hogy nagyon régen mondták már nekem, ezért igazán jó érzés volt hallani végre valakitől.
-Magadnak köszönd. Amúgy meg, ne vedd magadra, amiket még az elején mondtam. Nem bántásból mondtam. Csak vicc volt-tette hozzá, miközben kijöttünk a teremből és bezárta az ajtót.
Én elindultam kifelé, és mivel Mr.Horan vállán is ott volt egy kisebb méretű sporttáska, csak sejtettem, hogy mára ő is befejezte a tanítást. Egymás mellett sétáltunk a félig kihalt folyosón, közben legyintettem egyet, jelezve hogy nem probléma.
-Az elején bevallom, kicsit rosszul esett, hogy a tanár úr nem hitt bennem.
-De remélem, azért sikerült jóvá tennem.
-Egyértelműen-néztem rá, közben a fejemmel "igen"-t bólintottam. Ahogy ránéztem, éreztem, hogy elönt egy furcsa, lányos zavar, ezért gyorsan elkaptam a tekintetemet. Nem tehetek róla! Ahogy egy őszintén boldog és pozitív mosolyt küldött vissza válaszul, már azzal megdobogtatta a szívemet. Vagy esetleg ahogy visszanézett rám, azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Hogy lehet valakinek ilyen szép kék szeme? Ha túl sokáig néztem volna, tuti vörös lett volna az arcom, mint egy szerelmes tinilánynak. Kezdtem úgy érezni, kicsit mintha kedvelném Mr.Horant, és ez zavart. Ez nem helyes, nekem Logan a barátom!
Lesétáltunk egymás mellett a lépcsőn, ahogy kiléptünk az iskola kijáratán.
-Nem hiszem, hogy említettem, de az iskola szokott csinálni ilyen... Jótékonysági koncerteket, mondjuk annak. Kezdők nem szoktak fellépni, mivel általában még nem mernek rá jelentkezni. Nemsokára derül ki, hogy mikor lesz. Ha érdekel és szeretnél jelentkezni, szívesen elmondom a részleteket-hozta fel ezt a témát a tanár úr. Először úgy voltam vele, hogy inkább meghagyom kettőnknek a bénázásomat. Viszont ahogy újra átgondoltam, a hangsúlyt az adomány szóra helyeztem, így valahol természetesnek éreztem, hogy fellépek. Akkor is, ha valami dedós dalt kell előadnom.
-Hát, lehet a többi kezdő nem szokott jelentkezni, de engem érdekel a dolog!-mondtam határozottan, közben a táskámban kezdtem kotorászni, hogy kivegyem a telefonomat, amit az órám miatt lenémítva eltettem a táskám mélyére. Ahogy megtaláltam, egyből feloldottam a képernyőt, hátha van egy üzenetem vagy egy nem fogadott hívásom. Általában sosem szokott ilyen lenni, inkább csak megszokásból szoktam tenni ezt a mozdulatot. Ma azonban mégis várt rám egy üzenet. A feladó Logan volt.
Logan: A zeneiskolához megyek érted. Előtte várlak
Ennyi. Ennyi szerepelt benne.
-Ezt örömmel hallom. Szerintem jövő hónap végén lesz valamikor, de ha biztosan meglesz, elmondom majd-ígérte meg, sikeresen kizökkentve az üzenet hatásából, majd a fellépéssel kapcsolatban egy kérdést tett fel nekem.-Mit is mondtál, tudsz énekelni?
-Nem, szerintem borzalmas hangom van-ráztam meg a fejemet egy kisebb fintorral az arcomon. Az éneklés, a táncolás és a rajzolás az egyetlen dolog, amiben a legbénább embereknél is bénább vagyok.
-Szóval nem...-ismételte meg a szavaimat. Hangja gondolkodónak hangzott, és ez nekem nem tetszett. Ez a rejtély viszont jövő órára maradt, mint töprengett el Mr.Horan.
A beszélgetés befejezte után többször átfutottam az üzenetet, hogy jól látom-e, vagy csupán csak halucinálok. Mikor megbizonyosodtam, hogy nem bolondultam meg, tényleg Logan írt, felnéztem a mobilomból, és a kocsijával szembe találtam magamat. Egyből lefagyott a mosoly az arcomról, ami eddig rajta virított, és bár nem sok kedvem volt hozzá, elindultam Logan kocsija felé.
-Viszont látásra, Mr.Horan!-köszöntem el a tanár úrtól kedvesen, aki szintén elbúcsúzott, majd elindult a maga útjára.
A még be sem ültem, amikor láttam, hogy Logan mosolyogva vár rám. Beültem mellé, majd értetlenül ránéztem.
-Hogyhogy itt vagy?
-Átgondoltam a dolgokat-mondta belevágva a közepébe, miközben elhúzta a száját és bólintott párat.-Amúgy csak úgy mellékesen. Ki volt ez a pasi?
-A tanárom, Logan-csatoltam be a biztonsági övet, aztán az útra biccentettem, jelezve, hogy akár mehetünk is.
-Nem azt mondtad... Hogy öreg?-kérdezte az emlékei között kutakodva, amit egyértelműen fölöslegesen csinált.
-Nem, Logan, nem mondtam semmit vele kapcsolatban, mivel magáról a suliról se kérdeztél semmit!-emlékeztettem szemrehányóan, mire szégyenében beletúrt a hajába.-Egyeltalán honnan tudtad, hogy itt kell keresned? Azt se kérdezted meg, mikor lesz legközelebb órám.
-Lily súgott, mert nem tudtam, merre lehetsz...-ismerte be, igaz, nem túl büszkén. Én egy valamire viszont felfigyeltem Logan szavaiban, amire egy kicsit büszke voltam.
-Beszéltél vele?
-Csak azért, hogy merre vagy-mondta, közben beindította az autó motorját.-Gondolkodtam a dolgokon, sajnálom.
-Ezzel nem lesz megoldva az a rengeteg alkalom, amikor egymásnak ugrottatok-emlékeztettem. Egyetértve bólintott, aztán folytatta mondandóját.
-Tudom. De nekem vagy egy ötletem. Ezt nem említettem neki, először a te véleményed érdekelt.
-Figyelek-válaszoltam röviden, csak azért, hogy ne raboljuk egymás idejét.
-Hajlandó vagyok kibékülni Lilyvel, de csak ha te is ott vagy-hadarta el gyorsan, mintha fájna neki ezeket a szavakat egymás után kiejteni. Meglepetten elkerekedett a szemem és kicsit döbbentem vontam össze a szemöldökömet. Nem hangzott rossz ötletnek, inkább az volt a számomra meglepő, hogy ezt Logan önszántából találta ki.
-És ezt hogy gondoltad?
-Egyszerűen. Egy ital mellett megbeszélhetnénk a dolgokat, mint két normális ember. Az egyiknek a barátnője fontos, a másiknak a szerelme. Mit szólsz hozzá?-kérte ki a véleményemet.
-Nem hangzik rosszul. Mikor lenne?
-Nem tudom, talán a jövő héten, nem mondtam még neki semmit. Esetleg te...
-Szóval nekem kéne vele közölni-nevettem el magamat, ahogy világossá vált.-Hát jó. De miért jövő hét? Az még olyan sokára lesz.
-Annyi idő elég nekem felkészülni-mondta, majd kuncogva megráztam a fejemet. Egyik kezét levette a kormányról, amit a combomra helyezett, majd finoman végig húzta rajta tenyerét.-Akkor megbocsájtasz?
-Meg-pillantottam rá megadóan. Ezek után kínos lett volna nemet mondani. Amúgy meg tetszett Logan ötlete, úgyhogy megérdemelt egy esélyt. A kapcsolatunkban először most viselkedett úgy, mint egy felnőtt férfi.

A zeneiskola után Logan hazavitt, és anyu legnagyobb örömömére nálunk is maradt egy kicsit. Amúgy is hiányolta már a barátomat. Az öcsém, Adam is körbe ugrálta, de ő csak azért, mert ugyanolyan kocka, mint ő, ezért kiválóan megértik egymást. Egyedül aput hagyta hidegen a dolog, mégis vele tudam a legjobban azonosulni. Úgy éreztem, anyum és Adam jobban örül Logannek, mint én.

Sziasztok!💕
Itt az újabb fejezet, köszönöm, hogy elolvastátok💕 remélem tetszett.
Mostanában elég sűrűn van rész. Igyekszek szorgalmasan hozni a részeket, mert élvezem az írását+jövő héten nem sok időm lesz rá💕
Btw milyen cuki már Niall a képen😍😂