A zongora hangja | Niall Horan FF

◽67.Fejezet◽

Kimberly

Egy borús, esős nyári napra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Niall már nem volt mellettem, amit szomorúan vettem tudomásul, ugyanis elszerettem volna tőle búcsúzni még mielőtt elmegy a munkába. Emiatt kicsit szomorú voltam, de se ez, se az idő nem vette el a jó kedvemet.

Miután tegnap megjött a hír az állatorvosi egyetemről, egy hatalmas teher esett le a vállamról. Elmondhatatlanul boldog voltam, így jogosan ünnepeltünk hosszasan az éjszakába nyúlóan. Elfogyott a megbontott üveg pezsgő, az estét pedig egy tüzes szex zárta le. Igen, nyilván valóan nem is lehetett volna jobb lezárása a napnak. Niall sokat hozzátett ahhoz, hogy újra jelentkezzek az orvosira és ahhoz is, hogy valamennyivel nyugodtabban teljen a várakozás (bár ez nem mindig jött össze), szóval úgy gondoltam, ideje lenne valahogy kimutatni a hálámat, ha eddig még nem tettem volna meg elégszer.

Lejátszódott a fejemben a tegnap este néhány másodperc alatt, amire mosolyogva gondoltam vissza. Ezek után felkeltem, rendbe tettem magam, és miután összedobtam magamnak egy gyors reggelit, amit néhány gyógyszer és Cujo társaságában fogyasztottam el. Niall nem annyira szereti, amikor beengedem a házba, mivel a méretei miatt inkább kinti kutya, viszont annyira megsajnáltam, hiszen kint mégiscsak esett az eső, hogy inkább beengedtem, legalább addig, amíg jobb idő lesz. Max összetakarítom a koszt, amit behozott magával. Ez a legkevesebb. Amúgy meg nem baj, ha erről nem tud Niall.
A reggeli elfogyasztása úgy döntöttem, gyorsan lerendezem a neten az egyetemi dolgokat. Felmentem az állatorvosi oldalára, és regisztráltam az egyetem oldalára. Így lett egy egyetemi e-mail címem, és egy profilom, aminek segítségével az ügyeket tudom intézni és ide tudom a beadandókat is feltölteni. Gyorsan ment az egész, gyorsabban, mint gondoltam. Ha a pár óra gyorsnak számít... A rossz idő miatt korlátozva lettek a lehetőségeim, így sorozatozással próbáltam elütni az időt, de nem igazán kötött le. Hiányzott a társaság, mert bár ott volt Cujo, ő nem válaszolt a mondataimra. Hiányzott Niall, hiányzott Lily, de igazából még az öcsém, Adam társaságával is megelégedtem volna. Amióta elköltöztem alig látom. Instán küld csak mémeket, és akkor beszélünk pár szót, de lassan kezdem elfelejteni, hogy néz ki. Vagy a suli köti le, vagy pedig meglepő módon, de a barátai. A nyárnak köszönhetően eldobta a gépét, és a szociális kapcsolatait helyezte előtérbe.
Hogy menjen az idő, gondoltam kicsit kitakarítok. Már alapból rend volt, de így legalább steril lett az egész ház... Hurrá. Borzalmas betegnek lenni. Már éppen századszorra néztem volna meg a telefonomon, hogy mennyi idő van Niall érkezéséig, amikor a tekintetem a telefonom képernyője helyett a zongorára tévedt, ami már egy ideje használatlanul állt a nappaliban. Fhu, de régen játszottam már! Miután otthagytam a zeneiskolát, Niall adott pár órát itthon, de annak nyilván más feelingje volt. Aztán egy idő után ezek az órák is elmaradtak. Izgatottan ültem le a zongorához, és miközben azon gondolkoztam, mit kellene játszani, néhány más dolog is megfordult a fejemben. Például hogy ha nem lenne a zongorának ilyen szép hangja számomra, akkor valószínűleg sosem ismertem volna meg Niallt. Ha olyan hangja lenne a zongorának, mint egy ezeréves trombitának, akkor sosem vettem volna rá magam, hogy megtanuljak játszani, és ha nem veszem rá magam, akkor sosem ismerem meg a tanáromat, aki mostanra már a legfontosabb férfi az életemben. Akiért képes lennék mindenemet feladni, aki számomra a boldogságot jelenti, aki nem csak a szerelmem lett, hanem az egyik legjobb barátom is. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.
Meglepve ráztam meg a fejemet, amikor tudatosult bennem, mennyire romantikus lettem, amióta együtt vagyunk. Nem ismerek magamra. Mosolyogva ráztam meg a fejemet, aztán elkezdtem inkább zongorázni. Ariana Grande Just A Little Bit Of Your Heart című száma volt az, ami gyorsan beugrott, így azt kezdtem el játszani. Egyszer Niall-lel megtanultam, bár elég nehézkesen ment. Mármint maga a dallam szerintem nem volt nehéz, sőt szerintem egészen könnyen tanulható volt. Csak Niall nem ismerte, ebből kifolyólag nem is tudta eljátszani, így kért pár napot amíg sikerül "tanulmányoznia" a dalt. Az eredmény végül magáért beszélt. Oké, beletelt pár órába, egy-két veszekedésbe, de megérte. Gyönyörű ez a szám, így minden alkalommal, amikor eljátszom vagy hallom, megerősödik bennem az az érzés, hogy a következő Ariana Grande turnén ott fogok sírni és sikítani az első sorok egyikében.
Elégedetten álltam fel miután sikerült hibátlanul eljátszanom. Szinte már el is felejtettem, hogy mennyire jó érzés zongorázni. Ezer dolog megfordult a fejemben, ahogy újra előtörtek belőlem az emlékek. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy Niall kocsija ajtaja csapódott a ház előtt, és ez zökkentett ki a bambulásomból. Már percek óta pislogás nélkül a billentyűket bámultam. Gyorsan megráztam a fejemet, majd a tekintetemet az ablak felé kaptam, hogy megnézhessem, milyen idő van. Borús volt, de nem esett, így nevetve próbáltam kitessékelni Cujot a kertbe vezető ajtón még mielőtt Niall belépne a házba. Szegény kutyusom nem értette mi van, ezért a farkát csóválva követte minden lépésemet, majd mikor becsuktam előtte az üvegajtót, értetlenül nézett rám. Már majdnem megsajnáltam, amikor egyszerűen csak hátat fordított, majd néhány kör lefutása után elkezdett hempergőzni a vizes fűben. Már nem esett az eső, de még mindig lehetett érezni az eső frissítő illatát.
Cujo jelenetét végignéztem, és rögtön utána hallottam a hátam mögött a bejárati ajtó csapódását. Széles mosollyal az arcomon fordultam meg, majd boldogan siettem Niallhez egy ölelésre. Ő szorosan a karjaiba zárt, én pedig a szemeimet lehunyva, mosolyogva fúrtam bele a fejemet a nyakába.
-Szia-mondtam szinte alig hallhatóan.
-Szia. Hogy vagy?-érdeklődött kedvesen, miközben még mindig a karjaiba voltam zárva. Egyik kezével végig simított a hátamon, ami hatalmas megnyugvással töltött el.
-Jól. Hiányoztál. Unatkoztam nélküled-emeltem fel a fejemet a válláról. Belenéztem a szemeibe, és szinte rögtön mosolyra húzódott a szám, ahogy neki is. A fejemet a kezei közé vette, és közelebb húzott magához egy csókra. Rövid volt, de érzelmes. Éreztem benne a szeretetet, a törődést, és azt, hogy mennyire hiányoztam neki.
-Bevetted a gyógyszereket?
-Be. Már nem is vagyok beteg.
-Úgy gondolod?-vonta fel a szemöldökét kételkedve, miközben elindult a hűtő felé.
-Úgy-füllentettem. Kicsit néha még fáj a fejem, előfordul, hogy hőemelkedésem lesz, de ezen kívül nincsen semmi bajom.-Holnap találkozok Lilyvel. Végre kimozdulok a négy fal közül. Kicsit már olyan, mintha egy ketrecbe lennék zárva...
-Ja, tudom, hogy te nem vagy az az otthon ülős ember-jegyezte meg nevetve, mikor betett egy adag kaját a mikroba.
-És, neked milyen napod volt?-kérdeztem vissza. Érdekelt, hogy mi van vele. Amióta megjött, csak az volt a téma, hogy velem minden rendben van-e, pedig egyértelmű volt, hogy igen. Itthon nincs annyira izgalmas életem.
-Elment. Igazából a szokásos volt. Max annyi, hogy kiderült, hogy az egyik hegedűtanárnő terhes lett a zeneiskolában, és nem tudja, hogy most a férjétől van a gyerek vagy az egyik gitártanártól.
-Hogy mi? Ez neked a szokásos?-ültem le az asztalhoz meglepődve nevetve.
-Kimmy, fura ez a zeneiskola-nevetett ő is, miközben leült velem szembe a tányérjával.-És te mi jót csináltál?
-Elrendeztem az egyetemes cuccokat, takarítottam, kicsit zongoráztam...-kezdtem sorolni unottan, majd mintha csak a megvilágosodás előtört volna belőlem, Niallre néztem.-Tudod mit felejtettem el?
-Elég sok mindent?-kérdezte kuncogva, miközben belepakolt egy adag kaját a szájába.
-Nem!-ráztam meg a fejemet nevetve.-Az egyetemet! Mármint nem úgy, az ügyeket lerendeztem. De a munkám! Nem tudok az egyetem mellett a kutyakozmetikában dolgozni. Az nem férne össze egy állatorvosival.
-Akkor felmondasz?
-Fel-mondtam egyszerűen. Szeretem a kutyákat, végülis maga a munka sem volt olyan rossz. De talán nem lenne olyan rossz megszabadulni a főnökömtől és találni egy kicsit izgalmasabb munkát.-De előbb kellene találni valami új munkát-vettem a kezembe a telefonomat, és Niall is hasonlóan tett. Felmentem egy munkákat hirdető oldalra, és felmentem az aktuálisabb hirdetésekhez. Niall is így tett, csak ő pár oldallal előrébb nézte, így gyorsabban tudtunk haladni és nagyobb esély volt arra, hogy találunk valami nekem valót.
-Takarítónő egy ötcsillagos hotelben?-olvasta fel az egyiket Niall.
-Nem-ráztam meg a fejemet.-Az öt csillag csábító, de én azt élvezni akarom, nem takarítani... Telefonos ügyfélszolgálat egy cégnél?
-Nem. Nem tudnád elviselni, hogy egész nap ülni kell.
-Igaz-ismertem be.
-Pénztáros a közeli Zara-ban?
-Nem rossz, de a beosztástól függ. Meg nem biztos, hogy bírnám ott a pénztárban. Félnék, hogy valamit elnyomok-csóváltam meg ismét a fejemet, és kerestem tovább. Gondoltam, hogy nem fog könnyen menni, de reménykedtem abban, hogy legalább lesznek egész jó állások. Kezdtem úgy érezni, hogy velem van a baj.-Na ez! Táncos egy night clubban?-olvastam fel nevetve.
-Ki van zárva-vágta rá Niall röhögve.
-Az ilyeneket nem is tudtam, hogy szokták hirdetni-tekertem tovább meglepve, majd megakadt a tekintetem alatta egy egész jónak tűnő ajánlaton.-És ez? Asszisztens?
-Kattints rá, hogy többet tudj meg!
-,,Asszisztenst keresek rugalmas munkaidővel. Feladatok: elvinni a játszótérre a hároméves kislányomat, játszani vele, és ha úgy adódik, este vigyázni rá, amíg én megérkezek a munkából, segíteni az üzleti ügyeim intézésében, telefonálni. Előny, ha már korábban is volt hasonló munkád, szereted a gyerekeket (és nem csak a pénz miatt érdekel a munka), rugalmasan ráérsz a hét néhány napján általában három-négy órára, türelmes vagy és együttműködő. Fizetés 5 font/óra, de ha elégedett vagyok a munkáddal, ez csak emelkedni fog. Kezdés azonnal. Részletesebb információ az állásinterjún. Ha érdekel, akkor valamelyik elérhetőségemre várom a jelentkezésemet: Carolina White..." és leírta a telefonszámát és az e-mailjét és a címet, ahol az interjú lenne. Szerinted?-pillantottam Niallre kíváncsian. Eddig ez tetszett a legjobban.
-Theo szeret téged, és ez előny. A három-négy óra nem annyira sok. A gyerekkel nem lenne bajod, a céges szarok besegítésében sem. Nem volt hasonló munkád, de szerintem könnyen megtanulnád. Csak az a kérdés, mit takar a néhány nap. A fizetésből ítélve van pénze ennek a nőnek-állapította meg.-Mikor lenne az interjú?
-Most vasárnap, délelőtt tízkor-olvastam le a telefonomról.
-Hát figyelj-mondta két rágás között.-Szerintem ez a munka neked való lenne. Írsz egy fasza életrajzot, most úgyis van időd. Vasárnap elmész, de előtte jelentkezel e-mailben, beszélsz, aztán értesítenek. Ha nem, akkor keresünk egy másikat, ami szintén legalább ennyire rugalmas. Oké?-nyújtotta felém a kezét az asztalon. Összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel, majd mosolyogva bólogatni kezdtem.
-Oké.
Nem lenne rossz, ha sikerülne a munka, mert tényleg nem hangzik rosszul. Ha az interjún kiderülnek a részletek, akkor én összerakom az információkat, és kiderül hogy valóban jó-e vagy sem. Egyet értek Niall-lel, szerintem is hamar betanulnám a dolgokat. És ha tényleg csak napi pár óra és heti néhány nap, akkor jutna időm a tanulásra és még a magánéletemre is, ráadasul a fizetésem is jobb lenne, mint a kutyakozmetikában. Izgatottan vártam a vasárnapot, hogy hogyan fog alakulni.

Sziasztok!
Tudom, sajnálom, már egy jó ideje nem volt rész.
Nem fogok magyarázkodni. Hol más dolgom volt, hol nem volt kedvem írni, hol fáradt voltam. Élveztem a nyarat, amíg lehet, a sztori pedig a háttérbe szorult, pedig esküszöm, hogy tartogatok csavarokat a következő részekre, illetve a történet végére is, ami ebben a tempóban haladva még nem most fog bekövetkezni. Mindenesetre van egy elképzelésem, amit megszeretnék valósítani. Remélem eljutok addig, hogy ezt nektek be is mutassam. Mivel ennyire gyászosan vannak részek, mondhatni, hogy a sztori szünetel, de nem felejtettem el!
Jó pihenést, jó nyarat. Vigyázzatok magatokra.