A zongora hangja | Niall Horan FF

◽64. Fejezet◽

Kimberly

Megvan az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy az életed jelenleg tökéletes? Amikor boldog vagy, és szó szerint csak jó dolgok történnek veled? Amikor úgy érzed, semmi rossz nem történhet? Szinte már úgy érzed, hogy az életed olyan, akár egy Disney-mese? Na, én pont így éreztem azon a hétfő délután, miután otthagytam a zeneiskolát. Az az áprilisi nap jelentősen megváltoztatta Niall-lel a kapcsolatomat.

Mrs.Benett úgy tett, ahogy reméltük, hogy tenni fog. Elengedett engem és szerencsére Niallnél sem hozta szóba többször a zeneiskolában kialakult tiltott tanár-diák kapcsolatunkat. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szállt rá még a szokásosnál is jobban, de legalább a kapcsolatunk nem került szóba semmilyen értelemben. Ez egy olyan dolog volt számára, amivel nem szívesen dicsekedett volna. Még rossz fényt vetített volna az iskolájára... És szerencsére Nialltől sem szabadult meg, ami részéről egy helyes döntés volt. Niall jó tanár. Nem érte volna meg neki, ha kirúgja, így "amiről mások nem tudnak, az nem fáj" alapon ottmaradhatott a zeneiskolában. Engem volt, hogy hiányoltak a többiek. Bella is keresett, és legnagyobb meglepetésemre Drake is írt, hogy nem nagyon lát mostanában a zeneiskolában. Nekik nagyjából azt a verziót mondtam el, amit Mrs.Benettnek az irodában azon a délutánon.

Lily és Lou között úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szerettem volna. A koncerten jól alakultak a dolgok közöttük, és utána is még tartották a kapcsolatot telefonon, de személyesen is. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor a legjobb barátnőm közölte velem, hogy bejön neki Louis, nagyjából a megismerkedésük után két héttel történt ez. Én persze ennek elmondhatatlanul örültem, mondhatni, hogy duplán, mivel eszembe jutott a fogadás, amit még korábban Niall-lel kötöttem, és el is veszített. Én nyertem, a nyereményem pedig az volt, hogy elénekelte nekem a Slow Hands-et. Bár az elején ellenkezett, de azért belement. Hát, nem fogok hazudni. Baromi szexi volt. Imádom Niall hangját, annyira különleges. Ő nem zongora kísérettel énekelte el nekem, hanem gitárral, de ettől nem lett rosszabb. Nagyon jól néz ki gitárral a kezében. Természetesen ennek a kicsi "előadásának" az lett a vége, hogy lefeküdtünk, és ez főleg miattam történt. De nem tehettem róla! A Niall és gitár párosra nem lehet nem szexuálisan felizgulni.
,,-Kimberly, ne haragudj, de le kell mondanom a holnapi mozit... Nem érzem jól magam-szólt bele Lily a telefonba. Fura volt, mert a hangja alapján teljesen jól volt. Ismerem már annyira, hogy tudjam, amikor beteg vagy valami problémája van, akkor sokkal gyengébb a hangja és szinte ellentéte önmagának.
-Nem is beszéltünk holnapra mozit-ráncoltam a szemöldökömet értetlenül. Egy pillanatra azt hittem, hogy nekem van valami bajom, pontosabban a memóriámnak.-Mi a baj?
-Fáj a hasam. De olyan furán. Vagy két hete. És csak időközönként. Tiszta szar.
-Két hete fáj, és még nem mentél el orvoshoz?-ijedtem meg egy pillanatra, hiszen hasfájás és hasfájás között is van különbség. A két hét az viszonylag sok idő, ha úgymond csak egy hasfájásról van szó. Még mielőtt kocsiba ugrottam volna, hogy akkor most átmegyek Lilyhez, és elmegyünk a kórházba, amíg még nem túl késő, megismételtem magamban a korábbi mondatát.-Várj. Mit értesz az alatt, hogy furán? És hogy időközönként?
-Hát hogy olyan fura... Hogy a francba mondjam? Mintha valami csapkodna a gyomromban. Egyszerre jó és lesz tőle hányingerem.
-Aham... És mikor érzed ezt?-kérdeztem, már egy kisebb mosollyal a szám sarkában. Sejtettem, hogy itt már aggodalomra semmi ok.
-Nem mindig. Főleg amikor Lou-val beszélek vagy vele vagyok.
-Hát, drága barátnőm, ne aggódj. Tudod mi a bajod? Szerelmes vagy. Szerelmes vagy Louis-ba.
-Én? Szerelmes?-nevette el magát zavartan a vonal másik végén, közben pedig egyre szélesebb lett a mosoly az arcomon.-Ilyen amikor szerelmes az ember? El is felejtettem... Elég hülye érzés.
-Ilyen, amikor csak szex van és más nem. Úgy látszik, Lou sikeresen megváltoztatta ezt benned. Javaslom, hogy mondd el neki.
-Mi? Te hülye vagy? És mi van, ha ő nem érez így?
-Oh, nem kell attól tartanod"-mondtam, és csodák csodájára valóban nem kellett. Azóta is együtt vannak. Két idióta megtalálta egymást, és esküszöm, mintha csak egymásnak lennének teremtve. Lily búcsút intett szexpajtijának, Robbie-nak, akit amúgy a koncert óta nem is keresett fel. Nem vágyott rá, sokkal több kedve volt Lou-val mondjuk egy ebédhez vagy valami máshoz. Louis is elköszönt a régebbi énjétől. Még mindig perverz, az nem változott meg, csak most már nem nézi meg minden lány seggét az utcán. Most már Lily az egyetlen lány az életében, és még ha meg is bámul valakit, azt sem feltűnően teszi.