A zongora hangja | Niall Horan FF

◽50. Fejezet◽

Kimberly

A Lou-val történő vásárlásunkat követően kicsit elfáradva, de boldogan parkoltam le otthon a házunk előtt. Nagyon szórakoztató volt az egész délelőtt, és tényleg örülök, hogy ennyire jó kettőnk kapcsolata, mivel anno még Lily és Logané borzalmas volt, ez nekem pedig szörnyű érzés volt. Ez nekem is és Niallnek is sokkal jobb annál, mintha ölnénk egymást minden alkalommal, ha hármasban találkozunk.
Az udvarba beérve leültem a házunk elé a lépcsőre, és a karjaimat kitárva vártam, hogy a kutyám vidáman belefusson.
-Látod, vettem neked a kaját!-mutattam a mellettem lerakott kutyakajás zsákra, amit nagy nehezen behoztam a kocsimból. Miközben simogattam Cujot, elővettem a táskámból a telefonomat. Az időt látva kicsit meglepődtem. Már kilenc óra előtt elindultam otthonról, hogy időben végezzek. Nem vettem észre, mennyire elszaladt az idő, ezért esett le az állam, amikor a telefonom órája azt jelezte, hogy lassan dél lesz. A film fél hatkor kezdődik, de Niall fél órával korábban értem fog jönni, hogy ott legyünk időben a moziban, és megkaphassuk még a jobb helyeket a Mi című filmre. Átszámoltam magamban a dolgokat. Öt órám van. Öt órám van arra, hogy ebédet egyek, átnézzem még utoljára a bioszt, megnézzek valami filmet vagy elkezdjek egy sorozatot, nem mellesleg pedig normális külsőt is kéne magamnak varázsolnom a randihoz. Niall mindig olyan jól néz ki, nem akarok úgy kinézni mellette, mint valami életképtelen, valahonnan összeszedett szajha. Túl sok tervem van, és valószínűleg ez az öt óra erre nem lesz elég. Ez tipikus ilyen női dolog.
Miután szétsimogattam a kutyámat, bevittem a neki vásárolt kaját. A telefonomat leraktam az asztalra, lepakoltam a cuccaimat, majd úgy gondoltam, itt az ideje hasznossá tenni magamat. Betettem egy adag ruhát a mosásba, felporszívóztam, felmostam, aztán összedobtam magamnak ebédre egy kevés spagettit, mivel semmi ehetőt nem találtam otthon. A takarítás és a főzés nem volt belekalkulálva az időmbe, viszont úgy gondoltam, mivel 19 éves vagyok, itt az ideje úgy is viselkednem, mint aki tényleg ennyi idős. Be akartam bizonyítani a családomnak (de főleg anyámnak), hogy ha esetleg úgy hozná előbb vagy utóbb a sors, én tökre jól érezném magamat egy lakásban, és nem halnék bele az éhségben, vagy pedig nem temetne el a szemét. Egyelőre még tökéletes albérletet nem találtam, de legalább ezzel is közelebb kerültem az önállósághoz.
Ráérősen megebédeltem, utána elkezdtem nézni a Family guy első évadának első részét. Igazából nem tudom, miért ezt a sorozatot választottam. Szörnyen beteg, olykor undorító, és minden rész után úgy érzem, az IQ-szintem vagy tízzel kevesebb lett. Ezek ellenére régebben sokat néztem Adammel, az összes részt láttuk, és rengeteget nevettünk rajta. Vannak értelmes sorozatok, amiket nézek is, de néha jól esik egy Family guy. Néha erre is szüksége van az embernek. Az első rész után úgy éreztem, inkább átnézem a felvételihez a dolgokat, különben tényleg teljesen agyilag zokni leszek. Szóval megszakítottam a pihenést, és kicsit a tananyagra fordítottam a figyelmemet. Rémisztő volt azzal a tudattal olvasni a sorokat, hogy holnap ilyenkor már túl leszek rajta. Eddig annyira távolinak tűnt mindez... Emlékszem, mintha csak most lett volna, hogy Niall meggyőzött abban, hülyeség lenne feladni egy gyerekkori álmomat, csak azért, mert félek az esetleges kudarctól. Tényleg olyan, mintha csak most lett volna, pedig a valóság az, hogy már több, mint egy hónapja történt. Hihetetlen gyorsan repül az idő.
Ahogy befejeztem az ismétlést, és úgy éreztem, tényleg tudom, a tőlem telhető legjobban fogok majd (remélhetőleg) teljesíteni holnap, becsuktam a füzeteimet és könyveimet, majd betettem az asztalom mélyére. Már nem szándékozom őket kinyitni.
Még másfél órám volt délután ötig, ami számomra azt jelentette, hogy ha a készülődésre rászánok fél órát, akkor marad még egy szabad órám. Kiszámoltam, hogy kettő, esetleg három Family guy részt még meg tudtam volna nézni, de időközben megjött a családom, így ezt a sorozatozást sajnos el kellett halasztanom. Mindegy, majd folytatom máskor.
Az öcsém nem sokat tartózkodott otthon, mivel a délutánt az egyik haverjával tervezte tölteni. Hamarosan kiderült, hogy ez a barát nem más, mint Logan. Az exem Logan... Nem akadtam ki, mivel én mondtam neki, hogy a szakításom nem fog a barátsága akadályába állni, mégis annyira kellemetlenül éreztem magamat végig, amíg ez volt a téma. Az egyetlen pozitív dolog az egészben az volt, hogy legalább Adam és Logan barátsága jó, ha már egyszer a volt pasim és a legjobb barátnőm "barátsága" katasztrófa volt. A szüleimmel maradtam otthon, akik meglepően nagy érdeklődéssel hallgattak, mikor elmeséltem a mai napomat. Megdicsértek, hogy rendet csináltam, amit én egy jó pontnak könyveltem el. Az illemnek megfelelően én is kedvesen visszakérdeztem, hogy telt a napjuk, a választ követően pedig elmentem készülődni a randinkra... Várjunk, ez egy randi? Egyikőnk sem mondta ki, bár biztos az.
Kissé tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, mit kellene felvennem. Nem akartam nagyon-nagyon kiöltözni, viszont szépen szerettem volna kinézni Niall oldalán, ha már egyszer ő a puszta létezésével is levesz minden nőt a társaságában a lábáról. Időm nem sok volt, ezért viszonylag gyorsan kellett döntenem. Fekete farmert választottam, amihez persze minden illik. Felsőnek egy lilás-rózsaszín ejtett vállú, hosszúujjú darabot választottam. Hajam egyszerűen a vállamra omlott, ami nem igazán tetszett, viszont begöndöríteni már nem volt időm. A hajam miatt annyira egyszerűen éreztem magamat, ezért gyorsan dobtam egy üzit Lilynek, hogy lásson el pár jó tanáccsal.