A zongora hangja | Niall Horan FF

▫24.Fejezet▫

Kimberly

Könnyen belementem abba, hogy Mr.Horan bekötözze a Logan által megsérült kezemet, így miután befejeztük az evést, a gyorséttermet elhagyva mentük ki a tanárom kocsijához. Kinyitottam az ajtót, majd beültem az anyósülésre mellé. Eddig egész nyugodtan elfogadtam a tényt (oké, mihez képest nyugodtan), hogy többet érzek a tanárom iránt, mint amennyi a normális lenne. Még azt is elviseltem, hogy konkrétan meghívattam magamat egy Mekire vele. De a gondolat, hogy perceken belül a házába leszünk, majd együtt töltjük a nap további részét, na az már nem ment ilyen könnyen. Eluralkodott rajtam a pánik, amit Mr.Horan előtt igyekeztem takarni, mert elég kínos lenne azt mondani a mai napon történtek után, hogy elnézést, de mégsincs kedvem vele lógni. Főleg azért lett volna gáz, mert vett nekem kaját, lelkiszemetesnek használtam, ennek ellenére továbbra is segíteni akar, ráadásul én dobtam fel az ötletet, hogy igyunk együtt valamit. Kimberly, hogy te mekkora egy ostoba hülye vagy! Mintha a hétre nem lett volna már elég az alkohol.... Arról ne is beszéljünk, hogy ezzel a kicsi iszogatással tényleg veszélybe sodorhatom Mr.Horan munkáját, ha esetleg valamilyen úton-módon kitudódna minden. Még azt, hogy engem kirúgnak a zenesuliból, azt elviselem. Viszont a saját hülyeségem miatt nem akarom, hogy ő elveszítse a munkáját. Még akkor sem, ha kedvem van vele tölteni a nap utolsó perceit is.
Ezekkel a gondolatokkal utaztunk a zongoratanárom házához, illetve próbáltam nem kimutatni az emiatt kialakult kisebb pánikomat. Érdekes, eddig egy könnyen kapható cafkához hasonlóan bólintottam minden szavára, most mégis elbizonytalanodtam, pedig az égvilágon semmi különösről nem volt szó. Csak annyi, hogy a házához visz lekezelni a sérülésemet, ami teljesen normálisan hangzik. De ha a tanárodhoz mész emiatt, az úgy már kicsit másabb, igaz?
-Minden oké?-kérdezte Mr.Horan mély, férfias hangján, ezzel megzavarva a magammal fejben vívott kisebb harcot.
-Persze!-fordítottam el a fejemet, hogy egy kedves mosolyt küldhessek felé. Viszonozta a mosolyomat, ugyanakkor láttam, hogy neki is van valami baja.
-Szerinted jó ötlet ez?-kérdezte, a kormányon idegesen dobolva az ujjaival. Akár egy gondolatolvasó. Na, remek! Ő sem biztos már abban, hogy helyes az, amit művelünk, ez pedig csak még idegesebbé tett. Szerettem volna vele lenni, mert bár nem láttam esélyt arra, hogy legyen közöttünk valamit, elég jófej ez a Horan. Köcsögség, hogy azért nem lóghatok együtt valakivel, mert a tanárom, és emiatt egyből rosszallóan néznének ránk. Van benne valami, de személy szerint a mi esetünkben ez most hatalmas igazságtalanság.
-Mármint az, hogy így együtt vagyunk?-kérdeztem, miközben mutató ujjammal közöttünk kezdtem el mutogatni. Igyekeztem megtartani legalább én a látszólagos nyugalmamat, mert ha már a mindig laza tanárom beparázik, ott tényleg gáz van. Csak az a cél lebegett a szemem előtt, hogy jól fogom vele magamat érezni, aztán valószínűleg utána soha nem fogjuk felemlegetni.
-Igen-bólintott szűkszavúan egy kisebb csend után.
-Hát, ha nincs kedve hozzá, Mr.Horan, akkor nyugodtan vigyen haza. Én élveztem a maga társaságát, de ha magának nincs hozzá kedve, akkor tiszteletben kell tartanom a döntését-feleltem komolyan, képzeletben pedig vállon veregettem magamat. Büszke vagyok magamra, hogy egy ilyen kényelmetlen szituációban ennyire jól összetudtam szedni kettő értelmes mondatot, ugyanis ez nem jellemző rám.
-Nem, Kimberly, nem erről van szó!-rázta meg a fejét, és mivel piros lámpát kaptunk, felsőtestével felém fordult.-Csak tudod, én mégis a tanárod vagyok. Ne mondd azt, hogy ez neked még egyszer sem jutott az eszedbe azóta, amióta találkoztunk!
-Megfordult párszor a fejemben-ismertem be. Hangom közömbös volt, semmi érzelmet nem lehetett leszűrni belőle. Pont, ahogy akartam.-De Mr.Horan, ugyan már! Csupán jófejnek tartom, de szomorú, hogy ez a kettőnk iskolai kapcsolata miatt nem megengedett. Pedig eskü, maga az eddigi legkedveltebb tanárom, aki valaha tanított. Nem tervezek magának drogot vagy más illegális cuccot eladni, nem akarom tesztelni, hogy mennyire jó tanár, nem akarok magával semmi szexuális dolgot csinálni, amit nem szabad... Maga akar valami ezekhez hasonlót tenni velem?-szegeztem felé újabb kérdésemet. Komoly voltam, úgy tűnhetett, mintha most én vettem volna fel a laza karakter szerepét. Még ő is megilletődött azon, hogy ennyire őszintén állok hozzá ehhez a témához.
-Én sem tervezek veled semmi ilyesmit-erősítette meg az imént elhangzott szavaimat.-Igazad van. Nekem is te vagy az egyik kedvenc hülyém a sok közül, akit taníthatok-mondta, a kedves megszólításon, pedig felháborodva rápillantottam, de aztán rögtön el is nevettem magamat. Igazán megtisztelő, hogy én lehetek az egyik kedvenc "hülyéje", annak ellenére, hogy nagyjából két hete ismer.-Csak szokatlan... Sosem volt nálam tanítványom. Oké, egyszer volt egy srác, akit korrepetálnom kellett földrajzból, hogy szegény szerencsétlen ne bukjon meg...
-Tekintsen úgy rám, mintha egy ismerőse lennék-vontam vállat mosolyogva, ezzel megszakítva a sztorizgatását. Közben a lámpafénye zöldre váltott, ezért Mr.Horan a gázba taposva indult tovább. A tanácsomra hümmögött egy sort, ami fogalmam sincs, mit jelenthet nála. Talán elgondolkodott rajta, hogy nem is annyira rossz ötlet.