A zongora hangja | Niall Horan FF

▫20.Fejezet▫

Kimberly

Reggel nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra, hogy kinyomjam az ébresztőm szünni nem akaró, hangos csörgését. Káromkodva temettem vissza az arcomat a puha párnámba, közben Logant és Adamet szidtam, amiért tegnap baromi sokáig fent voltak. Logan betartotta a szavát ugyan, otthagyta értem a játékot egy idő után, viszont olyan sokáig itt volt, hogy aztán már nem is érte meg lefeküdnöm aludni. Ő megtehette, hogy hajnalig fent van, neki ma nem kell mennie dolgozni, viszont azt nem vette figyelembe, hogy nekem bizony kell. Szabadnapot vett ki azért, hogy délután találkozhassunk hármasban Lilyvel, és talán megbeszélhessék a közöttük már a kezdetek óta jelenlévő feszültséget. Ő azt azonban nem tudja, hogy itt nem lesz semmi békés társalgás. Eredetileg valóban úgy indultunk neki, azonban én félúton meggondoltam magamat. Borzasztó embernek érzem magamat, amiért napokig megjátszottam Logan előtt az érzéseimet. Már akkor szakítanom kellett volna vele, amikor elkezdtem azt érezni, hogy nem szeretem annyira, mint azt kéne. Meg kellett volna tennem ezt a lépést, viszont azt reméltem a lelkem mélyén, hogy tisztán fogom látni az idő elteltével a dolgokat, de nem így lett. Sőt, igazából csak egyre jobban összezavarodva éreztem magamat és féltem. Logan rendes srác, de nem egymásnak lettünk teremtve. Mindkettőnknek más a legfontosabb, és azt gondolom, ha lenne neki valamilyen fontossági sorrendje, én valahol ott a végén lennék. Úgy érzem, ma jött el az a pillanat, hogy ideje befejeznem, hogy tovább hazudok magamnak, de legfőképpen neki a kapcsolatunkról.
Gyorsan lerántottam magamról a takarót a kisebb reggeli töprengésem után, majd kipattantam az ágyból, remélve, hogy ezzel minden álmosság elhagy. A fürdőszobában elvégeztem a reggeli rutinomat, aztán visszacsoszogtam a szobámba. A szekrényem előtt elidőztem egy darabig, de végül sikerült kiválasztanom a mai outfitemet. Egy fekete rövid ujjú pólóra esett a választásom, amin a Scooby doo című rajzfilmből jól ismert Csodajárgány, vagyis Mystery Machine virított. Az eredeti karakterek helyett a legismertebb horrorszereplők kocsikáztak benne. Az Azból már jól ismert bohóc volt a sofőr, mellette pedig ott utazott a Sikoly filmekből ismert álarcos pasas, a Péntek 13 filmsorozat gyilkosa, Jason, és Chucky alakja is ott volt a Fűrész filmekben feltűnt bábu társaságában. Magyarul minden ikonikusabb karakter szerepelt rajta. Imádom ezt a pólót, még az öcsémtől kaptam a tizennyolcadik születésnapomra. Alapból imádom az ilyen pólókat, a horror filmeket is nagyon szeretem, ráadásul szerintem viccesen is néz ki. Egy kicsit beteg, de azért is kedvelem annyira. Hogy őszinte legyek, ma reggel szívesebben lettem volna velük egy kocsiban, minthogy munkába menjek, utána pedig szakítsak Logannel. Csak azzal bíztattam magamat, hogy mindenen előbb vagy utóbb, de túl kell esni. Az egyik kedvenc pólóm mellé egy térdnél szakadt farmert választottam ki, lábamra a szokásos tornacipőmet húztam. Hajamom párszor átfutottam a fésűmmel, és hagytam, hogy egyszerűen a vállamra omoljon. Sminkemet is minimálisra fogtam. Korrektort tettem fel a szemem alatti karikákra, emellett csak szempillaspirált használtam és a szemöldökömet csináltam meg. Hát, nem néztem ki úgy, mint egy modell, nem volt kedvem kiöltözni. Elég hétköznapian festettem, de igazából jól éreztem magamat így, viszonylag meg voltam elégedve a látvánnyal ahhoz képest, hogy mennyire kialvatlannak éreztem magamat.
Vállamat megrántva trappoltam le a lépcsőn, a konyha irányába, hogy összedobjak valami reggelit. Anyuékkal csak pár perc erejéig futottam össze, mivel ők is indultak a melóba. Adam valószínűleg akkor fordult az ágyában a másik oldalára, kiélvezve a szünete hátralévő napjait. Körbenéztem a hűtőben, hogy van-e itthon egyeltalán valami kaja. Találtam tojást, abból csináltam magamnak rántottát, amit néhány karika uborkával, pár szelet sajttal és egy bögre kávéval el is fogyasztottam.
Mivel tudtam, hogy Logan értem jön a munkahelyemre, busszal kell menjek dolgozni. Kistáskámba bedobtam a telefonomat, az írataimat, meg még néhány olyan dolgot, ami nélkülözhetetlen egy női táskában, aztán felkaptam magamra a farmerkabátomat, és nekivágtam a nagyvilágnak. Kicsit hűvös volt, ezért összébb húztam a kabátomat, mellette pedig szidni kezdtem magamat, amiért a hét leghűvösebb napján képes voltam felvenni egy lyukas nadrágot, csakhogy még jobban fázzak. Buta London, bárcsak egyszer kiszámítható lenne az időjárása számomra!
Kivételesen a buszom nem késett, de a reggeli dugót nem hagyhattuk ki. Hogy gyorsabban teljen az idő, elővettem a telefonomat, és rákerestem a What a time szövegére. Fura érzés volt, de nem tudom megmondani, miért. Bármit csinálhattam volna, én mégis ezzel akartam elütni az időt. Mr.Horan a tanárom, vita ide vagy oda. Nem mondhatok neki nemet egy feladatra, nem mondhatom azt, hogy én akkor sem fogok énekelni, történjen bármi. Először valóban ezt éreztem, de miután kialudtam magamat, kitisztult a fejem. Sikerült egy kicsit lenyugodnom, így tisztán láttam a dolgokat. Ez egy iskola, nem tehetem azt, hogy nem teljesítem a tanárom kérését, még akkor sem, ha a hátam közepére nem kívánom az egészet.
A szöveget már láttam, ezért rákerestem most a zenére a YouTube-on, hogy összetudjam rakni fejben a dolgokat. Igazán fülbemászó a dallama, nem tagadom. A szövege a szerelemről szól, szóval nincs benne semmi extra. A legtöbb dal manapság már erről szól. Ennek ellenére nem tartottam rossz számnak, bár szerintem nem hasonlít a hangom az énekesnőjére, pedig Mr.Horan azt állította. Aztán eszembe jutott, amit a tanár úr mondott: neki van zenéből végzettsége, nem nekem. Ő tanít, nem én, szóval ne én döntsem el magamról, hogy tehetséges vagyok-e vagy sem. Ahogy felidéztem magamban ezeket a szavakat, akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Kiderül, mi lesz még ezzel a számmal és velem.

Pár perces késéssel érkeztem meg a kutyakozmetikába. Lily már ott volt, de ahogy láttam, ő is nemrég jött csak.
-Jó reggelt, csajszi!-köszönt oda nekem kedvesen, hatalmas széles mosollyal az arcán. Minden alkalommal megirigylem, amiért reggel így tud mosolyogni, ennyire energiával tele.
-Szia, Lily!-köszöntem vissza, majd odamentem hozzá megölelni.-Mizujs?
-Minden oké-vont vállat egyszerűen, közben beletúrt rózsaszín tincseibe.-Ma szakítasz Logannel?
-Aham-bólintottam, kicsit bizonytalanul. Nem akarok bizonytalan lenni. Tudom, hogy mit akarok, ezért nem értem, miért esik nehezemre akár rágondolni is.-Így lesz a legjobb.
-És ha rákérdez, miért nem vagyok ott, mit fogsz mondani?
-Megoldom, ne aggódj!-simítottam meg a karját kedvesen.-Nekem kell végig csinálni. Ez az én dolgom. Nem te szerettél bele a tanárodba...-mondtam grimaszolva, miközben igyekeztem felfogni az utolsó mondatot. Annyira szokatlan ezt hallani, annyira furcsa ezt beismerni, de ez az igazság. A legtöbb diák utálja a tanárát. Hát, nekem sikerült megszeretnem néhány zongoraóra után. Bármennyire is hülyén hangzik, de ez van. Tipikus Kim.
-Az ír manóba!-nevette el magát, miközben úgy viselkedett, mint egy tizenhároméves kislány, akinek a kedvenc bandája egyik számát adják le a tévében.
-Jaj, baszki, ne hívd már így!-temettem bele az arcomat a tenyerembe, ezzel próbálva eltakarni a zavaromban megjelent kipirosodásomat.
-De, fogadd el! Ezt a nevet már nem kaparod le róla!-borzolta össze a hajamat, ami miatt dühösen rácsaptam a kezére.-Ha valami gáz van Logannel, hívj! Nem tudhatjuk, hogy reagál az a seggfej a szakításra-váltott át komolyabb stílusra.
-Nem lesz semmi baj, nyugi!-próbáltam csitítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Nem tudtam elképzelni, mi lehet annyira borzasztó egy szakításban. Oké, alapból egy szakítás nem jó, de nem olyan, mint amilyennek Lily elképzelhette.-Logan rendes srác. El fogja fogadni, hogy így kellett alakulnia-mondtam naivan, közben elkezdtem lepakolni a cuccaimat.
Rövid időn belül megjött az első kutyusunk. Egy kicsi spiccet hoztak, nagyon édes volt. Amíg én őt szépítgettem, Lily elintézte a megrendeléseket a munkahelyi gépen. Néhány kutyasampon és szőrápoló fogyóban volt, ezért még időben megrendeltük, mielőtt még elfogy a készlet a kozmetikában. Nem volt kedvem a mai naphoz, ennek ellenére elrepült az idő. Ilyen az, amikor egy ember olyan helyen dolgozik, amit szeret, olyan személyekkel, akiket szeret.
A munkaidő végéhez közeledve Lily néhány perccel korábban elment. Én tanácsoltam, hogy menjen el, mielőtt még megjelenne Logan. Sokkal egyszerűbb lesz úgy kimagyaráznom magamat, hogy ő már nincs itt. Először nem akart belemenni, de aztán belátta, hogy igazam van.
Logan percre pontosan jött értem. Ahogy becsuktam magam mögött a kozmetika ajtaját, ő megjelent a kocsijával. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd behuppantam mellé az anyósülésre.

Hi babies♡
Nagyon vártam már, hogy megosszam veletek ezt a fejezetet. Remélem olvasni is olyan jó volt, mint írni♡
Pusza,
K💕