A terem hatalmas volt, közepén egy hatalmas hosszúkás asztallal. Úgy gondolom az Elsőkkel veszi körbe magát a Ciklon.
-Kezdhetjük a megbeszélést. - ültek az asztalhoz. Mi az ajtóhoz közel foglaltunk helyet, felváltva pillantottak ránk.
-Kezdetekben békésen elvoltunk mi mutánsok és az egyszerű emberek. Azután jött Finn... - Itt hatásszünetet tartott, hátha megihedünk a név hallatán. A többieknek ez bejött. - Finn betört pár emberével a plázába és hatalmas vérfürdőt rendezett. Azt mondta, ha nem fogadta el senki másnak, akkor a másoké legyen a világ. Sajnos ez visszafelé hatott mindenkire. Még mi is szégyenljük magunkat tette miatt. Ezért kell rejtőzködő életet felvennünk. Van egy szervezet, akik a mutánsokat gyűjt be és kísérletezik rajtuk, hogy "vissza kapják" emberi mivoltukat. De ez csak egy csendes gyilkolás. Kiírtanak minket.
-Ez ismerős. - súgtam oda Jacknek, aki jót mosolygott rajta.
-Folytatnám ha engeded... - nézett rám tűzes pillantással Caesar. De ez a "kinyírlak" tűz.
-Hát persze.-gúnyolódtam.-Bocsánat. - forgattam szemeim.
-Mivel sok tapasztalatot szereztél, - könyökölt azt asztalra Jackre nézve. - szeretném, ha segítenél felkelést szervezni a Begyűjtők ellen és megmutatni, hogy mi is érünk annyit, mint az emberek.
-Természetesen segítünk. - fogta meg a kezem Jack. - Már csak egy kérdésem van. Nekünk mi hasznunk van belőle?-könyökölt ő is az asztalra. A szőke hirtelen nem tudott mit mondani. Nem is számított erre a kérdésre.
-Mire gondolsz? - nézett körbe az emberein.
-Haszon... Tudod, pénz, nők, hatalom. Valami.
-Mi... Nem ezért hívtunk. Azt gondoltuk, hogy szívesen segítetek.
-Persze, hogy szívesen segítünk. De akkor meghatározok valamit.
-Mégpedig?
-Tisztelet. - dőlt hátra mosolyogva. - Tiszteletet kérek számunkra. Egy apró sértés sem hagyhatja el a szátokat FELÉNK. - mutatott rám. - Enélkül a kisujjam sem mozdítom.
-Legyen. - dőlt hátra Caesar. - De ezt kérés nélkül is megadtuk volna. Köszönjük, hogy ennyivel megelégszetek. - állt fel a székből, mutatván, hogy mehetünk. Jack is felkelt, megfogta a kezem és kimentünk.
-Jack... - álltam meg a folyosón.
-Ne aggódj. Láttam mindent. Nem hagyom, hogy bárki bántson akár lelkileg is. - ölelt meg.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Most pedig menjünk keressünk valami szobát, mert elfáradtam. - nyújtózik. Fekete pólója megfeszült a mellkasán, a vállain és a hátán. Azok az izmok... A csendes helyen muszáj lesz levennem róla a pólót. Túl sokat takar.
A folyosó végén a négy fal mentén korláttal ellátott híd volt, ami által le tudtunk nézni az elő terembe, ahol hatalmas ujjongás tört ki. Oda rohantunk, Wil éppen az Orosz tánc tudását csillogtatta a többiek előtt. Mindenkinek tetszett, egy srác füleiből szólt a zene.
-De jó! Táncolnak! - húztam magammal Jacket, a lépcsőn lefelé.
Hatalmas buli kerekedett az egészből.
Még az elrejtett italok is előkerültek.
Megkértünk valakit, hogy mutasson egy üres szobát.
Jack illedelmesen megköszönte a segítséget és becsukta az ajtót. Nekinyomott a falnak közben a számat falta, nyelvével az enyémet cirógatta. Felemelte a lábaim, hátammal a falnak nyomtam magam, a fenekem tartotta hatalmas erős markával. Nyakam csókólgatta, a nadrágom húzta le közben én pedig az övét csatoltam ki.
Mikor megszabadultunk az összes ruhától, az ágyra rakott lágyan, végig puszilta a hasam, a belső combom balról, majd jobbról, végül a lényegre tért. Forró nyelvével hihetetlen ügyességgel játszott. Vissza kellett fognom magam a vékony falak miatt.
Nem tudom hanyadik orgazmus után fölém emelkedett, nyakam csókólgatva belém hatolt. Egyszerűen elolvadtam az érzéstől. Lágyan, lassan kezdett mozogni. Mikor a csúcsra értem, át fordított, de már nem finomkodott. Megfogta hátul a hajam, úgy folytatta. Én csak a párnába mertem kiengedni a hangom. Mellém feküdt, rá másztam, most én mozogtam. Melleim fogta hatalmas kezeivel, máskor a csípőm. Mikor felguggolok, a popim tartotta.
Nem figyeltünk sem az időre, sem a zajokra, sem arra, hogy hűvös volt. Egyszerűen jól éreztük magunkat.
Mi ketten együtt. Nem állhatott utunkba senki. Egymásért éltünk, egymást segítettük. Szeretjük egymást.
Levetkőzve feszültségeink és stresszünk, egymás karjaiban aludtunk el.
