Ahogy vissza értem, Mephisto várt a bejárati ajtóban.
-Megint kint voltál a tengeren? - tette keresztbe kezét a mellkasán.
-Semmi közöd hozzá! Most itt vagyok. - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Ez nem így... - markol hátulról a hajamba és nyom a falnak. - működik! Te, azért vagy itt, hogy teljesítsd a parancsaim, amikor én mondom. Nem akkor, amikor te akarod. Miért olyan nehéz ezt fel fogni? - tart egy tőrt a nyakamhoz.
-Nem vagy az Uram. Nekünk csak egy Urunk van, aki be van zárva. - ellenkeztem. A válaszomra hatalmas nevetést kaptam.
-Lucifer? Már rég nincs trónon! Átvettem a helyét! Én... - hajol közel. - vagyok az Úr! - enged el. - Ezt vésd az eszedbe! Engem szolgálsz és nem őt! - hagyott ott.
Másnap ahogy alkalmam adódott, siettem Jackhez, hogy megbeszéljem vele, amit Mephisto mondott.
-Hogy mi? - értetlenkedett a hajó oldalának támaszkodva. - Ő az Úr? Mi lett Luciferrel? Ezért van ekkora eszetlenség itt?
-Nem tudom mi történt! De Mephisto ezt mondta. Meg kéne néznem mi van náluk! - ötleteltem.
-Tessék? Elevenen megnyúznak, ha rájönnek, hogy démon vagy! A Bukottak nem olyanok, mint mi! - tartotta rossz ötletnek Jack.
-Dehát meg kell tudnunk mi történt! Muszáj megnéznem a pecsétet!
-Pont neked? - karolt át a derekamnál.
-Tudod, hogy én hasonlítok rájuk a legjobban. Nem küldhetek oda egy Démont, az első mozdulatnál lebukna.
-Elvi! Ne tett ezt! Ha véletlen is rájönnek, nincs vissza út és nem biztos, hogy megtudlak menteni.
-Van varázsló a fedélzeten?
-A pokolban varázsló? - húzta fel szemöldökét Jack,mintha valami nagy butaságot mondtam volna.
-Igen. Tudod... Purgatórium? Melyik részlegen vannak?
-Én... Mi? Mit tervezel?
-Szeretnék egy erekjét, ami mutatja, ha bajban vagyok.
-Komolyan? Komolyan el akarsz oda menni? Van rá 100 másik démon, ne te áldozd már fel magad!
-Mondtam már, hogy miért én megyek.
-Kérj meg egy Bukottat!
-Persze! Majd biztosan segítenek egy Démonnak.
-Biztos akad egy. - dühöngött Jack.
Át ölelem hátulról:
-Tudod, hogy nekem kell mennem.
-Tudom. - fordult meg és ölelt vissza. - Nagyon vigyázz magadra!
Jack elmondta melyik részen találok varázslót a Pokolban. De nekem nem csak egy sima varázsló kell. Egy hosszú folyosón találtam magam, a két oldalán ajtók álltak egymás után. Minden ajtón egy név. Megkerestem azt, aki kell nekem. Egy nagyon öreg varázsló, kék ruhában, hosszú, ősz szakállal és régi angliai akcentussal.
Meg is találtam a nevét az ajtón.
Ahogy be léptem, eltűnt az ajtó és egy erdőben találtam magam. Vérfagyasztó sikoly rázta meg az erdőt. Még számomra is ijesztő volt, mert nem én miattam történt. Elindultam a hang irányába,egy apró kunyhót láttam meg, tárva nyitva az ajtó. Vér szag áradt ki belőle. Odabent minden apró részen vér folt és hús cafatok. Mintha valaki felrobbant volna.
-Helló! Van itt valaki?-néztem körbe, de nem jött válasz. - Egy varázslót keresek, aki magába fordult, mikor felrobbantotta a saját feleségét,miután vissza hozta az életbe... - akadt el a szavam. Egy hajléktalan tartott tőrt a hasamhoz.
-Mit keresel itt? Nem szenvedek eléggé? - rekedtes hangjától nem nagyon értettem mit mond.
-Egy varázslót keresek. A neve Merlin. Ismered? Vagy te is egy képzelt szenvedése vagy?
-Nem ismerem. Mit akarsz tőle? - vette el a tőrt, majd le ült az asztalhoz.
Hirtelen eltűnt a vér és a hús.
Megjelent egy lány az ajtóban.
-Merlin! - nézett körbe. Az egyik szobából kilép egy férfi, arca enyhén kocka alakú, haja füléig érő sötét barna hullámos, arca szőrrel fedett.
-Carla! Hát sikerült! - mosolygott a férfi.
-Vissza jöttem! - ugrott a férfi nyakába.
Valami történt, mert a nő utána nem kapott levegőt, fogta az oldalát, iszonyatos fájdalmai lehettek, a tető ponton sikoltott egy nagyot és felrobbant. Én nem kaptam belőle szerencsére.
-Szóval ebbe a pokolba zártak. Tabut sértettél, hogy vissza hoztad a halott feleséged.
-Nem lett volna tabu! - csapott az asztalra. - Ha nem szúrom el, akkor boldogan éltünk volna!
-De nem úgy sikerült! Rég túl kellett volna már tenni magad rajta!
-Te ezt nem értheted! Egy Démon vagy! Azok csak szenvedést okoznak!
-Az lehet, de vannak olyanok, akik értik és átélték.
-Dehogy van olyan! Mind egy utolsó féreg a Földön!
-Au... Ez fájt.
-Minek jöttél ide? Hagyj magamra szenvedni!
-Magadra hagylak, de szeretnék kérni tőled valamit.
-Micsoda? Az életem? Már elvettétek!
-Nem! Én egy kis varázslatot kérek.
-Ugyan mi kéne egy Démonnak!
-Egy tárgy, ami mutatja téren és időn át egy másik személynek, hogy én hogy vagyok.
-Minek kell neked egy ilyen tárgy?
-Mert őrült küldetést vállaltam.
-Mit?
-Komolyan? - nyílt nagyra a szeme, ahogy elmondtam.
-Igen. Segítesz vagy sem?
-Hol a tárgy? - egyezett végre bele.
-Nem... Hoztam. - lepődtem meg.
-Akkor hogyan várod, hogy segítsek?
-Innen nem tudsz valamit adni?
-Persze! Amint ki lépsz, elporlik, ahogy én is.
-Hmm... - kezdtem el vetkőzni. - Tessék. - nyomtam kezébe a melltartóm.
-Nem is egy Démon ülne velem szemben,ha nem ezt adtad volna.
-A bugyimra gondoltam, de anélkül kényelmetlen lenne lépni.
-Tessék. - adta vissza Merlin.
-Köszönöm. Mit vársz cserébe?
-Hogy tűnj innen. - fordult el.
-Hát jó. - indultam az ajtó felé. - Tudod mit Merlin? - fordulok vissza. - Ha egyszer túl teszed magad rajta, akkor ki juthatsz. Ez a saját poklod. - léptem ki az ajtón. Vissza kerültem a folyosóra.
