Aztán jött az izgalmasabb óra... Lény ismeret!
-Kedves diákok!-jött be a nagy terembe egy nő. Haja rövid volt s lila,a feje tetején volt meg hagyva hosszabbra s balra fésülve. fülei tele voltak fülbe valókkal, szájában s az orrában is egy karika. Körmei nagyok és pirosak.-A mai napon egy nagy lénnyel fogunk meg ismerkedni. A neve:Bitrang. Egy lény, ami tüzet okád és hihetetlen láb méretével agyon tapos. Nem mellesleg 2 feje van.-mosolyog, közben ki engedi a kapu zárat.
A helység ahol vagyunk, egy kerek hely,ami betonból épült, a teteje pedig kerítéssel van le zárva. Nem tudom meg saccolni mekkora, de bazi nagy terület. A tanárnő talárt viselt. Belül lila, kívül fekete.
Ki engedte a lényt. Én meg hátast dobtam.
-Hahaha!!!-nevettem egy jó ízűt.- Ez? Ez egy kezes bárány!
-Igen, Mis Elvira? Hiába most jött, nem kell fitogtatni erejét.
-Ez nem erő fitogtatás.-megyek közelebb a két fejű sárkány lényhez. Bőre barnás, szaga szúrós. Szegény fél. Meg is értem. Nincs helyesen tartva.
-Elvira! Ha meghal a saját felelőssége...
-Zalva!-kiálltottam. A sárkány féle lény le hajol, meg szagol és hátára fordul. Nyelvét ki ölti.-Csak egy bűvös szó kell nekik és kezes bárányokká válnak. -simogatom a nyakát.
-Ezt honnan tudja?-nézett rám nagy szemekkel.
-Aaa...Bácsikám tanyáján sokat tanultam. Lény szakértőnek tartotta magát. Elég veszélyes volt, amit csinált.
-Mi lett vele? Meg ette egy lénye?-nevetett ki a szőke.
-Nem. Szex közben halt meg és boldogan.
-Elég volt lányok!-szólt ránk a tanárnő.-Tud bármi mást is ezen kívül?-kérdezi a tanárnő.
-Persze, hogy tud. Tanyasi. Csak ezekhez ért.-nevetett rajtam.
-Örülj, hogy ért, különben téged ízekre szedett volna.-csendesítette le a tanárnő.
Mindezek ellenére, leadta a órát. Meg mutatta hogyan foghatjuk el brutális módon a Bitrangot.Szörnyű volt látni.
Az utolsó óránk... Megint töri? Aaaa elég volt az iskolából. Be ültem, untam magam. Ráadásul hátul a szőke rólam beszélt egész idő alatt. Valahol az óra felénél fel álltam és ki mentem. Végig sétáltam a folyosón, a tanár fenyegető szavait hallgatva.
Ki mentem a suliból, Jack autója mellett is el mentem. Csak előre vezetett utam. Nem néztem semmit. Menekültem.
Meg láttam egy pékséget. Be léptem, minden sötét bordó, rock zene szólt és sajtos pogi illat volt.
Kértem 20dekát a pogiból és egy hosszú kávét tejjel. Le ültem az ablakkal szemben és bámúltam magam elé.
Zacskó csörgés zavart fel. Az én pogis zacsim. Oda néztem ki dézsmálja. A lány volt,Namu.
-Neked órán kéne lenned.
-Neked is.
-Mondtam, hogy ne kövess.
-Én ezt az utat választottam. Nem akarok gyenge lenni. Olyan erős vagy és magabiztos!
-Magabiztos? Örülök, hogy ez látszik, de semmiben nem vagyok biztos. Az egész létezésemben sem.
-Hogy érted?
-Régen nem voltam ilyen. Sok rossz dolgot tettem. De ahogy láttam az arcokat, azokat a megvető arcokat. Kicsit máshogy kezdtem el gondolkodni. Nem akartam gúny tárgya lenni.
-Miket csináltál?
-Öltem. - néztem Namu szemébe. Ő egy kicsit hátrált. - könyörtelenül és még élveztem is.
-Most is... Élveznéd? - kérdezte félve.
-Ezt próbálom mondani. Nem. Egyáltalán nem élvezném. Sőt! Azokon is bosszút állnék, akik erre kényszerítettek.
-Huuhh. Már meg ijedtem, hogy egy pszichopata vagy. - nyúlt újabb pogácsáért.
-Remélem tisztában vagy, hogy a kajáért harapok! Inkább adok pénzt.
-Bocsi. Nálunk így van. Mindenki el veszi amit akar.
-Ezért vagy ilyen félénk?
-Igen. A szüleim a felső vezetésben dolgoznak és el várják tőlem azt a viselkedést, amit ők követnek. Mindig le hordanak mennyire semmire kellő vagyok.
-Ez nagy hiba. Erős vagy.
-Tényleg??
-Naná! Rajtad kívül ki tud még pajzsot húzni? Senki. Ez hatalmas kiváltság! Nagy erő.
Namu nem szólt semmit, csak bámult maga elé és mosolygott. Annyira cuki lány!
-Meg tudhatnám, mit csináltok? - hallom az ismerős hangot. Lassan hátra nézek, pont ő állt ott, akit nem akartam most látni.
-Helló! - köszöntem.
-A suliba lenne a helyetek!
-Sajnáljuk tanár úr! - kezdett bele félve Namu.
-Namu legyél határozott. - szóltam rá. - Tanár úr - kezdtem gúnyosan- előbb tegyen rendet az osztályban, aztán vissza megyünk.
-Milyen rendet?
-Volt már egy történelem órán? Nem hallani semmit! A tanár nem csinált semmit. Nem bírtam tovább. Ha rendet teszek, be indul a riasztó.
-Nem kéne olyat tenned. Szép szóval is el lehet intézni.
-Britey-t? - húztam fel a szemöldököm.
Jack kért egy kávét, majd vissza jött hozzánk.
-Gyertek, vissza kísérlek titeket. És meg nézem mi a helyzet az órával.
-Neked nincs órád? - kérdeztem mellette sétálva.
-Már nincs várok pár diákot, hogy haza vihessem. És nem emlékszem, hogy meg engedtem volna a tegeződést.
-Én sem emlékszem, hogy meg engedtem volna a tanár úrnak. - Mondtam újra gúnyosan az utolsó szavakat. - pedig idősebb vagyok. Akárhogy is nézzük a tanár diák viszonyítást.
Jack csak csúnyán nézett rám. Namu kuncogott mellettem.
Jack kopogott a tanterem ajtaján majd be nyitott.
-Elnézést tanár úr, de meg hoztam az el tévedt diákokat. - lépett be.
-Nahát! Köszönöm! De attól meg róvást kapnak! Nem tűröm, hogy ezt tegyék az órámon!
-Azt bezzeg el tűri, hogy a hátul ülők egész órán pofázzanak?
-Elvira nem kéne minket hibáztatni mert te gyenge vagy! - hallottam Britney hangját.
-Nem titeket hibáztatlak. Magamat, hogy nem nyírtalak már ki.
-Vegyem ki hívásnak?
-Hé lányok! Csillapodjatok! - ült le Jack egy székre. - Ti foglaljatok helyet, a tanár úr pedig folytatja az óráját.
-Jack, maga is részt szeretne venni? - pislogott nagyokat a pápa szemes.
-Ha nem gond...
-Nem, dehogyis! - jött zavarba.
Micsoda? Zavarba jött és el pirult? Neeeee... Fogtam a fejem a felismeréstől.
Az óra érdekes módon csendben zajlott.
Suli után sétáltunk kifelé, én az autó felé tartottam miután Namutól el köszöntem. Utamat állták vajon kik?
-Britney? - kérdezem higgadtan.
-Az előbb ki hívtál.
-Dehogy! Csak őszinte voltam.
-Ez nem őszinteség volt, hanem be mártás.
-A mártást ismerem és szeretem. Ez nem az volt.
-Ne gúnyolódj velem! - fogja meg a kabátom a nyakamnál.
-Velem ne kezdj ki! - fogtam meg a nyakát. Csak éppen kicsi erőt használtam. Be jött, nem riasztott.
-Engedj el! - fogta a karomat, körmeit belém vájva.
-Engedd el! - kezdtek ütni a lányok. Fel emeltem a kezem, mindegyik fulladt körülöttem.
-Mi vagy te?
-Ha nem hagytok békén, a legrosszabb rémálmod!
-Elvira! - hallottam meg Jack hangját. El engedtem őket. - Mit csinálsz?
-Provokáltak. Meg védtem magam.
-Ezt nem itt kell megoldani! Lányok menjetek innen!
-Jajj tanár úr! Úgy örülök, hogy jött! Elvira ok nélkül...
-Elég volt! Menjetek haza! - rivallt rájuk Jack. A lányok zavartan el indultak. - Te meg velem jössz.
-Igenis tanár úr... - gúnyoltam megint.
