-Menj, fürödj meg nyugodtan, addig én elmegyek vacsoráért. - csukta rám a lakása ajtaját James. Körbe néztem, nagyon egyszerű, kép mentes kis lakásban találtam magam. Apró szobák és apró konyha egy kis asztallal. Megtaláltam a távirányítót, bekapcsoltam a Tv-t. Keresek valami híradót, hátha van még. Erre meglátom magam, mint Polgármester jelölt. Rövid frizurája besütve, ajka vörös, ruháját kérik vissza a 90-es évek.
-Azt hiszem veled nem fogok találkozni. - nyomtam ki a Tv-t. Kizárt, hogy össze fussak egy jelölttel, mint ismeretlen kisember, ha nem keresem.
Kerestem egy rám illő pólót a szekrényéből, egy boxert és elindultam fürdeni. Nagyon jól esett a forró víz, teljesen felélénkültem.
Kiültem a konyhába, mivel nem volt nappali, hátra dőltem a sarokülőn és lehunytam a szemem.
Ahogy kinyitottam, előttem egy dobozolt vacsora, az asztal túloldalán pedig James a laptopjába bújva velem szemben.
-Ezt nekem hoztad? - ülök fel rendesen.
-Igen. - csukja le a laptopot. - Tudom, hogy nem 100 darab lélek, de hátha segít valamit.
-Rendes vagy. Nem segít, de az ízeket szeretem. Köszönöm. - kezdtem neki.
-Tudod... - vett egy nagy levegőt. - Lehet, hogy tudok segíteni.
-Rajtam? Nem lehet. Nem ölhetek.
-Megértem, de mi van akkor, ha nem neked kell ölni, csak elkapni a lelket?
-Ezt hogy érted?
-Létezik egy erdő, ahova azok mennek, akik megunták az életük. Hetente járunk ki össze szedni a testeket. Hiába zártuk le, bejutnak.
-Érdekes dolog, nem biztos, hogy háborgatni kéne azt a környéket.
-Miért?
-Nem gondoltál bele? - nevettem el magam. - Lehet, hogy egy Démon hívja őket oda és belőlük táplálkozik.
-Az nem lehet. Semmit sem találtak ott. Műszerekkel vizsgálták meg a környéket.
-Igen? Holnap elmehetünk oda, bebizonyítom, hogy van ott valami.
-Áll az alku!
James az ágy mellett aludt, engem felküldött az ágyra. Csak forgolódni tudtam, mardosott az éhség. Ez a dimenzió nagyon kiveszi az energiám, mintha lenne valami tárgy. Feltétlen megfogom keresni mi az.
Másnap reggel James egyedül hagyott, mondván nemsokára vissza jön, csak bekell menni az őrsre elintézni pár papírt.
Nem tudtam magammal mit kezdeni, a laptoppal próbáltam elterelni a figyelmem, mikor lépteket hallottam a szobából. Lassan odamegyek, látom, hogy egy pasi kutatgat a szekrényben. Magas volt, sötét barna bőre miatt alig láttam.
-Mit csinálsz? - nyitottam ki az ajtót. Majdnem beugrott ijedtében az ágyba, neki ment egy másik szekrénynek.
-Elment az eszed? Miért vagy az én körzetemben?
-Tessék?
-Honnan jöttél? Menj vissza, mielőtt elkapnak.
-Kik?
-Hát a felügyelő.
-Ő szállásol el engem. Te mit keresel itt?
-Lehetetlen, hogy ő mondta itt legyél. Szerintem rossz címre jöttél.
-Nem értem miről beszélsz.
-Nem a kutatók közül való vagy? - jött közelebb, világos kék szeme természet ellenes volt, ahogy az öltözéke is. Övére sok kis táska akasztva, hátán egy kard, kezén különféle karkötők.
-Nem. Én haza akarok jutni.
-Haza?
-Igen.
-Hát menj, lépj ki az ajtón.
-Nem érted. Nem mondhatom el, úgyhogy kérlek, menj innen.
-Sajnálom, nem lehet. Össze kell szedjem a bizonyítékokat, amik hozzánk juttatnák el a nyomozót.
-Felőlem... - hagytam ott, vissza ültem az asztalhoz.
-Melyik világból jöttél? - lép ki hozzám kis idő múlva.
-Nem tudom elmondani. Honnan jöttél rá?
-Jelzett az egyik mérőm. Idegen energiád van, mint egy fekete lyuk, úgy szívod magadba az ittenit, de ahogy látom nem elég.
-Nem bizony. Hatalmas önuralomra van szükségem, hogy ne végezzek senkivel.
-Keresnek. De remélem nem találnak meg. Menj haza minél előbb.
-Már nem lennék itt, ha tudnék.
-Tessék. - nyomott a kezembe egy iránytűt. - Ő tud segíteni, csak követned kell az irányt.
-Miért segítesz?
-Mert érzem mekkora fájdalmad van, rajtam is segítettek régen.
-Köszönöm, de kik?
-Majd megtudod, csak vigyázz, hogy el ne kapjanak.
-De ha nem mondod el... - csettintett az ujjával és eltűnt előlem. - jó... Akkor ne mond el. - fordultam a laptophoz, közben az iránytűt vizsgáltam. Teljesen gagyinak tűnt, ráadásul össze vissza mozgott. Kaptam egy kacatot, hogy fogjam be.
