-Haaaa! - ültem fel. Újra éreztem a testem. - Jack? - néztem rá. Jack oda rohant hozzám és meg ölelt. De ez... Jól esett. Nehezen, de vissza öleltem.
-Úgy örülök, hogy jól vagy. - mondta a vállamba fúródva.
-Én is, de égsz. Sőt! Égünk! És a riasztó is szól!
Jack ki húzta a fűtőtesteket, el oltotta a tüzet, akkor lépett be az igazgató és majdnem az egész tanári kar.
-Mi történt itt? - vörösödik az igazgató feje, ahogy meg látta az égett szobát.
-Zárlat Igazgatónő. - kereste a szavakat Jack.
-Hogy történhetett?
-Nem tudni.
-Jól vannak?
-Igen. - mondtuk egyszerre. Én nem tudtam vissza fogni a mosolyt.
-Mi olyan vicces Elvira kisasszony?
-Semmi Igazgatónő. Elnézést. - folytom el a további nevetést.
-Valaki hozza helyre a dolgokat! A riasztót ki kapcsolni, a beteget egy másik szobába vinni! - viharzott el.
-Segítek! - jött be Vivien tanárnő. Meg fogja a karom és fel szisszen.
-Dehát forró a karod!-néz rám ijedt szemekkel.
-Ooo elnézést tanárnő! - le hunytam a szemem, így vissza hűtve magam. - Már nem lesz ilyen probléma. - mosolyogtam. A tanárnő mosolya nem volt ilyen őszinte.
Sűrű lépteket hallottam. Az ajtóra nézek, Nami esik be rajta, rá Gem, a tetejére Wil.
-Elvira! - sírja el magát, ahogy meg lát.
-Mi történt? - ülök az ágyon.
-Elvira! - fut felém, ahogy ki szabadult a fiúk alól. - Úgy örülök, hogy jól vagy. - ölelt meg,könnyei az én pólómba ivódtak.
-Én is, de ezt még mindig nem... - erre meg ölel a két fiú is. Ezt nem hiszem el! Ölelős plüss mackó vagyok?
-Fúj srácok! - szörnyűlködök.
-Jó, hogy a régi maradtál! - törölgeti könnyeit arcáról. Már amennyi maradt rajta.
-Új se voltam. - nézem a pólómon a foltokat.
-De mi történt? - guggol a székbe Wil.
-Erre én is kíváncsi vagyok. - Tette keresztbe kezét Jack.
-Lávába szült anyám, ez a havas idő rosszat tesz a szervezetemben. - próbáltam valamit ki találni. Mindenki nagy, kerek szemekkel nézett rám. Csak Jack nevette el magát majdnem.
-Azt, hogy? - harapott a barackba Wil, amit a háta mögötti kis táskából vett elő.
-Woodoo... - húztam meg a vállam.
-Én vissza megyek a tanáriba. Hátha vissza jött már mindenki. - teszi a kezét Jack vállára Vivien tanárnő.
-Rendben. - válaszolt Jack, a tanárnőre se nézve. Nagy nehezen le vette a kezét onnan és ki ment.
-Elvira! - kelt fel az ágyról Nami. Rá néztem, ő ijedten nézte a monitort. Oda néztem, a pulzusom az egekben volt,ahogy a test hőmérsékletem is.
-Hahh... Fázok kicsit. - húztam magamra a takarót. Szemem sarkával rá néztem Jackre, ő csak mosolygott félig fel vont szemöldökkel. Én erre össze húztam a szemem. Azt üzenve :"fogd be! ".
Végre le szedtek engem a gépről. Át kísértek egy szobába. A többiekkel még nem találkoztunk.
-Mire várunk? - nézett fel Nami egy könyvből.
-Nem tudom. - feküdtem a kanapén háttal.
-Hogy mindenkit be regisztráljanak élőnek, vagy holtnak. - mondta Gem a Nintendoba merülve.
-A holtakat hogy tudják be azonosítani? - lóg a plafonról Wil. Külön kapaszkodók vannak fel szerelve a vérszívóknak, akik szeretnek magasban ülni.
-Gondolom, aki nem ért ide, az meg halt. - vijjogott a Nintendo a győzelemtől.
-Kit reméltek, ki haljon meg? - vetett fel egy érdekes kérdést Nami.
-Én a gengszterekre hasonlító varázslókat nem bírtam. Folyton cikiztek. - kezdte Wil.
-Nekem nem volt bajom senkivel. - húzta meg a vállát Gem.
-Nekem azok a pláza cica angyalok nem tetszettek. Neked Elvi?
-Én nem akarok halált. Épp eleget láttam. Temetést is.
-Azért csak akad, akit utálsz.
-Az persze, hogy akad Nami. De valaki másnak a Halálát kívánni nem szép dolog.
-Ez igaz. - szégyenlte magát.
-Figylem diákok! - hallottuk recsegni a rádiót. - Mindenkit várunk az E épületbe!
-Na végre! - csukta össze a könyvet Nami.
Folyosókról folyosókra mentünk, míg végre el értünk a terembe. Nyugodt szívvel találkoztunk a többiekkel.
Ahogy be léptünk, óriási csarnok tárult elénk. Semmi dísz, a magasban sorban ablakok, a falak puha szivaccsal borítva, előttünk egy színpad. A csapatok fel sorakoztak.
-Alig maradtunk. - súgja Nami szomorú arccal.
Nem tudtunk le ülni sehova. Mindenki állt. Nami előre tolakodott a 3-ik sorba.
-Innen már látnod kell mindent, mert nem megyek előrébb! - tettem keresztbe a kezem.
-Jólvan na! - duzzogott.
-Nekem hátrébb se lett volna baj. - néz körbe Wil.
-De te majdnem 2 fejjel magasabb vagy, mint mi.
-Hehe tényleg. - nevet ki minket.
Majdnem vállba vágtam, mikor mindenki el kezdett tapsolni. Nem értettem mire ez a nagy zaj, csak az igazgató lépett fel a színpadra.
-Kedves diákok! Köszöntsük a tanárokat! - kezdett el tapsolni mindenki megint,ahogy fel jöttek a színpadra a tanárok. Háttérben voltak székek, arra ültek le.
-Örömmel látom, hogy a 67% diák át ment a vizsgán. A többiek meg érdemelt búcsúzást fognak kapni 2 nap múlva. - ez volt a lényeg, a többi az iskoláról szólt. Dög unalmas tények. Kezdtem fáradni. Le ültem a földre.
-Mit csinálsz? - néz hátra Nami.
-Majd biztos végig állom az egész beszédet!
-Jó ötlet. - ül le mellém Wil.
-Ez tiszteletlenség! - próbál minket vissza állítani Nami.
-És? Ők meg tisztelnek minket, hogy széket tesznek be? Nem. Akkor?
-Aajj Elvi! - puffogva fordult előre.
Suttogást hallottam, majd mások is le ültek a földre. Kicsivel később a társaság fele is követett minket. Az igazgatónő minden egyes csapatnál meg akadt a beszédében. A végén idegesen beszélt.
-Most, ahogy látom, mindenki ezt a pillanatot várta. - folytotta el dühét. - Következzen a sorrend. - mögötte a falon meg jelent a csapat sorrend. Kivéve az első három. És mi.
-Nami, nem azt mondtad, hogy csak 3 helyezet van?-kérdezem.
-De... Én sem értem. - ült ki arcára az aggodalom. - Lehet, hogy ki zártak minket? - tette össze kezét.
-Dehogy! Nyugi. - karolta át a vállát Gem. Magamon nem szeretem, de jó látni, ahogy mások kedvelik egymást.
-A harmadik helyen állnak a Vérfarkasok. Egy csapatot alkottak. - meg várta az igazgató az öröm csillapodását. - A második helyen Eren végzett. Egymagában ment végig a pályán, nagy dicséretet érdemel. Az elmúlt években nem történt ehez hasonló, hogy valaki egyedül érje el a második helyet. - Nem láttam ki az. A többiek csak tapsoltak. - Végül az első helyen, nem is kell ki mondanom kik ők. Gyerünk lányok, jöhet az öröm sikoly. - naná, hogy az angyalok voltak. Nem is értem. Az a nyafogós csaj lett az első? Biztos nem magának köszönhetik.
-Viszont van egy csapat. - hallgatott el mindenki. - Egy Csapat, amelyik ki választotta a legnehezebb és leg halálosabb utat. Félelmet nem ismerve állták a próbákat, amiket eddig senkinek sem sikerült túl élni. Ők az elsők, akik egyáltalán el érték a havas hágót és az egyetlenek, akik azon az úton célba értek. Nagy meglepetésünkre ez a csapat egy tagot sem veszített el. Így ebben is ők az egyetlenek. Nagy tapsot érdemel Nami és csapata. - mindenki tapsolt. De, konkrétan mindenki. Az igazgató, a tanárok. Wil segített fel kelni. Együtt érző pillantásokat kaptunk.
-De ez a te csapatod. - nézett rám Nami.
-Az igazgatónőnek nem tetszik a fejem. Hagyjad Nami. - nyugtattam.
-Mivel nem készültünk fel erre, - csendesedtek le az igazgató hangjára. - az első helyezettnek járó trófeát a különleges csapat kapja meg. - erre a mondatra Britney feje felfúvódott és vörös lett. - Jöjjön fel a farkas csapat. - szólított minden csapatot egyesével. Négy fiúból állt a csapat. Egy vörös hajú, vörös motoros dzsekiben,egy barna hajú, fekete bőr kabátban, egy fehér hajú srác egyszerű fehér pólóban és egy hosszú, fekete hajú pasi, sötét kék hosszú bőr kabátban. - Erent kérem a színpadra. - meg indult a tömegből egy magas srác, ahogy le értek a farkasok. Fekete, rövid haja csak elől lóg egy kicsit az arcába. Fekete "V" nyakú póló alatt duzzadt a mell izom. Fekete farmerje oldalán lánc lógott. Semmi mosoly, semmi érzelem. Csak át vette és ment is le.
-Kérem a különleges csapatot. - alig tudtam el indulni. Nem is lenne szabad itt lennem. Nem kéne feltűnősködnöm. Wil ment előttem. Belőlük áradt a boldogság. Ahogy fel értem a színpadra, el kapott a lámpa láz. Mindenki minket figyelt. Nem akartam, nem szabad, de Jacket kerestem a szememmel. Meg is találtam. Csak ült ott és mosolygott rám. Kacsintás után zavartan indultam vissza a többiekkel.
-Az angyal csapat pár nap múlva kapja meg a kupát. A mai napon itt maradunk, holnap ébresztő után, egy repülővel megyünk vissza. Addig is, ezen az ajtón keresztül el juttok egy folyosóra, ott találjatok magatoknak egy szobát.
