Mocorgásra riadtam fel. Ki nyitom a szemem, a tv ki kapcsolva, beszédet hallottam a szoba felől és fényt. Sötétben vagyok? Mennyi az idő? Körbe néztem, a falon világított pirosan egy digitális óra. Csak a számokat láttam. Este 6 óra? Ekkorát aludtam?? Nem igaz! Halkan oda osontam a szobához, meg álltam az ajtóban. Hallottam a srác hangját.
-Egyszer engedek be valakit és ezt csinálja. Miért nem lehetett mindent vissza rakni? Ezért mentem el a mocsokból.
-Ne aggódj! Majd hozzá szokik.
-Ja persze! Az emberek se szoktak hozzá. Akkor egy ilyen hogy tudna?
Egy ilyen? Semmibe néz? Hülye voltam!
-Bocs,-lépek be a szobába. - többé nem teszek ilyet. - ki viharzottam, a srác nem tudott mondani semmit. Fel kaptam a cipőt gyorsan, ki nyitottam a terasz ajtót.
-Várj!-futott utánam a srác.
Nem vártam egy pillanatot sem, ki ugrottam a másik ház tetejére, elindultam az erdő felé. Ott biztos nem talál meg. Futottam minden erőmből.
Be értem, vissza néztem, nem volt senki mögöttem. Asszem másik városba költözök. Újra elindultam, de meg is álltam. Valami piros lézer csík irányult felém. Még jó, hogy ezt is látom. El tudtam hajolni a lövés elől. Basszus! Hova bujjak? Miért nem lehet békén hagyni? Fel másztam egy fára, az ág le tört alattam, át ugrottam egy másikra, azt is le akarják törni. Ugráltam, mint egy majom.
Nem árulhatok el semmit magamról az öngyilkosság lenne. Az erőmet sem használhatom teljesen. Ahogy el értem volna az ágat, valami le rántott.
-Basszus. - emelkedek fel. Át fordulok a hátamra. Körbe vettek. Minden egyes fegyvereket fogtak rám.
-Igazold magad! - szól az egyik. Száj maszk volt rajta, így nem sokat értettem belőle.
-Mi van? - ülök fel.
-Igazold magad! - lépett egyet felém. A száj maszk még ott van rajta. Már értettem mit mond.
-Nem tudom miről beszélsz. - törlöm meg a szemem.
-Mi vagy? - jött teljesen elém. Hallottam, hogy az egyik élesíti a fegyverét. Itt a vég. Most mondjam, hogy boszorkány vagyok?
-Ennyi. Nyírjártok ki. - mondta a halálos ítéletet.
-Ne! - hallottam az ismerős hangot. Lassan ki nyitom a szemem, a srác áll előttem.
-Jack? Igazold magad!
-Jack Corso, az 1es osztag vezetője. Számom: egy, nulla, hat. A hölgy az én vendégem, egy régi ismerős. Boszorkány. 4es szintű.
-Rendben. De tudod, hogy a vendéget is be kell jelenteni!
-Már le adtam a papírt.
-Előtte kell leadni!
-Értettem.
-Gyerünk fiúk! - tűntek el.
Ott maradtunk ketten. Még mindig a földön ültem.
-Kelj fel! Fel fogsz fázni. - mondta úgy, hogy ide se nézett. Csendben követtem.
Fel értünk a házba. Le ült a sarok ülőre, egyik kezével az arcát takarta, a másikat ki nyújtotta. Oda állok mellé.
-Figyelj...
-Ne! Inkább ne! Menj fürdeni és aludj az ágyban.
-Nem, én.
-Mondtam!
-Sajnálom. Jó? - jöttem idegbe,hogy nem képes meg hallgatni.- Soha nem voltam még senkinél. Nem tudtam, hogy bajt csinálok. Nem akartalak bántani. - csordult ki egy könny csepp, el csuklott a hangom. Be rohantam a fürdőbe. Mi történt? Mi van velem? Sírok? Fáj? Ki nyitottam a tusolót, egy forró zuhany alatt meg fürdöttem. Törölközővel körbe tekertem magam, úgy nyitottam ki az ajtót. Ott állt előttem.
-Engedj. - szóltam halkan.
-Nem. Igaz, amit mondtál?
-Igen. Engedj! - emeltem fel kissé a hangom.
-Lenne valami, amit meg kéne beszélni.
-Ne most! Engedj! - néztem dühösen a szemébe. Habozott kicsit, de félre állt. Be mentem a szobába, be csuktam az ajtót. Ki terítettem a ruháimat és a törölközőt. Be feküdtem az ágyba. A hold fénye be világított. Az ablakon keresztül a csillagos eget láttam. Egyszer csak ajtó nyitódást hallottam. Lépteket, de olyan gyorsan, hogy csak meg fordulni érkeztem. Le fogta a kezem és meg csókolt.
-Azt akarom, hogy hallgass meg. - csókolta végig a nyakam.
-Biztos beszélni szeretnél? - nyúltam be pólója alá a másik kezemmel.
-Igen. Fontos lenne.
-Nem érne rá holnap? Kelts fel hamarabb és beszélhetünk.
-Biztos? - vitte le a kezét.
-Inkább, mint most rontsuk... Ahhh... El a... Mmmm... Pillanatot!
-Pedig olyan édesen alszol.
-Nem baj!
-Jólvan. - vette le pizsama nadrágját. Le húzta rólam a takarót, felém emelkedett és be hatolt.
Reggel a túlzott fényre ébredtem. Valami furcsa volt. Meg mozditom a kezem, akkor vettem észre, hogy Jack mellkasán fekszem. Basszus! Most mi legyen? Nem mertem mozdulni. De a nyakam el kezdett fájni. Lassan meg emelem a fejem...
-Jó reggelt! - köszönt rám.
-Jó reggelt! - néztem fel rá. A nappali fény oldalról érte arcát. Egyszerűen csodás látvány volt.
-Bocs. - húzódtam el.
-Nem gond. Habár vissza is feküdhetsz.
-Nem. Köszi. - fordultam a másik oldalra.
-Baj van?
-Miért?
-Hát... Nem közeledsz. Pedig a szexben annyira szenvedélyes vagy.
-Nem. Ez csak szex. Ne képzelj semmit semmibe.
-Ahogy gondolod. - kelt ki az ágyból. Oda nézek, de el is pirulok.
-Te meg mit csinálsz?
-Mi van? Este is látod és fogdosod. Akkor nincs vele bajod?
-De neee már! Mindennek van határa.
-Szóval gyilkolsz, és pasikat erőszakolsz meg, de reggel nem akarod látni a farkat.
-Nem. Hiszen nem áll. - húzom fejemre a takarót.
-Na és így jobb? - Suttogja a fülembe. Óvatosan le húzom a takarót, elém tartja a... Hatalmas... És vastag... Álló farkát. Fuh azta! Sötétben nem is láttam mi jár bennem. Automatikusan meg akarom fogni. Annyira... Nagy!
-Haha! Majd este! - húzódik el.
-Mi? Honnan veszed, hogy este lesz valami?
-Ja tényleg! Ma lehet, hogy nem is lesz erőd rá. - kezd el öltözni. Kár. Pedig egy igazán jó látvány ez a pasi.
-Miért nem lesz rá erőm?
-Mert ma be viszlek a meló helyemre. Meg mutatom mi hol van és te is ott fogsz dolgozni.
-TESSÉK???!
-Bizony! Nem élhetsz rajtam. - vett fel egy fekete farmert és egy fekete pólót.
-Nem is élek rajtad. Tegnap is magamnak vettem kaját.
-Aztán megint el indulsz lopni, ahogy el fogyott a pénzed? Több is lehetne ha el fogadnád az ajánlatot.
-Köszi de nem. - keltem ki az ágyból. El kezdtem öltözni.
-Figyelj! Gondold át. Most le tudtam őket rázni. De nem megy mindig. Csak segíteni szeretnék.
-Minek? Miért én? Miért nem hagysz sorsomra?
-Mert... - akadt el. Csendbe maradt. Csak nézett rám.
-Olyat ne mondj, hogy érzel valamit, hiszen nem is találkoztunk eddig. Egy szex után pedig egy idióta lesz szerelmes.
-Nem most találkoztunk legelőször.
Most én nem találtam a szavakat.
-Tudod, én is onnan jöttem, ahonnan te.
-Ezt... Nem értem.
-Én is Démon vagyok. - Villan fel a szeme sárgán. Most meg lepődtem. Valami boszorkány fiúnak néztem.
-Majdnem egy helyen voltunk oda lent. De te semmibe nem néztél senkit. Akkor fel néztem rád. Te voltál a legjobb vezető! Annyi lélekkel tértél vissza, mint senki semikor! Rád akartam hasonlítani, azért indultam el én is mindenféle nevezésen. Mikor el szöktél, egy egész mozgalmat indítottál! De te már nem tudhattad meg. El tűntél. Most, hogy újra látlak, egyszerűen újra él bennem az a kép, amire emlékszem. De hamar rá jöttem, hogy csalódnom kellett. Egy senki lettél! Mikor fel forgattad a lakást, meg fordult a fejemben, hogy nem is érdemes veled foglalkozni!
Nem hallgattam tovább, ki futottam a szobából. Annyira erősek voltak a szavai, mélyen érintett bennem valamit. Le ültem a sarok ülő sarkába, magam alá húztam a lábam és sírtam. Sírtam, mert igaza van, mert vihetném többre is, de félek, hogy újra az a szívtelen gyilkoló gép leszek. Magamba roskadtam.
-Hé! Jól vagy? - hallottam a hangját. De nem figyeltem. - Figyelj, nem tudtam, hogy ennyire rosszul... - hozzám ért. - Basszus! - rohant be a szobába. Hatalmas csörömpölés hallatszódott. Utána mentem.
-Mi történt? - lépek a szobába, szemeimet törölve. Jack valami injekciót adott be magának. A kezei remegtek és teljesen feketék voltak.
-Mi van veled?
-Ne! Állj! - Nézett rám ijedten.
-Nyugi, nem bántalak.
-Tudom, én nem akarlak bántani. - csak ült és nézte a kezeit, ahogy vissza húzódott a fekete.
-Haaa - dőlt hátra.
-Mi volt ez? - kérdezem.
-Nem tudom vissza fogni az erőm, ha egyszer ki engedem. Ezért kaptam ezeket az injekciókat.
-El nyomod magad?
-Igen. Embernek szeretnék látszani. Ez, fekete és szenes bőrrel nem megy.
-De hogy hogy nem megy?
-Nem tudom. Mikor át jöttem, egy vadász segített. De ezt nem mondhatod el senkinek!-nézett rám.
-Nem mondom. Kinek mondanám?
-Mindegy. Senkinek. Öltözz fel és induljunk. - tette el táskáját.
-Nem veszel magadhoz pár darabot?
-Dehogynem! Van nálam. - nevet.
Fel vettem a fekete fűzőm, a bőr nacim, és a kabátom.
-Biztos ebben akarsz jönni?
-Miért?
-Mindent el árul.
-Nincs más ruhám.
-Oké. Akkor be ugrunk egy boltba.
-Nincs annyi pénzem. Majd ha lesz, akkor menjünk.
-Ennyit ki bírok még.
-Pff! - indulok az ajtóhoz.
