Egész héten nem gondoltunk az iskolára. Nagyon jó volt. Néha napján át jöttek Namiék is. Romantikus vacsorák és erotikus éjszakák jellemezték a napokat.
Ki szállok Jack autójából a suli előtt, kommandós emberek fognak rám fegyvert.
-Fegyvert le tenni! - szólt rájuk Jack, de nem tették. - Azt mondtam le tenni!-próbálkozott tovább.
-Nem tehetik. - jött elő az igazgató nő. - Most az én parancsomat követik. Elvira Queen, le tartóztatlak hamis információ kiadás és az iskola veszélyeztetése miatt.
-Mit tettem?
-Neeem! - hallottam meg Nami hangját.
-Nem az, akinek mondja magát. Most pedig üljön be abba az autóba és ne ellenkezzen. - mutat mögém egy nagy, különjáratú kis buszra. Az oldalán a rend őrei felirattal.
-Elvira! - indult értem Jack, de le fogták.
-Nem szólhat bele. Maga csak egy tanár.
-Nyugi srácok! - ültem be a kocsiba. A kezemre bilincset kaptam, mellettem maszkos,fegyveres emberek foglaltak helyet.
- Hova megyünk? - senki sem válaszolt. - El is mutogathatjátok ha...-hallgattatott el egy katona a fegyverével. - elég lett volna egy "kuss" is. - nyalom le fogamról a vért.
Be ültettek egy ki hallgató terembe. Tipikusan volt egy ablak, amin keresztül nem látok át, egy asztal és négy szék. Ahogy ott ülök a csendben, nyílik az ajtó. Egy nő viharzott be. Vörös ruhában volt, haja sötét barna és hullámos.
-Hol a lányom?! - ripakodott rám az asztalra csapva.
Mivel kaptam egy száj kosarat befelé jövet, hogy ne pofázzak, nem tudtam válaszolni. Csak néztem rá kérdőn.
-Vegyék le róla azt a szart! Hol a lányom?! - kiabált már mindenkivel. Be jött egy idősebb pasas, valami nagy menő cég vezetőnek mondanám. Szerintem egy McDonald's - nak. A hasáról ítélve.
-Szívem nyugodj meg. Nem tud válaszolni. - érinti meg óvatosan a nő vállait.
-Nem érdekel! - löki el magától. - Mit tettél a lányommal? - csap le egy pofont nekem. Bár ne lenne rajtam a kussoltató. Úgy be olvasnék!
-Hölgyem kérem üljön le. - lépett be egy idősebb nyomozó. Bőre barna, haja őszes. Ő is testes volt. Hiába, sok zsaru szereti a fánkot.
-Nem ülök le! Nem, amíg el nem mondja mit tett! - vigyék ki. - szólt valakinek odakint. Be jött két kék inges pasi, ki vetették a nőt, hatalmas kiabálások közepette.
-Rendben Elvira. - szedte le rólam a maszkot. - Most mond el ki vagy valójában. - ült le elém.
-Boszorkány. - néztem a szemébe.
-Ha ez igaz, sötét mágiát használsz, ami tiltott.
-Igen, így jöttem az iskolába. Mondtam is az igazgatónak.
-Mit kerestél te egy iskolában?
-Szeretnék meg változni.
-Értem. Mióta ismered Jack tanár urat?
-Ne keverjenek bele senkit. Akik hozzám közel álltak, semmi közük ehhez. Nem is tudták.
-Kérlek a kérdésre válaszolj.
-Mielőtt az iskolát kezdtem volna.
-Hogy ismerkedtetek meg?
-Majdnem el ütöttem a kocsimmal.
-Nincs a neveden autó. Kérlek az igazságot mind el. - hangja nyugodt, barátságos.
-Csöveztem a háza előtt. - szégyenltem magam.
-Ő meg meg sajnált.
-Igen.
-Értem. Miért gondolta, hogy jó ötlet egy ilyen magas minősítésű iskolában lenni, ahol bármelyik pillanatban le bukhat?
-Nem gondolkoztam. Szerettem volna tartozni valahova.
-Értem. Mindez jól hangzik. Csakhogy van egy felvétel, amit az egyik figyelő kamera vett fel a próba alatt. - vesz elő egy borítékot. - Meg tudja magyarázni ezeket? - mutat képeket.
-Voodoo erőm van. Sajnálom.
-Most be karikázok pár észrevételt. - karikázik a képeken, ahol a tenger felett repülünk én egy felhő alá bújtam. - Ez itt olyan, mintha egy szárny lenne. A karja itt fekete és karmos. Ilyen felhőt pedig az életben nem láttam.
-Meg értem és sajnálom, hogy rossz feltételei vannak rólam. De akkor muszáj volt sötét mágiát használnom, hogy meg mentem a barátaim.
-Rendben. - abban a pillanatban hallunk egy hatalmas ütést az ablakon. - Kérem menjen ki a feleségéhez és nyugtassa meg.
-Megyek. - pattant fel az ember a nyomozó mellől.
-Sajnos a hölgy lánya el tűnt. Britney. Ismeri?
-Persze. Pokollá akarta tenni az életünk. De nem sikerült neki.
-Tudja esetleg, hogy hol van? Mondott valami furcsát?
-Nem emlékszem.
-Fenyegette valamivel?
-Nem.
-Sejtése sincs hol lehet?
-Nincs.
-Mikor látta utoljára?
-A vizsga után, mikor indultunk haza.
-Mondott valamit?
-Nem.
-Ezzel nem megyünk sokra. Fel függesztem az iskolából. Nem mehet a közelébe sem.
-Tessék?
-Ha valaki meg látja magát ott, be hozom és örök életére le csukom. Értette?
-De nem is csináltam semmit!
-Értette?
-De én...
-Elvira! Értette?
-Igen. - szorult gombóc a torkomba.
-Rendben. El mehet. -Az ablak dübörgött. Gondolom az anyuka őrjöng, hogy nem kapott el.
Hirtelen el ment az áram. Aztán vissza jött. A teremben meg jelent két alak.
-Szia Drágám!-üdvözölt a lila hajú pasi.
-Mephisto... - hűlt meg a vér bennem. Mellette a minden lében kanál jobb keze állt, Azazel.
-Mennünk kell Édes. - csettintett Mephisto és már ott sem voltunk.
