Ahogy ki nyitottam az átjárót, megint egy ismerős hangot hallok.
-Azt hitted ilyen könnyű lesz? - állt mögöttünk Mephisto.
-Reméltem, hogy el jössz! - mosolygok.
Odaadtam Wil-nek a kulcsot.
-Folyton úgy oda voltál magaddal! Most mutasd meg, hogy mire is vagy képes! - vettem fel a démon alakom.
-Komolyan? - lila köd gyűlt fel Mephisto körül. - Inkább ne kívántad volna. - szarvakkal és hegyes fogakkal indul el felém.
-Menjetek! - fordulatam hátra. Wil ki nyitotta az ajtót, meg fogta Jack kezét.
-Nem megyek! Elvi nélkül sehova! - tartja vissza magát.
-Ne aggódj már, hanem gyere! - ismerte fel Wil a helyzetet.
-Nem!
Hallottam, hogy Jack sehogy sem akar menni, Mephistot a földre dobtam, Jack felé küldtem egy lökés hullámot, ettől be estek a kapuba, rá ütöttem ökölbe szorított kézzel a hátára, nyögve a földet nyaldosta. Rohanok az átjáró felé, már majdnem be értem, mikor a hátamba kaptam egy energia lövést. Szó szerint át estem. Fekszem a földön, a hátam nagyon fáj. Ahogy ki nyitom a szemem, Jack arcát látom meg, ahogy kiabál valakinek. Nem hallok semmit. Érzem a fejemen a keze melegét de semmi mást. Majd sötét lett a világ.
Csipogásra ébredtem és büdös fertőtlenítő szagra. Fel nézek, üres kórházi szoba tárult elém. Meg akarom mozdítani a kezem, nem megy. Oda fordítom a fejem lassan, iszonyatosan fáj. Jack fogja a kezem, közben mellettem alszik. Egy könny csepp csordul ki. Másik kezemmel meg akartam simítani, de nem sikerült. Oda nézek, le vagyok bilincselve az ágyhoz.
-Mi a...? - Próbálom ki préselni a szavakat, de nem megy a csőtől a torkomban. Jack fel emelte a fejét, le törölte a nyálat a szájáról, lassan rám nézett. Fel húzott szemöldökkel néztem rá.
-Elvi! - ugrott fel a székről. - Hogy vagy?
Erre csak csörgetem a bilincset a kezemen.
-Nem tudtam mit csinálni sajnos. Muszáj volt engednem, különben engem is be zártak volna. - Nem értettem Jack szavait. Mi történt, miután át léptünk?
-Szólok egy nővérnek. - futott ki a szobából. Annyira édes volt, ahogy aggódott értem. Ez a fekete trikó pedig kifejezetten jól állt neki.
Le szedtek a csövekről, közben érdekes arc kifejezéseket vágtak, amit nem értettem miért kapom. Biztos a bilincs az oka.
A nővérek ki mentek, Jack pedig be.
-Jobb már?
-Sokkal.
-Örülök. - borul a vállamra. - Befejezhetnéd már az öngyilkolósdit!
-Miii? Ez sem állt szándékomban! Muszáj volt meg állítani, nem szabad, hogy át jöjjön. Viszont teliholdig van időnk fel készülni a támadásra.
-Addig meg oldom a hatóságokat. Le akarnak csukni.
-Már megint miért?
-Csak úgy el tűntél a ki hallgató szobából. Nem tetszett nekik.
-Kapják be. - tenném keresztbe a kezem. Kopogásra figyeltünk fel.
-Ki az? - kérdeztem.
-Elviiii! - rontott be Nami krokodil könnyekkel az arcán. - Hála az égnek, hogy élsz! - zokogott. Wil és Gem is az ágyam előtt álltak. Wil el fordult, láttam, ahogy kezével a szeméhez nyúl.
-Nyugi srácok! Engem nem könnyű meg ölni.
A mondatom végére valaki be nyitott az ajtón. Két fekete ruhás ember lépett be.
-Elvira, velünk kell jönnie. - mondta a magas, mély hangú.
-Nem vihetik el, kórházi el látás alatt áll.
-Már nincs semmi baja. Igaz?
Nem tudtam, hogy hazudjak, vagy igazat mondjak, mert semmi bajom nem volt, csak a torkom fájt a cső miatt.
-Akkor sem vihetik el. Holnapra kapott időpontot! - védett Jack.
-Előre hozták. Felső utasítás. - nyúlt a bilincselt kezemhez.
-Nem tehetik! Nincs engedélyük. - próbálta húzni az időt.
-Az arcunk az engedély. - nyúlt a csövekhez a magas, hogy ki húzza.
-Itt meg mi folyik? - támaszkodott valaki az ajtó félfalnak. Mindenki oda kapta a fejét. Egy magas, hosszú szőke hajú férfi állt ott.
-Ne szóljon bele. El kell vinnünk a lányt.
-Új határozat van. - lépkedett felénk nyugodtan a szőke. - El engedték a lányt.
-Micsoda? Hol az engedély? - feszült neki a magas.
-Az arcom az engedély.
-Ugyan ki maga?
Elő vette a jelvényét a szőke, a két pasiban meg hűlt a vér.
-Elnézést parancsnok. - mentek ki a szobából.
-Ti meg mégis mit csináltok? Az egész menny tőletek zeng!-szólalt meg, ahogy be csukódott az ajtó.
Nagy szemekkel néztünk rá.
-Nem ismertek meg mi? Sejtettem. Akkor bemutatkozom. Michael vagyok. - kulcsolta össze a kezét a háta mögött.
Még mindig nem tudtunk meg szólalni.
-Imádom ezeket a reakciókat. - nevetett. - Elvira, el töröltük a vádakat, de vigyáznod kell magadra. Ne legyél feltűnő.
-Nem ígérhetem meg.
-Miért? - húzta fel egyik szemöldökét.
-Teliholdkor csata lesz itt. El jönnek értem.
-Marha egyszerű. Akkor add fel magad egy eldugott helyen és nem lesz csata.
-Mi? Nem fogja magát... - lépett egyet előre Jack,majd vissza fogta az indulatait.
-De fogja. Különben én taszítom le.
Nyeltem egyet. Ez már nem volt vicc.
-Fogta a kis agyával mindenki? Remek. - tűnt el, csak egy halvány füst csík maradt utána.
