Elindultam a hideg éjszakában abba a régi házba. A kis srác elmagyarázta merre menjek. Hatalmas csoda folytán nem tévedtem el, az égbolt tiszta volt, így a Hold mindent be világított. A kiégett üres puszta közepén magasodott egy omladozó,régi templom, ami körül hideg a levegő. Nagy gyanúm van mi rejtőzhet a helyen.
-Hahó!-nyikorgatom meg az ajtót, ahogy be léptem. Csak pár denevér neszt hallottam.
-Halló! Van itt valaki? - néztem körbe a sötét helyen. A romok darabjai ropogtak a lábam alatt, holdfény csak a törött ablakokon szűrődött be.
-Egy kislányt keresek. Vagy azt, aki elvitte. - értem az oltárhoz. - Ne már, nem akarlak bántani, nincs fegyverem! Csak kíváncsi vagyok ki az, aki ilyet tesz.
-Ne mozdulj! - fogta le valaki hátulról a számat és a kezemet. - Tudnod kell, hogy nem akartam, csak megtörtémt. Felfogtad? - szorított tovább, én próbáltam bólogatni.
-Most elengedlek, de ne sikíts! Érted? - engedett el lassan. Ahogy fordultam, hátrébb is léptem. Nem láttam tisztán az alakot a sötét miatt.
-Gyere, lépj a fénybe, had lássam ki vagy! - sétáltam hátrafelé a fénybe.
-Nem tetszene és megijednél.
-Hidd el, láttam már pár furcsa dolgot.
-Ilyen szörnyet mint én, biztos nem.
-Szörnyet? Ha tudnád honnan jövök, nem mondanád ezt. - nevettem egy kicsit.
-Hát rendben. Te akartad. - jött lassan a fényre. Ahogy gondoltam. Egy Kaszás. Kék bőr, sötétebb kék hajjal és egy hosszú farok, ami nyílban végződik. Tipikus kaszás ruha volt rajta, bőr hatású fekete nadrág és fekete trikó. A hátán a kardja, amivel el vágja a lelket a testtől.
-Komolyan nem félsz tőlem? - lépett még egyet közelebb.
-Ne aggódj, én sem voltam szép lány kiskoromban. Gyere, találjunk valami utat haza. - indultam volna az ajtó felé, de be fogta a szám egy pillanat alatt.
-Hallgass! Erre tart egy autó. - ment villám léptekkel az ablakhoz.
-Mi? Milyen au... - állt el a szavam, ahogy megéreztem Jacket. - Lehet, hogy a barátaim lesznek. Fogadom őket és el mondom, hogy nem bántasz senkit. Mit szólsz? - hátha nem ijed meg és tudok szólni Jacknek.
-Nem bánom. De ne menekülj el. Sajnos kiszámíthatatlan vagyok. Az érzelmeim irányítanak.
-Azért halt meg a kislány is? Mert megijedtél?
-Nem. A lánynak ennyi volt megírva. Késztetést éreztem megölni. Szörnyen érzem magam. - roskadt magába.
-Semmi baj. Van, akinek ennyi az élet. De mindjárt jövök! - szaladtam ki.
Minden féle kézi mozgást bevetettem, hogy ne jöjjenek közelebb, szerencsére megértették és Jack kiszállt az autóból, a másik oldalt pedig Will ült.
-Mi történt? Jól vagy? - fut felém Jack.
-Semmi baj, de odabent találkoztam egy igen érdekes személlyel. - mutattam magam mögé.
-Örülök, hogy jól vagy. - ölelt meg. - Ááá értem miért olyan érdekes a személy. - nézett mögém. Ahogy megfordultam, a Kaszás állt velünk szemben.
-Mondtam, hogy mindjárt megyek vissza.
-Nem hittem el. Sajnálom. - nézett maga elé a földre.
-Semmi baj. Jack, ő itt... Bocsi. Hogy is hívnak?
-Elijah vagyok. - mozgott mögötte a hegyes farka jobbra-balra. Talán izgatott.
-Én Elvira, ő Jack és Will.-ért oda közben Will is.
-Miért vagy egyedül? Csapatban szoktatok lenni. Nem?-kérdezte Jack.
-Csapatban? Tudod ki vagyok?-csillogott a szeme.
-Persze! Elvira nem mondta?
-Nem.-láttam a zavart az arcán.
-Még nem érkeztem odáig, hogy felismerjelek. Sajnálom.-hazudtam.
-Mi vagyok én?-mutatott két kézzel magára.
-Tudod... Te egy Kaszás vagy.
-Lehetetlen. Nem létezik olyan,hogy Kaszás. Csak a mesékben.
-Mivel magyarázod,-lépett egyet előre Jack,-hogy így nézel ki?
-Miért? Ez nem normális?
-Te elvesztetted az emlékeid?-húzta össze Jack a szemöldökét.
-Dehogy is!Emlékszem,hogy a barátaimmal voltam és a nővérem esküvőjét ünnepeltük. Azután valószínű sokat ihattam,mert nem emlékszem másra és itt ébredtem.
-Melyik évben történt a házasság?-kérdeztem rá.
-Mi az,hogy melyik évben? Hát ebben, 1844-ben.-értetlenkedett.
-Ne haragudj, de az már több, mint 200 éve volt.-kapcsolódott be Will is.
-Az lehetetlen! Tegnap este történt! Nem lehet... Lehetetlen...-roskadt magába.
-Hé!-lépett oda Will.-Semmi baj. Talán mágia áldozata lettél.-karolta át a vállát.
-De elég nagy lehet.-kerekedtek a szemeim.
-Mit tervezel? -nézett rám Jack.
-Tudod te azt. Mi lenne, ha velünk jönnél?-léptem hozzájuk.
-Komolyan? Veletek mehetek?-csillant fel a szeme a kék bőrű fiúnak.
-Komolyan?-nézett rám Jack.
-Komolyan bizony!-tettem csípőre a kezem.
Vissza mentünk az életbe, elkísértem Jacket a suliba, Will elszállásolta Elijaht, csendben töltöttük tovább a napokat.
-Srácok! - állított meg minket Will az autó mellett állva.
-Mi baj? - nézett hátra Jack.
-Nemsokára ide ér Elijah, mi lenne, ha elmennénk valamerre?
-Én benne vagyok! - csillant fel a szemem.
-Nekem is jó. - zárta vissza az autót Jack.
Ahogy sétáltunk a kávézó felé, valaki megállított minket.
-Tudtam, hogy vissza jössz ide, mostmár nem menekülhetsz tovább. - nevetett Mephisto mögöttünk.
Reagálni sem érkeztünk, pár boszorkány át teleportált minket egy másik városba, ahol már vártak minket.
-Will, Elijah fussatok! - kiáltottam, mikor megláttam a kissebb hadsereget.
