-Víz kell neki! Gyorsan törölközőket! Itt nincs kád! - ugrott be az ötlet.
-Hol van szabad medence? - gondolkozott Wil.
-Vigyük el hozzánk! - tapsolt egyet Elijah.
-Fantasztikus vagy! - ugrott nyakába Wil.
Akárhogy furcsállom őket, aranyosak együtt.
-Hozod? - néztem Jackre.
-Kérdezni sem kell. - vette két kezébe a hal bőrű lányt.
Befektettük a kocsiba, Wil-ék utánunk jöttek a sajátjukkal.
Út közben leelőztek, hogy a kapucsengőt kinyissák. Hatalmas birtokra érkeztünk meg,erdő a ház körül, szökőkút az elő kertben, még egy kis tavacskát is láttam. Magáról a házról ne is beszéljünk. Mintha X professzor iskolájához értünk volna.
-Wil te most komolyan itt élsz? - lépkedtem a lépcsőn felfelé.
-Igen, miért olyan meglepő?
-Még magam sem értem miért. Hiszen az apád elég régóta él a világban. Tényleg! Ő most hol van?
-Ne is beszéljünk róla!
-Biztos össze vesztek. - húzta meg vállát Jack, ahogy rá néztem. - Nem ismerős?
-Nekünk ő nem az apánk. Csak egy elmebeteg, aki létrehozott minket. Megszületnünk sem kellett volna.
-Ne mondj ilyet! - nézett rám haragosan.
Szóval nem egyezik a véleményünk. Akkor nem mondok ilyet előtte.
Wil vizet engedett a sarokkádjukba, amibe 4 ember is belefért volna. Én velük szemben a tükör előtti pulton ültem. Az ajtó a fal sarkán nyílt, onnan a másik falig ért a tükör, a pulttal együtt. Abba volt beleépítve a mosdó kagyló.
A fiúk úgy vették körbe a lányt, mint egy vadat.
Nem is sokkal, a lány kinyitotta a szemét.
-Jack? Tényleg te vagy az? - ugrott a nyakába.
-Öhm... Igen. - lepődött meg.
-Nem emlékszel rám? 14 évvel ezelőtt mentettél meg.
-Liny? De megnőttél! Komolyan fel sem ismertelek. - őrült a régi ismerősnek Jack. - Miért vagy itt?
-Tudod, a világom éppen összeomlás szélén áll. Egyre több a mutáns és van egy szervezet, aki gyűjt minket, valami rosszra akarnak felhasználni. Van nekünk is egy szervezetünk, önkéntesekből össze állva, mi segítünk minden olyan mutánst, akik bújkálnak. Sajnos egyre többünket kapják el.
-Mitől lettek mutánsok? - szakítottam félbe.
-Vegyi fegyver támadás ért évekkel ezelőtt. Akit akkor elért, a gyerekei hordozzák tovább a gént. Sosem szűnik meg a fájdalom.
-Persze, hogy segítünk! - kelt fel Jack lovagiasan, rám nézve.
-Jaja... - ugrottam le a pultról.
-Hogy jutunk el oda? - nézett ránk kék szemeivel Elijah.
-Azt megoldom! - emelte kezeit a víz fölé Liny. A víz tetején egy portál nyílt meg.
-Megyek előre, hogy tudjam az utat. - ugrott bele Jack.
-Elvi? - nézett rám Wil.
-Áhh ti kapjátok az első ütést, menjetek csak. - engedtem őket előre.
A fiúk is beugrottak.
-Ha ez valami árverés, - kezdtem Liny arcába hajolva. - kiszedem a szemeidet és a torkodon nyomkodom le egyesével. Fogtad?
-I... Igen. - csuklott el a hangja.
Beugrottam én is abba a kék portálba,mintha vízbe ugranék, vettem egy nagy levegőt. De még jó, hogy így tettem, mert a fagyos vízben találtam magam süllyedve. Kapálóztam, de fogyni kezdett a levegőm és a hideg miatt kezdte az izmom feladni a küzdelmet.
Még eszemnél voltam, de már nem tudtam mozogni, valaki elkapta a derekam és a felszínre vitt.
Köhögve kapkodtam a levegő után. Oda nézek ki a megmentőm, a pikkelyes lány húzott a párt felé.
-Elvi! - rohant a vízbe értem Jack. - Jól vagy?
-N... N... Nem. - dadogtam, annyira reszkedtem és fáztam.
-Messze van a bázis? - kérdezte aggódva Jack a lányt.
-Az a hajó. -mutatott egy elhagyatott vízen hagyott rozsdás hajóra.
-Biztonságos egyáltalán? - nézett a lányra Wil.
-Pár éve már itt áll, szóval az.
-Hát ez nem túl meggyőző. - sétált Elijah úgy, mintha hideg víz sem érte volna.
Ahogy beléptünk a hajóba, rengeteg ember tárult elénk.
-Liny! - futott oda hozzánk egy barna bőrű lány. - Ti vagytok azok? - ámúlt ránk nézve.
-Azok? - érdeklődve nézett Linyre Jack.
-A megmentőink. Sokat meséltem rólad.
-Mmm... - nyöszörögtem.
-Valami meleg hely van? - kereste a szemeivel Jack a tüzet.
-Csak hordóink vannak.
-Valami melegebb?
-Melegebb?
-Olyan "Pokol tüze" kellene. - magyarázta Wil.
-Van valaki, aki tűzbe tudja borítani a testét. De túl veszélyes. Nem használja.
-Kell egy üres kabin, a többi nem számít. Hol az a valaki?
-Dirk! Hol van Dirk? - kiabálta Liny.
-Pfff... - próbáltam nevetni. - M... M... Milyen v... V... Vicces nevek.
-Te inkább maradj most csendben. - aggódott Jack nagyon.
Előkerült a srác. Még Jacknél is magasabb volt, szőke hajú, kék szemű fiú volt.
-Sziasztok! Bocsánat, de nem tudok segíteni. Nem tudom irányítani az erőm.
-Az kell most nekünk! A legmelegebb hőfokon hozhatod vissza csak. - biztatta a fiút.
-De baja fog esni.
-Neki? - tett le Jack a hideg padlóra egy kabinban. - Ha a vulkánba dobnád se esne baja. Max úszna egy jót.
-Komolyan beszélek.
-Én is. Tényleg bírja. Ő is... Mutáns.
-Ha valami baja esik, nem vállalok felelősséget.
-Nem fog, csak csináld. - zárták ránk az ajtót.
-Figyelj, nem tudom mennyire bírod a meleget, de szólj ha álljak le.
-J... J... Jó. - dadogtam még mindig.
A fiú felemel és át ölel. Tényleg meleget árasztott magából.
-Még... - mozdultak meg az ujjaim.
Már láttam a hullámzó meleg levegőt körülöttünk, de nem volt elég.
-Mehet még. - állt le a dadogásom.
-Akkor meggyulladunk.
-Nem baj.
Komolyan mondta a srác. Lángba borult a bőre, a ruháinkkal együtt.
-Biztos jó?
-Mehet még!
-Te akartad. - engedte ki az összes tüzet, amit vissza tartott. A kabin fém falai kezdtek izzani.
-Elég. - nevettem el magam, már csak a tüzet élveztem,rég felengedtem.
-Jól vagy? Te is ilyen erővel bírsz?
-Nem. Mondjuk úgy, hogy a pokolból jöttem és azért bírom. - hiába mondtam ezt, azt gondolták, hogy poénkodom.
-Jöhettek.-szólt ki a srác,mikor lehült a hajó, de még mindig magához szorított.
-Miért nem engedsz el? - furcsállottam.
-Mert nincs rajtad ruha. - lépett be Jack.
-Ooo... Oooooo basszus. - ismertem fel a helyzetet. Szegény srácot elég kényelmetlen helyzetbe hoztam. Jack adott ruhákat, amit Liny szedett össze.
-Bocsi Dirk. - fordultam felé felöltözve.
-Semmi baj. Örülök, hogy segíthettem. - igazította meg a pólóját magán.
-Nahát! Ki találta el az ízlésem? - néztem a fekete ruháimat.
-Én voltam. - lépett be egy lány. Fekete haja rasztában felkötve, lila csillogó trikó és fekete cica nadrág volt rajta, bőre kreol barna, tetoválásokkal mintázva.
-Sarah? - ismertem fel egy régi barátnőm.
