Nem hittem a szemeimnek. Még hogy Jack itt? Lehetetlen dolog!
-Te nem vagy igazi. - teszem keresztbe a kezem.
-De az vagyok. - csettintett egyet a kezével,majd el sötétült a világ.
-Elvira! Elvira. - mozgatott meg valaki. Az osztályteremben vagyok, el aludtam a padon. Valami nem stimmel. Mintha elfelejtettem volna valamit. Wil áll velem szemben,néz rám, hogy menjünk már.
-Megyek már. - kelek fel.
-Nem kéne minden órán el aludnod. - oktat a majom arcú, vörös hajú srác. Annyira nem is hasonlított majomra, szép sima arc bőre volt, ápolt szőrrel, fején egy arany fej pánt, mintha egy vékony arany korona lenne. Kéz feje is szőrös, körmei szélesek voltak és kerekek. Fogai élesek, mint egy majomnak.
Valemelyik tantárgyról beszélt, de nem figyeltem, egyre csak arra gondoltam, minek kéne eszembe jutnia. Fura volt, hogy Jack nem tartott velünk az ebéd szünetben. Csak én voltam és Wil. Nem volt normális,de nem értem, hogy miért.
-Wil. Jack hol van? - kérdezem meg végül.
-Talán a torna teremben.
-Nem úgy volt, hogy velünk eszik?
-De,de valami közbe jött. Nem írt?
-Nekem nem. Miért? Neked igen?
-Ahha. - nézett rám nagy szemekkel.
Sikerült fel húzni magam, mindent ott hagytam és el indultam a torna terem felé.
Ideges és zavart léptekkel viharzottam át az iskolán. Remegő kezekkel a kilincsért nyúltam. Nem értem mitől félek. Hiszen,itt vagyunk egymásnak, egyszer sem mutatta jelét, hogy megcsalna. Egyáltalán miért jut eszembe ilyen dolog?
Meg ragadtam a kilincset és be nyitottam.
-Mi? - tántorodtam meg. Épp egy szőke fiatal lánnyal smárolt. - Jack?!
-Uhh Elvira. - lökte arrébb a kis csajt. - Miért jöttél? Írtam Wilnek, hogy nem megyek. - próbált úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
-Ezek után soha többé nem is kell együtt ebédelni! - próbáltam vissza tartani a haragomat. Nem kezdtem el égtelen pusztításba, mint régen.
El indultam a kijárat felé. Hallottam, hogy kiabál valamit utánam, de n értettem. El öntötte az agyam a keserűség. Újra megcsaltak, miközben én a másiknak adtam az életem.
Próbált elő törni belőlem a démon, de vissza tartottam. Nem pusztíthatok, ha dühös vagyok, már nem az a démon vagyok. Nem nem... Sétáltam az utcán, miután el hagytam az iskolát. Csak arra a pillanatra tudtam gondolni, ahogy meg láttam őket. Egyre mérgesebb lettem. A könnyeim is elő törtek. A férfi, akit mindennél jobban szerettem megcsalt. Megcsalt... Megcsalt... Csak hangosabb lett ez a szó a fejemben, végül elhatalmasodott rajtam a düh. Nem tudtam tovább vissza tartani. Az utca közepén elő tört az igazi énem. Fekete bőr, égbe emelkedő fekete haj korona, világító szemek, semmi ruha. Ahogy el oszlott a felhő körülöttem és meg láttak, iszonyatos sikoltás és fejvesztett menekülés kezdődött el. Nem gondolkodtam. Mosolyogva kaptam el egyik ember után a másikat és szívtam ki belőlük az élet erőt. Kiszáradt bőrük koppant a betonon, ahogy el dobtam őket.
Annyira jó érzés volt szabadnak lenni. Következmény nélkül ölni, azt, akit nem sajnálok. Öröm volt látni a félelemtől halálra rémült arcokat, hallani az utolsó halál sikolyukat.
Teljesen elvesztettem a fejem. Annyira éhes voltam. Több kell... Több halál, rémület sa sikoly. Annyira jól éreztem magam. Fényes nappal teli fröcsentettem a falakat vérrel. Össze törtem emberek testét és fürödtem az élvezetben. Mámorító érzés volt újra önmagamnak lenni.
-Látod? Ez vagy te. - hallottam az ismerős hangot. Hátra fordultam, Michael állt előttem, egyik oldalán Jack a másikon Mephisto.
-Mi? Ti meg hogy...?
-Ez vagy te. Az őrült öldöklés és a keserű halál. - mutatott körbe Michael.
-Undorodom tőled. - fordult el Jack.
-Végre újra a régi vagy. - vigyorgott Mephisto.
-Nem... Én nem ez vagyok... - tértem észhez.
-Sajnálom. - húzta elő híres kardját Michael, egy szempillantás alatt belém döfte a kardot. Égetett, fájt, szúrt... Lassan le néztem, a világ legerősebb kardja a mellkasom közepében állt.
-Vége van. - húzta ki.
Térdre rogytam, égett az egész mellkasom, nem kaptam levegőt. Láttam, hogy Jack undorral néz rám,Mephisto majd' meg szakad a nevetéstől, Michael pedig diadalittasan áll felettem. Hátra dőltem, levegő után kapkodtam, de nem kaptam, végül nem éreztem semmit és le hunytam a szemem.
