-Meg van minden? - nézett Jack Namira. Tényleg egy reptéren voltak. A kis csapat ketté oszlott. Jack és Wil az egyik, Nami Gem a másik.
-Akkor mehet. - ahogy Jack ki mondta, Wil le dobott egy füst bombát, Jack ki nyitott egy átjárót, Nami és Gem le fogta a kullancsokat. Wil, Jackkel be ugrott, Nami le zárta az átjárót, Gem valami ragaccsal körbe fújta a kullancsokat.
-Mit csináltok? - Próbál ki szabadulni az egyik követő.
-Meg mentjük a barátunkat! Ti pedig nem tehettek ellene semmit! - hatalmaskodott az apró lány.
-Mi nem! De a központ igen! Hiszen mindent hallanak! - mosolygott gonoszan a barna bőrű nő,aki Wil-t követte.
-Ez igaz. De csak akkor, ha meg is találnak! - rak a kullancsok nyakába egy láncot, aminek a végén egy szürke kő van.
-Mit csinálsz? - nézett nagy szemekkel a barna nő.
-El rejtettem magunk. Innentől kezdve senki nem vesz észre minket. Meg érinteni sem tudnak. Szellemek lettünk számukra. - tűnt el teljesen a füst körülöttük.
-Nami... - ráncolta homlokát Gem.
-Hm? - nézett rá Nami.
-Nem négyen kéne lenniük? - mindenki össze nézett, Nami és Gem hátra fordultak, ahol be záródott az átjáró.
-A nyavajás... - igazította meg Nami a szemüvegét.
Jack és Wil át esett az átjárón. Vissza néztek, már nem is volt ott semmi.
-Hol vagyunk? - kérdezte a Majom fiú.
-Ez? Az a hely, ahová soha többé nem akartam le kerülni. - indult el Jack egy díszes teremben. A padlón koponyák sorakoztak, rajtuk egy üveg réteg. Előttük, húsz lépésre széles lépcső, hatalmas fa ajtóval.
-Mit csináltak itt?
-Össze ültek kínozni valakit.
-Ilyen tiszta a hely?
-Persze. A vért egyszerű el takarítani. De a kín és fájdalom mindig meg marad mindenkiben. - nyúlt a hasa bal oldalához Jack. Wil ezt látta, de csak ment utána csendben.
Lassan el értek egy ajtóhoz. Hangokat hallottak, be léptek.
-Fúj de büdös van. - fogta be orrát Wil. Lassan meg fordultak, a falra szegezett hullákkal találták maguk szemben.
-Neee!-nyelt egyet Wil.
-Asszem ide hozzák a kínzott testeket.
-Minek?
-Hogy újra éledjenek. Aztán újra kínozhassák őket, míg mindent el nem mondanak.
-Miről?
-Nem tudom. Mikor mire kíváncsiak.
Jack hallgatózott, ki nyitotta az ajtót.
-Mehetünk. - Győződött meg arról, hogy tiszta a levegő. - Erre menjünk! - siettek le egy lépcsőn. Fekete borítású, egyenesen vezetett lefelé, két oldalt falak szűkítették.
-Honnan tudod merre kell menni?
-Elvi adott egy Kulcs tartót, ami ide adta az erejét. Sejtette, hogy el akarják tőle venni, azt viszont egy fordító bűbájjal tehetik csak meg. Így van egy kis ereje, ha tényleg használták rajta.
-Miért csak ennyien vannak itt?
-Mert ez a hely olyan, mint odafönt a katedrálisok. Néha jár erre pár démon, akinek épp itt van dolga. Egy hatalmas várost alkot a pokol. Már ha ezt városnak lehet nevezni. Van egy szoba, ami a tiéd, de nem mindegy hol van ez a szoba. Ha ebben az épületben, akkor te vagy az egyik legnagyobb rangú démon. Minden egyes rangnak megvan a saját épülete.
-Mit szoktatok itt csinálni? - kérdezi tovább Wil.
-Többnyire eszünk, dugunk, alszunk,ölünk.
-Nagy élet. - gúnyolódott Wil.
-Akkoriban annak tartottam. Mostmár szenny hely számomra. - futottak le egy újabb lépcsőn. Be nyitott Jack egy nehéz fa ajtón. Hatalmas terem terült eléjük. Szürke falak, oszlopokkal, amik tele voltak száraz vérrel.
-Itt meg mi volt?
-Szörnyek vadász helye. Itt etetik őket.
-Mivel? - undorodott Wil.
-Emberekkel. - válaszolt keserűen Jack.
-Ooo... - követte csendben.
-Arra valakik vannak! - iramodott meg Jack. - Biztos, hogy ő lesz az!
-Miben vagy ennyire biztos?
-Hívja az ereje.
Ki kerültek egy oszlopot, mire bele ütköztek valakikbe.
-Jack? - hallotta az ismerős hangot.
