-Eldöntöttem... Hagyom meghalni. - néztem Jack szemébe. - De csak az én kezem által! - léptem Lucifer elé.
-Helyes kislány! - mosolygott elégedetten. Le vette Jackről a fullasztó varázst és eltűnt.
-Elvi... - tápászkodott fel a földről.
-Ne szólj hozzám! - viharzottam ki az ajtón.
-Elvi várj már! - rohant utánam Jack.
-Minek? Újabb hazugságokat hallgatni? - mentem tovább.
-Nem tehettem mást! Nem akartam kockáztatni!
-Hogy elmond az igazat? Tényleg? Jobb volt végig hülyének nézni?
-Nem néztelek hülyének! Sőt! Az ellenkezője! Nagyon is okos vagy!
-Okos vagyok? Ha annyira okos lennék, kitaláltam volna, hogy mindez, ami vagyok csak egy hazugság! Már rég emlékeznem kellett volna ki vagyok igazából. De ehelyett sajnáltattam magam. Mekkora bolond voltam! - rohantam át az udvaron.
-Állj már meg! - kapta el a karomat. - Ide figyelj! Nem vagy buta! Az egyik legjobb dolog vagy az életemben. Mikor Lucifer megmutatott, mikor először megláttalak, csak azt akartam, hogy én tehesselek boldoggá! Azután észre vettem, hogy nem jött meg az emléked, nem erőltettem, láttam, hogy így is boldog vagy és része akartam lenni.
-Nem lehet! Nem ugyanaz vagyok, mint, akinek lennem kéne. Eszembe kellett volna jutnia, hogy honnan jöttem. - törtem össze teljesen.
-Ez nem igaz! Mert...
-Nincs mert! Félre sikerült kísérlet vagyok, akit akkor vetnek be, amikor kedvük tartja!
-SZERETLEK!
Minden gondolatom kiszállt a fejemből. Próbáltam felfogni mit mondott Jack.
-Amióta csak megláttalak, szeretlek. Nem kell, hogy emlékeid legyenek arról a borzalomról, amit átéltünk! Nekem így vagy tökéletes! - simította meg az arcom. - Ne lökj el magadtól. Nem érdekel, hogy nem tudod honnan jöttél. Szeretlek anélkül is.
-Jack... - remegett a hangom. A torkomban fájt a gombóc, a szemeim égtek. - Én... Én...
-Nem kell ki mondanod. Tudom. Majd kimondod, ha készen vagy rá. - csókolt meg. - Szerezzük vissza Lucifernek, amit akar és menjünk vissza oda, ahol boldogan élhetünk. Rendben? - emelte fel az arcom, hogy a szemembe nézhessen.
-Rendben. De ne legyen több hazugság.
-Lehet, hogy lesz még egy.
-Mi?
-Majd meglátod. De ez nem olyan, mint az életed. Ez rólam szól. Ha itt az ideje elmondom, csak bízz bennem. - nyújtotta felém a kezét.
-Mint mindig. - fogtam meg a kezét.
Jack tudott egy titkos átjárót,amit még maga a "Nagy" Mephisto sem tudott.
Vissza mentünk a démonokhoz, de már vártak minket a városban.
Össze gyűlt minden aljas söpredék. Nyálas, magas, alacsony, hal fejű, gyík fejű.
-Látom vissza tértél. - nevetve jött elő Mephisto az egyik talpnyalója mögül. - Ha nem adod meg magad, velünk kell szembe nézned. - mutatott körbe a seregére utalva.
-Tudod te ki vagyok?
-Mi? Egy aljas kis démon, aki úgy ugat, ahogy én fütyülök.
-Majdnem talált! - vettem fel a fekete alakom.
-Nem tudsz legyőzni. Próbáltad már. Mit akarsz?
Erre nem gondoltam még. Egyszerűen nekik akartam rohanni.
-Ő nem sokat. Majd én! - állt elém Jack.
-Te? Aki elveszti az eszét, ha bármit is csinál? - nevette ki.
-Jaaa, hogy ti még ezt a hírt tudjátok! - nevette őket vissza. - Igaz, elvesztem az irányítást. De nem magam felett. Hanem a Halálotok felett. - vette fel ő is az igazi alakját.
Épp úgy álltam értetlenül, mint a többiek. Jack nagy, fekete páncélban állt előttem szarvai ki látszódtak, az arcát is eltakarta. Csillogott, mint az éjszaka, mint én. Ujjai vége fekete karmokban végződött. Körülötte fekete tűz lobogott.
-Ezt meg mégis hogy? Hogyan tudtad mindezt eltitkolni ennyi évig? - dühöngött Mephisto. - Miért kell mindig valami újat mutatni? Nem tudtok egyszerűen legyőzve maradni? - intett egyet idegesen a többieknek, hogy támadjanak ránk.
Mindenki egyszerre megindult felénk. Jack könnyen félre dobta őket, mint mikor a fagyis pálcikát pöcköli a kukába. Én is csak álltam és nagy szemekkel néztem a műsort. Akik hátul álltak, azok nem támadtak tovább, vissza vonultak.
-Senki nem áll ki ellenem? - fordult körbe Jack.
-Majd én. - állt elénk egy szamuráj, nagy szemfogakkal, 2 sor apró szarvakkal a szemétől a tarkójáig. Szemét becsukva tartotta. Ruhája szakadt volt és szürke.
Jackre támadt, ő alig tudta vissza tartani a kard csapást. Lefoglalta a többieket a harcuk, így én elosonhattam Mephisto után.
Ahogy gondoltam, a szobájában keresett valamit.
-Helló Édes. - léptem be az ajtón. - Mit keresel ennyire. A kulcsot? Csak nem valami hülyével tetetted el? - néztem a csendet az arcán. - Dehogynem! Ráadásul megölted a szerencsétlent. - nevettem ki. - Te nem okozol csalódást. Folyton az a szerencsétlen maradsz. - támadtam rá. Alig tudta vissza verni a támadásokat, csak menekült, mikor leragadtam.
-Hogy én vagyok a szerencsétlen? Te sétáltál bele egy csapdába! - törölte meg a száját. - Nem tudsz onnan mozdulni! Boszorkány kör! - mutogatott felém.
-Nem? Már tudom ki vagyok! - lehunytam a szemem, belemélyedtem a legsötétebb mélyembe. Nehezen, de megtaláltam magamban azt, ami eddig tudtomon kívül volt ott.
-Én nem egy sima démon vagyok, mint te. - csapódtak elő nagy széllel a fekete tollas szárnyaim. - Én egy bukott vagyok. - törtem meg a varázst.
-Hogy ki vagy? - hátrált Mephisto.
-Bizony és most végre vissza veszem, ami nem a tiéd. - a lépésem egy hatalmas robbanás állította meg. Jack és a szamuráj csapódott be a szobába.
-Nem tudtatok volna máshova vetődni? - keltem fel a földről.
-Pont jó helyre vetődtek! - kaptam egy tőrt a hátamba.
Mephisto megállított egy varázslattal átformált pengével. Angyal varázs utánzattal állított meg a szemét. Nem tudtam mozogni. A sima varázslat gyenge hozzám, de az angyal varázs az ellenfelünk. Mivel utánzat, nem öl meg, csak lefagyaszt.
-Elvi... Elvi... Elvi... - járt körbe.
-Elvira! - próbált közel jönni hozzám Jack de nem engedte a szamuráj.
-Tudtam, hogy nem vagy egyszerű eset. Mikor Lucifer... - ahogy kimondta a nevet, meg is jelent előttem. - elhozott, azt gondoltam csak egy kis senki vagy.
-Igen, ezt mondtam neki. - szólalt meg közben Lucifer. - Ne aggódj, nem hall. Még mindig csak a te fejedben vagyok.
-De most itt állsz előttem, lefagyva, meg sem tudsz szólalni. El tudom képzelni mennyi mondandód van hozzám. De késő.
-Dehogy késő! Az a varázs csak utánzat. Erősebb vagy! Gyerünk! Szedd már szét ezt a mocskot!
-Már az én szekrényemben fogsz porosodni. - nevetett. Be lépett pár démon, karon fogtak és felemeltek.
-Fiúk, ne vigyázzatok rá... - állt meg a szava is, ahogy meglátta, hogy mozgatom az ujjaim. - Csak vigyétek gyorsan!-utasította őket.
Ahogy ki vittek a folyosóra, csak Lucifer hangja zengett a fejemben.
"Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!"
Végül sikerült megtörni a tőr hatását. Rettenetesen fájt a hátam. Hátra nyúltam, nagyobb sebet vágva kihúztam.
Vissza siettem a szobába.
